Vissza
Karácsonyőrült vagyok!
2018.12.16. | Szabó Edit
Egy éve már, hogy a Balaton-életérzés beköltözött a budapesti Tompa utcába. Bezerics Dániel, a Paletta Bisztró tulajdonosa jótékonysági vacsorával köszönti az évfordulót. Egy tál gőzölgő húsleves mellett beszélgettünk…
Aki ismer, jól tudja: fantasztikus átalakuláson mentél keresztül az utóbbi hónapokban. A gömbölyű, pocakos Bezerics Dani eltűnt, kaptunk helyette egy slank srácot. A vitalitás a régi, de már a mozdulataid is könnyedek. Hány kilónak mondtál búcsút?
Közel 65 kilót adtam le az utóbbi 4-5 hónap alatt. Az életmódváltás tudatos döntés eredménye volt, fenyegetett a cukorbetegség réme, és tisztában voltam vele, hogy a testsúlyproblémáim előbb-utóbb komoly gondokat okozhatnak. Átértékeltem az életemet, a szerepemet a világban, megvizsgáltam a feladataimat és a kötelezettségeimet, aztán apró lépésekkel elindítottam a változást.
Mindig azt gondoltam, hogy jól érzed magad a bőrödben, hogy nem zavarnak a fölösleges kilók…
Szó sincs róla, szenvedtem a súlyfölösleg miatt, csak erről nem nagyon beszélgettünk. Alapvetően hiú ember vagyok, számomra fontos, hogyan jelenek meg, milyen benyomást keltek. Soha nem voltam cérnaszál, nem is leszek, ez nyilvánvaló. Jó kiállású felnőtt férfi szeretnék lenni, és úgy tűnik, hogy ezt a célt sikerül elérnem.
Hogyan? Mi a módszered?
Nem vagyok önsanyargató alkat, nem hiszek az erőszakos diétákban. Megvizsgáltam az étrendemet, és megnéztem, miről tudok lemondani úgy, hogy nem is élem meg lemondásként. Emellett újra sportolni kezdtem, ami egyre több örömöt ad. 189 kilóról indultam, most 124 vagyok, már rá merek nézni egy konfekcióüzlet kirakatára, és hihetetlen boldogság átélni, hogy szép lassan eltűnnek a fizikai korlátaim.
Bámulatos a változás, szívből gratulálok! Ezt is beleszámítva nagyon eseménydús év van mögötted. Nemrég ünnepeltétek a Tompa utcai Paletta első születésnapját. Én még emlékszem, amikor megkérdezted, nem tudunk-e Budapesten egy kiadó üzlethelyiséget…
Nagy vágyam volt, hogy a Balaton-életérzést a fővárosba költöztessem. Amikor a Paletta Budapest 2017 novemberében megnyílt a Tompa utcában, még nem sejtettem, hogy ennél ideálisabb helyszínt nem is találhattunk volna. Rengeteg gyerekkori barátom él a környéken, olyan, mintha hazajöttem volna.
Mennyi időt töltesz Pesten?
Kétlaki életet élek, a telek a fővároshoz, a nyarak a Balatonhoz kötnek. Számomra ez a valódi egyensúlyi állapot, nem is álmodhatnék jobbat.
Hétfő este van, nálatok mégis alig lehet szabad asztalt találni. Ez mindig így van?
Szerencsére majdnem mindig. Megszeretett bennünket a környék, a pincéreket a nevükön szólítják a vendégeink, családias, kedves, igazi békebeli hely lett a Paletta, éppen olyan, amilyennek szerettük volna.
Sokszor látom az ebédmenütöket a Facebookon, és olyankor azt kívánom, bárcsak lennétek hozzám egy kicsit közelebb…
Nem csodálom, szinte mindenki imádja a házias ételeinket. Nincs titok, a legősibb technikákat alkalmazzuk a konyhában: érlelünk, savanyítunk, konfitálunk, a kenyerünk hároméves saját kovásszal készül, az alapanyagokat pedig a Balaton környékéről szerezzük be. A séfünk, Varga Viktor nagyon kreatív, és remek partner ebben a munkában.
Fáradhatatlannak tűnsz, hol itt, hol ott bukkansz fel, az adventi időszakban keddenként a Vörösmarty téri Hüttében gasztromesékkel szórakoztatod a közönséget, most pedig egy különleges jótékonysági megmozdulásra készülsz a Lámpás 92 Alapítvánnyal karöltve. Hogyan találtatok egymásra?
Nyáron Bogláron töltöm az időm nagy részét. Az egyik nap munka után épp úszni indultam, amikor a strandon fogyatékos emberek csoportjával találkoztam. Odamentem a vezetőjükhöz, és mondtam, hogy van itt egy kis éttermem, jöjjenek el hozzánk valamelyik nap, főzzünk ebédet közösen. Így ismerkedtem meg a Lámpás 92 Alapítvánnyal, amely azért jött lére, hogy fogyatékkal élő és Down-kóros felnőtteknek tegye szebbé az életét.
És elmentek főzni?
Végül nem ők jöttek, hanem én mentem hozzájuk az ordacsehi plébániára. Pályákra osztottam őket, mint egy igazi éttermi konyhán, és hamburgert sütöttünk. Nagyon élvezték. Azóta is napi kapcsolatban vagyunk, és most közös jótékonysági megmozdulásra készülünk, aminek az „Örömfőzés” nevet adtuk, nem véletlenül.
Mesélj róla!
Apukám sok bölcs mondása közül az egyik így hangzik: „Aki szeret, etet.” Ezt választottuk az est mottójául. A program lényege az, hogy december 17-én este három budapesti vendéglátóhelyen jótékonysági vacsorát tartunk, amelynek teljes bevételét felajánljuk a Lámpás 92 Alapítvány javára. Az összeggel az alapítvány gödi lakóotthonának konyhafelújításához járulunk hozzá. A „lámpácskák” természetesen mindhárom helyszínen ott lesznek majd, és segítenek a főzésben.
Gondolom, az egyik helyszín a Paletta Budapest. De mi a másik kettő?
A mi éttermünk mellett az Arany János utcában található Empathy Café & Bistro, és a Liszt Ferenc téri Korhely Faloda és Daloda csatlakozott a felhíváshoz. Nálunk 6-kor kezdődik a program, és az est végén még a megnyitott borokat is elárverezzük, így a vacsora fix ára mellett további adományok gyűjtésére is lehetőség nyílik. Nagyon hálás vagyok mindazoknak, akik csatlakoztak a kezdeményezéshez, mert így ennek a kedves kis csapatnak szebbé tehetjük a karácsonyát. Aki eljön valamelyik vacsorára, láthatja majd, hogy a lámpácskák milyen lelkesen és odaadóan segítenek, élvezik, hogy szükség van rájuk, hogy számít a munkájuk. Nagyszerű emberek, imádok együtt lenni velük. Rengeteg szeretetet kapok tőlük minden feltétel és hátsó szándék nélkül, úgyhogy nekem már most boldog a karácsonyom, pedig még el se jött.
Várod már?
Ó, nagyon! Karácsonyőrült vagyok. Szenvedélyes család a miénk, úgy élünk, mint az olaszok, nagy vehemenciával, hangosan, telis-tele szeretettel. Gyerekkorom óta imádom a karácsonyt, meleg fényű emlékeim vannak minden szép pillanatról. Egy-egy ilyen ünnepbe hihetetlen mennyiségű szeretetbonbont csomagolunk, hogy a következő évben is jusson belőle minden napra, és bearanyozza az életünket.
Fotó:
Szindbád az Utazó
-
Facebook