Egy nap a Tagyon-hegyen

2020.07.20. | Szabó Edit
Ki mondta, hogy egy nap alatt nem lehet ellazulni? Megmutatjuk, hogyan kell. A Tagyon Birtokon jártunk…
 


Tagyon Birtok. Öthektárnyi szőlőterület a Balaton északi partján. Ebből jelenleg három hektáron terem szőlő, egyen egyéb növények, egy pedig betelepítésre vár. Az ültetvényeken olaszrizlinget, Müller Thurgaut (rizlingszilváni), szürkebarátot és zengőt érlel a napsugár, és a tulajdonos, Kartaly Attila nem is szeretne más fajtákkal kísérletezni.



A birtokot egy baráti társaság alapította 2009-ben. Megvásárolták a festői környezetben álló, romos présházat, és mivel elsődleges céljuk az volt, hogy élményeket adjanak a hozzájuk látogatóknak, nem csupán borokat kínáltak, hanem programokat is szerveztek számukra. Az eltelt évek alatt felújították és szálláshellyé alakították a présházat, nekiláttak a szőlőterületek rendbehozásának, új tőkéket telepítettek, kemencét építettek, és igyekeztek minél lakályosabbá, hívogatóbbá tenni a környezetet. Sikerült. A barátságos teraszon üldögélve az ember elmerülhet a Balaton szépségeiben, miközben egy pohár gyöngyözőborral a kezében kipiheni az út fáradalmait.



A Habzsi névre keresztelt gyöngyöző 95%-ban szürkebarátból készült, csábító illatát azonban annak az 5%-nyi Irsai Olivérnek köszönheti, amit jó érzékkel hozzáadott a borász. Illatos, de száraz, remek frissítő a nyári hőségben. A hozzá illő falatokat a konyhakert termése és környékbeli alapanyagok felhasználásával készíti a séf. Mert van ám itt „étterem” is, ha nem is a szó hagyományos értelmében. Állandó étlap nincs, a legfontosabb vezérlőelv a szezonalitás, mindig az kerül a tányérra, amit a kert adott, na meg a csodálatos gyümölcsfák a birtok felső végében. A vegyszermentes konyhakert terméséből feldolgozásra is jut, aki szeretné, üvegbe zárva hazaviheti az ízeket, de mégiscsak az a legjobb, ha roppan a paprika, hersen a dió, csordul a paradicsom leve, ha tombolnak a friss ízek a szájban.



És ha már a friss ízekről beszélünk, ejtsünk szót a birtok egyik emblematikus boráról, az RSZ névre keresztelt rizlingszilvániról, amit ma már Müller Thurgau néven szokás említeni. A fajtát sajnos nem becsülik sokra, pedig megvannak a maga értékei. Ez volt a pincészet első bora, és olyan jó volt a fogadtatása, hogy máig szerepel a kínálatban, a mi nagy szerencsénkre. Jól elkészített rizlingszilvánival ritkán találkozik az ember, de itt van belőle mindjárt kettő is, ami kóstolásra érdemes. A kék címkés friss, üde, bodzás, lendületes, akár fröccsnek is kiváló, a zöld címkés kicsit mélyebb, selymesebb, azt inkább tisztán élvezzük.



Ahogy említettük, a tulajdonosok leghőbb vágya, hogy a vendégek élményekkel telve távozzanak a birtokról, ezért szívesen szerveznek turisztikai és kulturális programokat az odalátogatóknak. Kisebb baráti társaságokat örömmel visznek például vitorlázni. Egy koccintás a balatoni naplementében amúgy is felejthetetlen, hát még ha ez a tó közepén, egy hajón történik, szűk baráti körben, minden mástól távol.



Nekünk ilyen kalandban nem volt részünk, adatott viszont más, nem kevésbé érdekes. A birtok a névadóul szolgáló Tagyon-hegyen található, ahonnan akár gyalog, akár kerékpáron könnyedén elérhetjük hazánk egyik turisztikai és geológiai szempontból egyaránt izgalmas magaslatát, a 337 méteres Hegyestűt. A régi kőbánya tevékenysége következtében csupasszá vált a csúcs, így megcsodálhatjuk, hogy a 8 millió évvel ezelőtt itt működött vulkán kráterében hogyan formálódott függőleges oszlopokká a kihűlő láva. A magaslatról szédítő kilátás nyílik a Balatonra és a Káli-medence jó részére; akit lenyűgöz a természet, annak a Hegyestű kötelező zarándokhely. 



