Vissza
Felsőerjesztés sokszínű polgársága
2017.06.01. | Bőti László
Jó hírrel szolgálhatunk azoknak, akik útikalauzaink hatására már szoros barátságot kötöttek Malátaország ős- és albínó lakosaival, hiszen ma továbbutazunk egy mifelénk sokáig szinte ismeretlen, azonban ősidők óta lakott vidékre, Ale-megyébe...
Sok szeretettel várjuk a habos társasutazásra azokat is, akik a sörök világával még csak most ismerkednek, hiszen a felsőerjesztésű típusok a megszokottól jócskán eltérő, ugyanakkor szerethető, és alapvetően könnyen érthető ízvilágukkal bárkit hamar magukkal tudnak ragadni! Kalauzunk szokás szerint Horváth Bence.
Bár a szomszédos, általunk nagyra tartott sörös nemzeteknél az elsőként bemutatott, alsóerjesztéses technológiával készülő lager típusok hódítanak jó ideje, addig a csatorna túloldalán, a ködös Angliában a felsőerjesztés volt az egyeduralkodó. Így volt (és van) ez még Belgiumban is, annyi különbséggel, hogy ott hagyományosan sörélesztő nélkül, spontán módon indították be az erjedést, létrehozva egy új kategóriát, amit a későbbiekben majd mi is bemutatunk.
Az ale sörök
Most viszont csak az ale sörökkel foglalkozunk, hiszen ők is sok mindent tudnak mesélni magukról, csak oda kell rájuk figyelni. Azt ugyan nem fogják elmondani, hogy lager társaiknál jobban szeretik a meleget, de erre mi magunk is könnyen rájöhetünk, ha hagyjuk őket kitöltés után állni egy kicsit. Esetükben ugyanis a magasabb hőmérsékleten (10-21 fok) végbemenő erjedés során a sörlé tetején úszó élesztők metabolizmusa (anyagcsere-folyamata) után gyümölcsös ízjegyeket adó anyagok maradnak a sörben, amik picit magasabb hőmérsékleten nyílnak ki igazán. Nem érdemes hát rögtön annak a bizonyos pohárnak a fenekére nézni!
A végeredmény ízeit természetesen a felhasznált komlók, élesztők, és maguk a maláták is sokféleképpen befolyásolhatják, így a végeredmény lehet virágosan, gyümölcsösen, vagy akár keserűen illatos, ahogy a színük is széles skálán változhat. Éppen ezért szívesen kísérleteznek velük a házisörfőzők és az újítani, az ízekkel játszani akaró kisüzemi főzdék is, ráadásul számos lager típussal szemben megvan az az előnyük, hogy általában nem igényelnek olyan szigorú erjedésvezetést.
Az idők során számos alcsoportjuk és változatuk alakult ki, kezdve az egyszerű, jól csúszó, a pub pincéjében frissen készre érlelt cask ale-ektől a komlóhangsúlyos, kesernyékben gazdag India Pale Ale azaz IPA-ig, így bemutatásuknak mi is több részt fogunk szentelni.
Most öt, a Legfelsőbb Beeróság hűtőiben szinte állandó jelleggel megtalálható magyar, kisüzemi, az alap ale-ek közé tartozó tételt szeretnénk bemutatni, hogy a későbbiekben legyen mihez viszonyítani.
Csapot bonts!
BigFoot Sörfőzde: Brand Ale
Egyszerűbb, jól csúszó, „laza” tétellel kezdünk, ami szerintünk origónak és estnyitónak is tökéletesen alkalmas, már csak a 4,5%-os alkoholtartalma okán is. Nincsen túlkomlózva, így kesernye is csak nyomokban fedezhető fel benne, és ha melegszik, megjelenik a frissen roppantott búzaszemre emlékeztető ízvilág. Picivel testesebb és édesebb annál, hogy ivósörnek tituláljuk, ugyanakkor nem is harapható, közepesen hosszú lecsengésű, viszont hiányérzetet sem hagyó tételről van szó. (Kategorizálásfetisiszták kedvéért mondjuk: egy golden ale-lel van dolgunk.)
