Vissza
Ilyen volt a Kerekdomb
2023.10.06. | Vargha Márk
Álombeli időjárási körülmények, szinte hibátlan szervezés, magas színvonalú kulturális programok, igényes étel- és borkínálat – ez volt az idei Kerekdomb Fesztivál, legalábbis az azon harmadízben részt vevő Vargha Márk szemével…
Kenutúra a Bodrogon
A túra 10-kor indul, érkezés a kastély előtti buszmegállóba 9:30-ig – ez szerepelt a Kerekdomb Fesztivál programfüzetében a Bodrogon való evezésről, mely a futás és a kerékpározás mellett a harmadik „sportos” program volt a péntek délutántól vasárnap délutánig tartó tállyai rendezvényen. Nos, 9:30-kor derült ki a buszmegállóban, hogy bár az online felületeken már „BETELT”-ként hirdették az evezést, a mikrobuszban mindössze hárman fogunk utazni a sofőr mellett, aki a félresikerült kommunikáció miatt 10:00-ig várt, hátha valóban betelik a jármű. Nem telt be. Még hatan érkeztek. Késve robogtunk át Szegibe – szerencsére a 10 órás indulás nem Tállyára, hanem Szegire, a túrakenuk indulására vonatkozott! Persze, onnantól már minden csodás volt, vadkacsák, jégmadár, nyugalom, a távolban a Tokaji-hegy.
Ígéretes gasztronómiai kínálat
Akkor ennyit a hibákról. Akik már olvasták a három évvel ezelőtti beszámolómat, láthatták, hogy – bár becsszóra nem vadásztam rájuk – segítő szándékkal akkor többet is szóvá tettem. Idén megállapíthattam, hogy a fejlődés egyértelmű és üdvös. Azt ugyan nem tudom, hogy a neves szálloda idénre melegen kínálta-e azt, amit melegen kellett volna 2020-ban, ám a gasztronómiai választék alapvetően – az Anyukám mondta pizzáit, a Figi és Lipike gulyáslevesét, ropogós lángost, a Budányi Pincénél isteni szarvaspörköltet is kóstoltam – rendben volt. Budányiéknak külön köszönöm, hogy az utolsó, vasárnap kora délután véget ért nagy durranás, Szabó Győző és Rezes Judit zenés-táncos Loveshake-je után is nyitva voltak, és kiszolgáltak a pörkölttel és a savanyúsággal. Aki éhes volt, sőt még borra is vágyott volna ekkortájt – ez Tokaj-Hegyalján nem hiszem, hogy meglepne bárkit is –, a legtöbb ételt és italt kínáló helyet zárva találta. Ez kár. Hátha jövőre kitartóbbak lesznek a vendéglátók!
Dragomán György szülinapi tortája
A programok szokásosan magas színvonalúak voltak, most is megtörtént, hogy vérzett a szívem például Szirtes Edina Mókus vonós kvintettjének evangélikus templombeli fellépéséért, amiről a (számomra) végül legnagyobb élményt jelentő borozgatós irodalmi beszélgetés, a Furmint és jambusok kedvéért mondtam le. Ercsey Dániel moderálásával a Mailloth-kastély tetőterében került sor a bor és az irodalom kapcsolatáról szóló eszmecserére Kőrizs Imre és Dragomán György között. Főzés, ízek, emlékezés ízekre, Hérodotosz, a bor szerepe és tárolása az ókorban, írók és költők a borról és a konyháról – néhány téma, melyek csupán ugródeszkaként szolgáltak más, kapcsolódó gondolatok szórakoztató kifejtéséhez a trió számára. Mindeközben Palkó Gabriella (Palkó Borok) és Homolya Dániel (T3) szervezésének köszönhetően a Tállya-Szántó Szőlőszomszédok kezdeményezés tagjainak finom tételei kerültek a közönség poharaiba. A végén pedig a Palkó Hársss gyöngyöző mellé még torta is előkerült: Dragomán Györgyöt köszöntötték 50. születésnapja alkalmából a meghívók és más jeles meghívottak.