Mivel a rendelkezésre álló kerékpárok némi rásegítéssel dolgoztak, nem volt akadály a kissé gyengébb erőnlét sem, simán megtettük a néhány kilométeres távot a csúcsig és vissza. A séta se lehet túl megerőltető, tekintve, hogy a társaságunkban lévő kismama is abszolválta, kipirult arccal, de annál nagyobb büszkeséggel.



Visszatérve jólesett egy pohár frissítő Balatonbor, és mi tagadás, kicsit meg is éheztünk. A séf bazsalikommal és némi fehérborral megbolondított dinnyekrémlevest tálalt hidegen, de minket a főfogás nyűgözött le igazán. A vajpuha, konfitált tarját friss lecsóval körítették. A kombináció tökéletes volt, az ízek hibátlanok, boldogan kóstolgattuk mellé a szürkebarátot, jólestek a paradicsomhoz az üde, balatoni savak.



Már épp elmerülni készültünk a délutáni káprázatban, amikor újabb program kezdődött. Posta Zsófia rajztanárként dolgozik, most azonban felhozta a hegyre a festőszerszámokat, ecseteket, vásznakat, kötényeket, tubusokat, palettákat kellő számban, és arra buzdított mindenkit, hogy váljon alkalmi tájképfestővé. Kezdetben kicsit húzódoztunk, tekintve, hogy gimi óta nem nagyon volt ecset a kezünkben, akkor is csak épp a tisztesség kedvéért, de végül kötélnek álltunk, és nem bántuk meg. Hogy hová tűnt az életünkből a következő két óra, nem nagyon tudjuk, mert bőszen kevergettük a színeket, és csak arra figyeltünk, hogy a páratlan kilátás hangulatát a kifeszített vásznon valahogyan meg tudjuk örökíteni. Sikerült, ahogy sikerült (e sorok íróját Csíki Sándor kolléga kapta lencsevégre alkotás közben), nem is az a lényeg, hogy milyen lett a kép. A folyamat volt csodálatos, ahogyan teljesen kizártuk a külvilágot, és csak a színekre és a formákra figyeltünk.



Így a pincetúráról le is maradtunk, de nagyon hálásak voltunk, hogy valaki hozott nekünk egy pohárnyit a birtok Hegyborából, így a fele részben hordóban, fele részben acéltartályban érett olaszrizlinget is volt alkalmunk megízlelni. Még az ecset is jobban siklott utána. Harmonikus bor, némi ásványos sóssággal és a fajtára jellemző mandulás kesernyéséggel az utóízben. Telt, de nem nehézkes, esti iszogatásra kiváló.

Merthogy közben ránk is esteledett, ideje volt elköszönni a birtoktól. Száradó művünket gondosan magunkhoz ölelve sétáltunk az autóhoz, még egy utolsó pillantást vetve a közben már tintakékbe bukó vízre.



 
Megjegyzés: a túrán a Tagyon Birtok vendégei voltunk, de megjelent cikkünk nem fizetett tartalom, „tollunkat” a valódi lelkesedés vezette.
 
Fotó:
Szabó Edit -

Beszélgetünk

Egy blogger élete - Csíki Sándor

2016.03.12. | Szabó Edit
„Az ország legjobb gasztrobloggerei és gasztronómiai szakírói között tartanak számon, és ezzel a pozícióval tökéletesen elégedett vagyok, miközben sosem felejtem el, hogy mindez felelős…
Beszélgetünk

Az eleganciára szavazok

2018.09.22. | Szabó Edit
Beszélgetés Jásdi Istvánnal
Húsz éve telepedett le Csopakon, és ma az övé az egyik legizgalmasabb borospince és a legjobb borterasz a környéken. Jásdi István tudja, hogyan kell élni. Sokat tanulhatnánk tőle…  …
Beszélgetünk

A Szent György-hegy a barátom

2019.05.25. | Szabó Edit
Beszélgetés Ujvári Viviennel
A tanúhegyek között nőtt fel, és bár munkahelye már a Tokaji borvidékhez köti, amikor csak teheti, meglátogatja Raposkán élő szüleit, és segíti a parányi családi pincészet munkáját. A f…
Eszünk