Legenda Sörfőzde: Pokerface
Egy népszerű, már jó ideje a szortiment tagját képező, a pale ale-ek közé sorolható, mondhatni „kapusörrel” folytatjuk, ami bizonyos szempontból az IPA-k kistestvérének is tekinthető. Az előzőnél, és úgy általában az ale-eknél kicsit komlósabb, ami az illatában is jelentkezik némi karamell társaságában, meg a nyelvünk oldalán egy kicsi kesernye formájában. Kóstolgatás közben hol a Heinz BBQ-szósza, hol a minden családban valaki által hosszabb-rövidebb ideig árult vagy fogyasztott aloe verás italok jutnak eszünkbe, úgyhogy egy mindenképpen érdekes, egyébként 4,8%-os verzióról van szó.
.JPG)
Bors Serfőzde: Little John
Belekortyoltunk, felcsillant a szemünk! Hiába na, egy belga stílusú ale-t ízlelgetünk, ami mindig szolgálhat meglepetéssel. A főzdében ráadásul apátsági élesztőkultúrát használtak a szintén Belgiumból érkező alapanyagokhoz, aminek végeredménye szerintünk igazán izgalmas lett. A borostyánnál kicsit sötétebb színű folyadék határozott, de nem bántó, nem is túlzottan édes gyümölcsös gumicukor-illatot áraszt, ami az ízében is visszaköszön. Pici alkoholos érzet és némi édesség csapódik hozzá határozott fellépéssel, hogy aztán nem sokkal később tovább is álljanak. A 7%-os alkoholtartalmat mindezek ellenére nem érezzük bántónak, vagy fejbeverőnek, de azért nem árt vigyázni! Állandó kalauzunk, Horváth Bence meglátása szerint egyébként a főzde ugyanazt képviseli ale-ek terén, mint a Rizmajer főzde a lagereknél: nem akarnak sokat, csak egyszerűen, sallangmentesen jónak lenni.
RothBeer: Wee Heavy
Hátunk mögött hagyjuk a könnyedebb tételeket, és átkelünk végre a csatornán, hogy megkóstoljuk a skótok karakteres, a porterekre hajazó folyékony kenyerét. A holnap sörözni indulóknak is azt javasoljuk, hogy tegyenek így, mert igazán összetett, mégsem túlzóan gazdag ízvilágú finomságról van szó. Színre kóla, illatra pörkölt maláta, ízre pedig igazán változatos! Első kortyra citrusos, kecskesajtos – nekünk legalábbis ez ugrott be -, aztán ahogy melegszik, egyfajta reggeli itallá válik a megjelenő Nesquik-kakaós ízjegyektől. A 7,5%-os alkoholtartalom ellenére sem erős, és semmit sem érzünk benne túl soknak. Szép, kiegyensúlyozott, kesernyéktől mentes, ami annak is köszönhető, hogy csak ízkomló került bele. Az se baj, ha elidőzünk felette, mert így lecsengésben tud mutatni egy kis vajas selymességet, és egy enyhe, sárga húsú gyümölcsökre emlékeztető ízvilágot.
RothBeer: Pyromania
A név nem véletlen, hiszen egy adag bükkfán füstölt árpamalátát is tartalmazó, karakteres, 7,8%-os alkoholtartalommal megtámogatott porterről van szó. A füstös ízvilág határozott, de nem tolakodó, kicsit a sült húsos-baconos ízesítésű csipszekre emlékeztet. A nyálelválasztást beindító savasság szépen kiegyensúlyozza a karakteres ízeket, így végül egy igazán kerek, közepes testű sört kapunk. Kesernye és hosszú lecsengés nincs, de egyik sem hiányzik. Érdekes, ízlelgetésre határozottan ajánlott, ugyanakkor nem innánk egész este.
.JPG)
Kellemes kóstolgatást!
Az alsóerjesztésű sörökről itt, a búzasörökről itt olvashatsz.
Fotó:
Király Tamás