2020.04.23. | Szabó Edit
Kíváncsiak voltunk, hogyan élik meg a jelenlegi helyzetet a borászok. Sokan kapták meg tőlünk ugyanazt a 10+1 kérdést. Most Luka Enikő, a soproni Luka Pincészet tulajdonosa válaszol…
Hol tart a szőlő, mi újság az ültetvényen?
A szőlő mit sem törődik a mi gyarló életünkkel. A szőlő nő, és ugyanúgy megajándékoz az élménnyel, ahogy minden évben: megújul, növekedni kezd, mutatja ezt a gyönyörű, kiegyensúlyozott körforgást, amire csak a természet képes. Szinte egy perc alatt kinőttek a kis zsenge levelek, olyan, mint egy díszes, hímzett párna.
Milyen munkafolyamatokat végeztek éppen a pincénél?
Nálunk ez az időszak a vörösborok lassú, türelmes érésének időszaka. A rozé az egyetlen, amit most elengedünk, csak a magunk örömére eresztünk ki valamennyit a tartályból. Sajnáljuk, hogy idén nem lesz terasz, ahol a vendégeink a forró nyári hétvégéken egy kicsi jégszívvel a rozéban boldogan csettintettek: ezért megérte ide elbiciklizni…
Sokan a húsvét körüli időszakban jönnek piacra valami újdonsággal. Nálad debütál most valamilyen bor?
A rozé lett volna aktuális… De a húsvét, mint az egyik legkedvesebb ünnepem, nem maradhatott üzenet nélkül. Azt gondoltam, hogy megajándékozom a boraimat kedvelő barátaimat, és meghirdettem egy csomagot, amihez egy általam megrajzolt, megírt borkülönlegességet adtam. Olyan népszerű volt, nem is hittem volna! Egyre csak gyártottam a húsvéti nyuszis palackrajzokat. És képzeld, szinte hihetetlen, de mindenki írt, hogy köszöni, megkapta, olyan is volt, aki lefotózta és elküldte, ezzel is erősítve azt az érzést, hogy a borom az ünnepük része volt. A palackba egyébként egy limitált mennyiségű cuvée került, amelynek így méltó küldetése lett.
Megcsappant-e az érdeklődés a karantén ideje alatt a boraid iránt?
Igen, de ez természetes, hiszen eddig a gasztronómia volt a legfőbb értékesítési csatorna, és az éttermek átmenetileg bezártak. A borkóstolók is szünetelnek, ami azért szívfájdító, mert el sem tudjátok képzelni, milyen ereje van annak, amikor látom a vendégeken, érzem a mosolyukon, hogy az, amiért évek óta dolgozom, amiben hiszek, megfogja őket, örömet szerez nekik. Nem is tudom leírni… Egyszerűen úgy vagy kitalálva, hogy csak a többi ember szemében találod meg a saját lényedet, ők tükrözik vissza, hogy értékes vagy-e vagy sem… Szóval nagyon nem jó ez így.
Hogyan lehet hozzájutni a boraidhoz?
A kereskedőknél továbbra is minden kapható. A Bortársaság, a soproni Natura Vinotéka és a Tastevino változatlanul árulja a borainkat. A borkóstolók elmaradásának kompenzálásaképpen pedig időről időre változó borcsomagok rendelhetők. Ezekről a honlapomon találnak információt az érdeklődők.
Hogyan töltöd a karantén napjait, van-e valami jelentős változás az életedben a járvány kirobbanása óta?
A jelentős változások közül több olyan van, amit meg tudok rögtön fogalmazni: tanítónő vagyok a kisfiam mellett, kezdő, de egyre sikeresebb informatikus, aki megbirkózik a digitális távoktatással, és persze szakácsnő. De mindezek mellett zajlik egy másik, felforgatóbb erejű változás is bennem: nem lehet ezt a világot úgy folytatni, ahogy a járvány előtt abbahagytuk. Ez persze nagyon sok kérdést vet fel, amelyek álmok, dühöngések, aggodalmak és hosszas csendek formájában marcangolnak. Keresem a válaszokat.
Mi az, amit nagyon szeretnél megtenni, de most nem teheted?
Jó lenne anyukámmal inni egy finom kávét Eisenstadtban. Körbebringázni a Fertő tavat a Fertőtekergőkkel, és jó lenne személyesen találkozni a családtagjaimmal, barátaimmal.
Mi az, amit régóta szerettél volna megtenni, és most végre jutott rá idő?
Ez nem egy felszabadulás, egy nyári vakáció! Úristen, nagyon nem! Ezért szinte semmit sem tudok csinálni a legégetőbb feladataimon túl, mert az elmaradt álmokhoz, vágyakhoz békés idegállapot kell, és az nem lesz meg mindaddig, amíg átérzem a világban zajló rengeteg felesleges halál fájdalmát…
Mit kérnél az aranyhaltól, ha lenne 3 kívánságod?
Ezt a kérdést kicsi gyerekkoromban nekem is sokszor feltették a szüleim, így azt gondoltam, hogy most én is megkérdezem Brúnótól. Íme a hétéves kisfiam és az ő okos feje:
- elmehessünk Luka nagyihoz,
- ne legyen ez a vírus,
- lehessen vendégeket fogadni a teraszon.
Szerinted milyen lesz az életünk, ha véget ér a járvány?
A jövőt egy kicsit optimistábban látom, mint a jelent. Elég egyértelmű, hogy aki akar, tanul ebből a helyzetből: értékel, megbecsül, összegez. Mert van mit. Például, hogy az anyaföld jelentősége mekkora! Hogy a gyerekeknek, fiataloknak itt van a helyük, a tennivalójuk! Egy szebb, egészségesebb, környezettudatosabb és hazugságmentesebb világot várnék ezek után. És a legfontosabb: hogy emberséges világ jöjjön!
Van-e személyes üzeneted, kérésed, kérdésed?
Halljuk meg azokat a hangokat, amelyeket elnyomott eddig a globalizált, mesterséges világ zaja. Amire rádöbbenti az embereket ez a helyzet, az ne csak rövid ideig tartson, hanem kísérje a cselekedeteiket egy életen át.