Győztes nem, de nyertes vagyok

2017.10.08. | Szabó Edit

Szeptember végén a világ 14 legjobb 30 év alatti sommelier-je mérte össze tudását Budapesten. A Chaine des Rotisseurs nemzetközi szervezet magyar tagozata által rendezett világverseny észrevétlenül zajlott, pedig Szik Mátyás személyében magyar versenyzője is volt a viadalnak…

Nem előzte meg a bajnokságot hatalmas médiakampány, nem zengték a versenyzők nevét dobok, kürtök, harsonák, nem olvashattunk sehol a pályára álló fiatal sommelier-k felkészültségéről, senki sem latolgatta az esélyeket – a kívülállók számára úgy tűnt, halálos csendben zajlanak az előkészületek. Mintha a szervezők nem is szerettek volna nagyobb nyilvánosságot. Versenyzőként hogyan láttad mindezt?

Ugyanígy. A Chaine des Rotisseurs ifjúsági sommelier-bajnokság nagyon rangos, komoly presztízsű verseny, amit a legjelentősebb szakemberek is figyelemmel kísérnek, hiszen aki ebben az életkorban már a sommelier szakma élvonalába tartozik, annak a későbbiekben ott lesz a helye a világ legjobb éttermeiben. A hazai szervezők színvonalas versenyt rendeztek, de valószínűleg nem jutott eszükbe vagy nem tartották fontosnak, hogy a bajnokság előkészületei a média bevonásával történjenek. Vagy az is lehet, hogy ez már meghaladta volna az erőforrásaikat. Pedig az elkészülő újságcikkeknek nemcsak a versenyzők, a támogatók is örültek volna.

Te viszont mindent megtettél annak érdekében, hogy a követőid lássák a felkészülés különböző stációit…

Igen, a Facebook segítségével meg tudtam mozgatni egy kicsit az embereket, és ennek köszönhetően néhány interjú is született. Rengeteg biztatást kaptam, amit utólag is nagyon köszönök, sokat jelentett és nagyon jólesett. Tényleg erőt ad az embernek, ha érzi, hogy közel százezer ember szurkol érte.

Milyen volt a felkészülés időszaka?

Intenzív. Igyekeztem megfelelő szintre hozni az elméleti tudásomat, kóstolási tréningeket tartottam magamnak, és a Sauska Pincészet nagylelkű támogatásának köszönhetően kétszer is tanulmányútra utaztam Londonba. Nagyon tanulságos volt, hiszen ma London a borvilág központja.

A versenytársak közül kiket éreztél komoly ellenfélnek?

Az ázsiai versenyzőket korábban egyáltalán nem ismertem, de azt pontosan tudtam, hogy az angol, az amerikai és az ausztrál bajnok erős rivális lesz. Azzal tisztában kell lennünk, hogy Magyarország messze nem tartozik a világ élvonalába, nagyon sok pótolnivalónk van még, és az ilyen versenyekhez szükséges tudást itthon szinte képtelenség megszerezni.

A verseny két egymást követő napon zajlott. Az első napon az elméleti teszt után volt egy gyakorlati feladatsor is, és a második napon már csak a három legmagasabb pontszámot elért versenyző állhatott starthoz. Te nem voltál közöttük, pedig nagyon bizakodtál. Mit gondolsz, hol hibáztál?

Nagyon fontos az elméleti tudás, és sajnos voltak hiányosságaim. Hiába tettem meg minden tőlem telhetőt, egy ilyen versenyre szinte képtelenség annyi idő alatt komolyan felkészülni, amennyi a rendelkezésre állt. De szerintem az egyik gyakorlati feladat miatt kellett elköszönnöm a döntőtől. Én voltam a legelső versenyző, és nem volt számomra egyértelmű, mi a teendő. Kérdeztem ugyan, de akkor sem kaptam konkrét instrukciót, így nem egészen azt a feladatot hajtottam végre, amit kellett volna. Itt valószínűleg sok pontot veszítettem.

Ez bizonyára annak is köszönhető, hogy nem vagy rutinos versenyző…

Biztos, hogy az is sokat számít, ki milyen gyakorlattal rendelkezik ezen a téren. Az angol színekben versenyző, egyébként lengyel származású Piotr Pietras épp tizenötödik alkalommal vett részt ilyen vagy hasonló bajnokságon, minden mozdulatán látszott, hogy magabiztos és nyugodt. Meg is nyerte a versenyt.

A döntőt már velünk együtt, a közönség soraiból nézted végig. Mennyire tűnt nehéznek?

Mindenkinek az a nehéz, amit nem tud. Véleményem szerint fair, korrekt döntő volt, és mivel én gyakorlatban sokkal erősebb vagyok, mint elméletben, kívülről nézve egyáltalán nem találtam nehéznek a feladatokat. De persze nem tudom, mi történt volna, ha a másik oldalon állok, mennyire hat rám bénítóan a stressz a döntő pillanatokban.