Költészet és színház
Örülök, hogy ott lehettem a #Jóéjtpuszin, Lackfi János istenes verseinek a költő általi, telt házas felolvasásán. A humoros és megható költeményeket és a hozzájuk fűzött kommentárokat Szirtes Edina Mókus mágikusnak ható, lúdbőröztető énekmondásai választották el egymástól. Szintén nagy sikert aratott Vecsei H. Miklós, Hegedűs Bori és Juhász Anna Nemes Nagy Ágnes 100. születésnapja alkalmából, Nem akarok címmel előadott zenés műsora, nem véletlenül. S ha már az irodalomnál tartunk, a fesztiválon az Art Szín Tér volt felelős a drámairodalmi percekért 3-3 kitűnő színész felvonultatásával. Leonard Gershe A pillangók szabadok (Hegyi Barbara, Szántó Balázs, Mosolygó Sára) című egyfelvonásosa életszerűbb és követhetőbb volt számomra másnapi társánál, Eric Assous Mesterhármasánál (Marjai Virág, Jakab Csaba, Ozsgyáni Mihály). Előbbi egy vak fiú New York-i albérletében játszódik, a főszereplő és a gyönyörű, ám csélcsap szomszéd lány közötti szalmaláng-szerelem a témája, megfűszerezve egy meglepetésszerűen megjelenő vidéki, fiát féltő és uralni vágyó édesanyával. Utóbbi előadás pedig egy furcsa szerelmi háromszögben játszódó „ki ver át kit” játék, melynek szabályai és lefolyása egyre bonyolultabbá válik, s egy ponton négyszöggé bővül.
Könnyűzenei koncertek
A komolyzenét sajnos idén nem sikerült belepasszíroznom a hétvégébe, a könnyűzene és a mély gondolatok ötvözeteként viszont hallhattam Kollár-Klemencz László műsorát, de jó volt a Ripoff Raskolnikov és Dorogi Péter koncertje is. Este pedig akkor is jó a Vincellér Ház udvarán a fénnyel festett református templom tövében elvegyülni a sosem nyomorgó tömegben – még mindig ez az egyik legcsaládiasabb fesztivál hazánkban! – a nagykoncerteken, ha az adott együttesnek nem vagyunk kifejezetten rajongói. Teszem hozzá, idén a meleg szeptember jócskán hozzátett a jó hangulathoz, késő este sem fáztak a látogatók.
Dűlőtúrák, borútlevelek
Amit még nagyon sajnáltam, az az volt, hogy a számtalan dűlőtúra közül csak egyen tudtam részt venni. Éless Tímea, a SZÓLÓ borásza a Hetény-dűlőbe vitte a csapatot, ahol a korábbi „sztárok” mellett (Boogie, Puro I., Dolce) egy új sorozat három tagját kóstoltuk: Levegő, Víz, Föld. Mindezt pedig a kellemesen melengető napsütésben aszúszemszedő verseny előzte meg, amelynek csapatom egyik tagja lett a győztese. De mehettem volna a TR Művekkel a Palotába, a Rózsával a Nyergesekbe, a Merummal a Pipiskébe (gyalogosan vagy e-bike-kal!) vagy a T3-mal a Görbébe is.
Az biztos, hogy aki nem vállalta, hogy a falu határán kívül oltsa szomját egy ilyen kellemes kirándulás keretében, sőt csaknem teljes spektrumot akart látni Tállya borvilágából, annak megérte nagy borútlevelet váltania, amelybe a Zsadányi, a Rózsa, a Kardos, a Somszög, a Homoky, a Szűcs, a SZÓLÓ, a Merum, a Budányi, a Dudovics, a TR, az Aranynap, az IN, az ESKOL, a Szalóczi, a Dévabor, a Gajdócsi és a T3 pincészeteknél gyűjthetett szignókat az itala mellé. Azokra is gondoltak azonban a szervezők, akik ezt a mennyiséget nem bírták, nekik kis borútlevelet találtak ki három pinceállomással: Európa Centruma, Palota, Bagolyvár.