Mediterrán varázs a Szent György-hegyen

2019.07.16. | Barossné Koós Andrea
200 méteres tengerszint feletti magasság, csodálatos panoráma, feledhetetlen naplemente, mediterrán életérzés, kitűnő ételek, helyi borok – és mindez Magyarországon! A Taberna Infinito…
Beszélgetünk

Imrém, az élet harc

2019.11.10. | Szabó Edit
Beszélgetés Tompa Imrével
Bölcsészként végzett, politikai újságíróként dolgozott, aztán bő másfél évtizedre ő lett a honi boros újságírás egyik meghatározó alakja. Nemrég visszavonult, történelmet tanít, és szép…
Iszunk

Kedvenc balatoni borteraszaink I.

2020.07.10. | Gónusz Gabriella
A tüzes nyári nap vízpartra csábít, de a csobbanás előtt-után (helyett) néha jó üldögélni egy árnyas teraszon, pohárral a kézben. Sorozatunkban a legkedvesebb balatoni borteraszainkat g…

címkék

ausztria (4) badacsony (13) balaton (65) balatonfüred csopaki borvidék (8) beszélgetünk (13) bikavér (20) bio (13) biodinamikus (6) bocuse d'or (9) bor (262) borász (29) borászok borásza (5) borbár (25) borfesztivál (25) bori mami (5) boriroda (10) boriskola (4) borkorcsolya (22) borkóstoló (22) borshanta (12) borterasz (12) borteszt (90) bortúra (18) borvacsora (13) borverseny (13) bott pince (28) bottszerda (21) budapest (185) cabernet franc (7) cava (7) CEWI (12) csirke (6) csokoládé (8) cukrászda (11) demeter zoltan (4) desszert (4) desszertbor (4) édes (74) eger (33) egészséges (5) egri csillag (4) erdőbénye (6) étterem (123) etyek (9) etyeki kúria (9) fehérbor (16) fesztivál (35) figula (4) franc&franc (5) frittmann (4) furmint (53) furmint február (10) gizella pince (6) gyerekbarát (16) gyöngyözőbor (11) hárslevelű (10) heimann (8) húsvét (8) interjú (97) iszunk (4) kadarka (13) káli-medence (4) karácsony (15) karantén (23) kávé (38) kavezok (8) kékfrankos (10) kéknyelű (5) kenyér (7) késői szüret (4) koktél (10) koronavírus (27) kóstoló (55) kovács nimród winery (7) közben esznek (8) kreinbacher birtok (6) kunsági borvidék (5) laposa birtok (5) leves (10) london (12) luka enikő (4) mád (11) magnamátra (11) mátra (36) merlot (12) michelin-csillag (8) monyo brewing co (4) mór (5) művészinterjú (10) nyár (13) nyaralás (5) olaszország (13) olaszrizling (22) őstermelői piac (6) paletta (4) pálinka (9) pálinkaverseny (7) pannonhalma (8) pannonhalmi apátsági pincészet (5) pécs (7) pezsgő (46) piac (13) pinot noir (8) pizza (4) pofonegyszerű (5) portugália (6) programajanló (27) rácz jenő (4) rajnai rizling (8) recept (129) rosalia (5) rozé (29) saláta (7) sanzon (6) sauvignon blanc (6) somló (11) sommelier (9) soproni borvidék (12) sör (40) sós (60) spanyolország (7) specialty kávé (9) st andrea (7) super 12 (4) sütemény (28) süti (15) svét (16) syrah (6) szakácsverseny (4) szamorodni (11) száraz (26) szekszárd (27) szent andrás sörfőzde (6) szent györgy-hegy (10) tállya (7) támogatott írás (6) tarcal (8) tavasz (12) tea (8) tenger gyümölcsei (4) természetes bor (5) tészta (8) tesztelünk (4) tokaj (107) tokaj-hegyalja (65) tokaji aszú (28) tudnivalok (4) utazás (19) vacsora (9) verseny (9) villány (7) villányi borvidék (39) vörösbor (34) vylyan (10) zenit (4) zöld veltelíni (4)