A döntőbe jutott versenyzők követtek el feltűnő hibákat?

Hogyne, nem is egyet. Nem nagyon illik például vörösborral leönteni a vendéget, ahogyan azt az egyik versenyző tette, amikor véletlenül felborította a poharat. És tanácsos megkóstolni a bort, mielőtt felszolgáljuk, így nem esünk abba a hibába, hogy dugós borral kínáljuk a vendéget. Vannak általános szabályok, amiket mindig illik betartani: tudni kell, hogy a hölgynek töltünk először, és hogy az óramutató járásával megegyező irányba kerüljük meg az asztalt akkor is, ha szűk a hely és kevés az idő. De még egyszer mondom, a versenyhelyzet sok mindent felülír, lehet, hogy valaki pontosan tudja, hogyan kellene, valamiért mégsem úgy csinálja.

A Chaine ifjúsági versenyén mindenki csak egyetlen alkalommal indulhat. Te most kimerítetted ezt a lehetőséget. Hogyan folytatod?

Szeretnék minél előbb bekapcsolódni a Court of Master Sommeliers programba, és szeretném folytatni a világszintű versenyzést is, mivel úgy érzem, hogy alkatilag alkalmas vagyok erre. A nemzetközi sommelier-bajnokságon nincs felső korhatár, tehát két év múlva elindulok a magyar bajnoki címért, és remélem, hogy én képviselhetem az országot a világversenyen.

Rendkívül sajnálatos, ámde tény, hogy Magyarországon két sommelier-ket tömörítő szervezet is működik. Az egyik a Magyar Sommelier Szövetség, amelynek versenyeit eddig háromszor megnyerted, megszerezve ezzel az örökös bajnoki címet. A másik a Magyar Sommelier Club, amelynek a versenyein eddig nem indultál, noha ők azok, akik résztvevőt delegálhatnak a nemzetközi bajnokságokra. Legközelebb tehát indulsz a Magyar Sommelier Club által szervezett „Az Év Sommelier-je” bajnokságon?

Az, hogy a két szervezet között nincs egység, nagyon megnehezíti a hozzám hasonló, elhivatott szakemberek életét, hiszen ha hű szeretnél lenni az elveidhez, megfosztod magad a továbblépés lehetőségétől. Hosszas megfontolás után arra jutottam, hogy mindegy, hány szövetség van és hány szekértábor, ez nem lehet gátja a fejlődésnek. Ha csak úgy vehetek részt a világversenyen, akkor igen, indulok „Az Év Sommelier-je” címért. Mindazonáltal a legjobb az lenne, ha a két sommelier-szervezet vezetői végre tárgyalóasztalhoz ülnének egymással, és megszüntetnék ezt az áldatlan állapotot, hiszen ebből nincsen haszna senkinek. A világversenyeken elért eredményeink mutatják meg leginkább, hogy hol tartunk a nemzetközi mezőnyben és min kell még javítanunk, ezért ott kell lennünk, és nem kérdés, hogy az országot a legjobb magyar sommelier-nek kell képviselnie.

Erre viszont még van két éved, ennél sürgősebb, hogy bekapcsolódj a Court of Master Sommeliers programba. A többszintű vizsgarendszer által megkövetelt tudásanyag elsajátítható egy Magyarországon élő sommelier számára?

Az első két szint igen, a harmadikhoz azonban már néhány hónapnyi külföldi munkavállalás szükséges.

Eszerint akár arra is készen állsz, hogy külföldön folytasd a munkát?

Én igen, csak az a kérdés, hogy a családom készen áll-e. Novemberben a négyszintű vizsgarendszer első két szintjét megpróbálom abszolválni, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább.

Azt mondtad, hogy ezeket a versenyeket a világ legjobb éttermeinek szakemberei is nyomon követik. Tudsz róla, hogy kapott-e esetleg állásajánlatot valamelyik versenyző a budapesti bajnokság után?

A többiekről nem tudok, én viszont két ajánlatot is kaptam. Mindkettő Londonból érkezett, és az egyik vonzóbb, mint a másik. Hogy élek-e bármelyik lehetőséggel, még nem döntöttem el, az viszont biztos, hogy noha nem sikerült döntőbe jutnom, a múlt heti versenynek hatalmas nyertese vagyok.

A Chaine des Rotisseurs Ifjúsági Sommelier Bajnokságának 2017-es dobogósai:

Piotr Pietras, Nagy-Britannia
Launceston Place, London
Mikael Grou, Ausztrália
Sails Restaurant, Noosa Heads, Queenslands
Vincent Morrow, USA
GuildSomm Inc., Petaluma, Kalifornia

Fotó:

Földi Réka

Győztes nem, de nyertes vagyok

Fotó:

Kapcsolódó hírek

címkék