A település értékei
A szőlőtermesztés mellett azonban a település múltja és szülöttei is érdekesek. Ennek bemutatása volt a hosszúlépés.járunk? által felkért történész célja a városi séta során – bár a programfüzetben tévesen zsidó örökség fókuszú séta szerepelt. Most, harmadik alkalommal tűnt fel számomra leginkább, mennyi értéke van Tokaj-Hegyalja e gyönyörű fekvésű községének, s még inkább az, hogy ha ez a falu néhány száz kilométerrel nyugatabbra feküdne, tízezrek járnának a csodájára, a Kerekdombtól függetlenül. A róla elnevezett téren az egy Istenhez fohászkodik a többistenhitű Árpád vezér – a szoborra és a zavarba ejtő feliratozásra valakiknek előrébb való volt forrást szerezni vagy adni, mint a falu történelmi központjának fejlesztésére. Töredezett járdaburkolatok és -szegélyek, egyedi, ám elhanyagolt épületek, a református templom tornyának legutóbbi ottjártam óta sem látogatható erkélye. Szomorú! Különösen a szomszéd Máddal összehasonlítva. Talán ez a remek fesztivál és a Tali Tállyán rendezvény segíthetnek az olyan helyi értékekre való odafigyelésben és azok megőrzésében, melyek nem ehetők és ihatók meg.
Ha a fesztivál egy többnapos tréning volna, akkor a tréner a végén azt kérdezné: „Mit viszel magaddal ezekből a napokból?” Egy momentumot emelnék ki: az emlegetett irodalmi beszélgetésen megtudhattam, hogy a nemrég elhunyt Lator László 1984-ben írt verse bár a Borsmenta szerzőgárdájának egyik kedvenc helyszínét, a vásárcsarnokot festi le, utolsó strófája kitűnő példája Lator zseniálisan finom erotikus lírájának! Olvassák csak! Az ilyen információkért (is) szeretem én ezt a kulturális fesztivált!
Piac
Forrástalan morajlás, kvarchomok-
permet neszez a lomb közt szakadatlan.
Valami színes bukdos, tántorog,
és elmerül egy mélyebb forgatagban.
Karok, nyakak, mellek mezítlenül,
emberi hangon jajgat egy talicska.
A szemet ez a késő nyári hő
káprázó képekkel nyugtalanítja.
Ez délies, csak zsírosabb világ,
vastag gyönyörrel habzó földi éden.
Izzadt füstölt, paprikás szalonnák
a súlyos nap kemencemelegében.
Nagy serpenyőkben hajnaltól ebéd-
időig hólyagos poklukra vetve
kövér hurkák, kolbászok, pecsenyék
érnek nagy karéj liha kenyerekre.
Káposzta, répa, hagyma, paprika,
a zöld alól világít már a sárga,
paradicsom pirosa omlik a
kék véraláfutásos padlizsánra.
Nyers, édes, csípős, kesernyés szagok,
mélyben, napon más-más tervet betöltő,
versengve sokasodó anyagok
özönlenek elő a sűrű földből.
Kertek fényes, testes gyümölcsei,
már viaszosra, ragacsosra érve,
méregzöld dinnye s hókás szentesi,
villog tükrös rózsás vagy sárga béle,
szeplős arany, bíbor, halvány, leves,
savanykás, kásás alma, hagymahajszín
körte, zöld ringló, sárga, véreres
őszibarack és pozsgás héjú kajszin.
S már érzi is az ujj, a száj, az íny
a pihés, mézgás, édes hám alatti
hús megbolygatott hasadékain
a nedveket hirtelen felfakadni,
már érzi a sóvár, parázna bőr
a fénycsíkos, homályos szoba hűsét,
már érzi, hogy dől rá mindenfelől
a lassú, síkos, ikrás gyönyörűség.
Fotó:
Vargha Márk
