Vissza
Velencei-tavi történetek I.
2023.07.29. | Csepe Erika
Egyre több az új pincészet a Velencei-tónál. Tulajdonosaik vállalkozó szellemű fiatalok, akik örömmel fedezik fel ezt az izgalmas világot. Kétrészes minisorozatunk első részében a Fuchs Ujvári Pincészetről, a Bakos Borászatról és a Boros Lányról mesélünk…
Egy pincészet alapításának, egy bor születésének vagy akár egy címke megalkotásának néha egészen különleges története van, ami csak akkor derülhet ki számunkra, ha borkóstoló közben elbeszélgetünk a borásszal. És mesélni nem csak az öreg rókák tudnak. Ezt a Velencei-tó környékén tapasztalhatjuk meg leginkább, ahová az utóbbi időben számos fiatal költözött és döntött úgy, belevág a borászkodásba.
Bor, zene, irodalom – bemutatkozik a Fuchs Ujvári Pincészet
A tó környékének egyik legfiatalabb pincészete a Fuchs Ujvári, melynek alapítóiból csak úgy árad a szó, bármiről is kérdezi őket az ember. Az egyébként zenész fiataloknak az egyik szomszéd néni hozta meg a kedvet a földvásárláshoz, aki a régmúlt időkről mesélt nekik, no meg arról, hogy akkoriban micsoda élet volt a nadapi szőlőhegyen. A fiúk csakhamar találtak is eladó területet, rajta egy 150 éves pincével. Nekivágtak a borászképzőnek is, és ma már a saját szőlőikből készült bort kóstoltatják. Le sem tagadhatnák, hogy zenészek, hiszen első boraiknak a C-dúr és a C#-moll neveket adták, sőt zenét is komponáltak a nedűkhöz, amelyeket bárki meghallgathat a címkén lévő QR-kód segítségével.
A címkéik ráadásul nem csak ettől egyediek: borleírás helyett versek szerepelnek rajtuk. Rajnai rizling borukén például Babits Mihály Húnyt szemmel… című költeménye. Az első, saját szőlőből készült rajnai rizlingjük egyébként igen ígéretes. Reduktív tételről van szó, gyümölcsös, a fajtára jellemző aromákkal, picit komolyabb savakkal. Csúcsos-hegyi pincéjüknél, mely mindössze 150 méterre van a BuBa bicikliúttól, kóstolót is tartanak. Ha kérik a vendégek, akkor zeneszóval.
Már az első boruk is nagyot szólt – a Bakos Borászat
És ha már szó volt Nadapról és a rajnai rizlingről, mindenképpen meg kell említeni a Bakos Borászatot is. Szintén fiatal pincészetről, igazi családi vállalkozásról van szó, ahol a maguk módján már a gyermekek is besegítenek. A Bakos család tagjai 11 éve döntöttek úgy, hogy odaköltöznek a Velencei-tó melletti településre. Ha valaki akkor azt mondta volna nekik, hogy első borukkal nemcsak a tó körüli legjobb fehérbor címét nyerik el, hanem egy Vinagora-aranyérmet is bezsebelnek vele, valószínűleg jó hangosan kinevették volna, főleg hogy akkor még eszük ágában sem volt borászkodni. Aztán addig nézegették az ablakukból az ott kígyózó szőlősorokat, hogy végül csak vettek egy kis területet. Ők is elvégezték a borászképzést, 2020-ban pedig jött az első saját szüret is, és vele egyből a nem várt csoda.
Wood névre keresztelt rajnai rizlingjükkel taroltak minden megmérettetésen, amire csak benevezték. Izgalmas, tiszta, a „rajnais” jegyeket gyönyörűen hozó fehérborról van szó, amely a tartályos erjesztést követően négy hónapon át egy kis fahordós érlelést is kapott. Mivel úgy vallják, hogy a bor sorsa a szőlőben dől el, nagyon odafigyelnek a termesztésre, és erős hozamkorláttal is dolgoznak. És mindezt a mai napig a főállású munkahely és a három gyermek nevelése mellett.
Szenvedély minden szinten – a Boros Lány
Aztán ott van a pázmándi Boroslány, vagyis Borostyán-Kovács Tamara, aki előbb volt borkereskedő és sommelier, mint borász, de ha valaki túl sokat forog borászok között, ne lepődjön meg, ha maga is „megfertőződik”. A borkészítést 2021-ben kezdte, tehát két évjárat van a háta mögött, tavaly nyílt üzletében, a Boroslány Bortékában pedig valamennyi helyi borász portékája megtalálható. Tőle érdemes megkóstolni a 2022-es hordós Chardonnay-t, amelyhez ugyan vásárolja a szőlőt, de a tőkéket egész évben ő gondozza. Fűszerességével, érett barackos aromájával, penge savaival igazán jó kortyolnivaló. Bortékájával és a pázmándi borászokkal együtt azon dolgozik, hogy a Velencei-tavi borokat feltegyék a bortérképre, és hogy a vendégeknek megmutassák, micsoda kincsek rejtőznek errefelé!
(folytatjuk)
Fotó:
Csepe Erika
