Vissza
Egyszerű ember vagyok, egyszerűen is élek
2020.05.30. | Szabó Edit
Az Országos Borverseny bírái szerint tavaly a visontai Maróti Pince olaszrizlingje lett az ország legjobb fehérbora, készítőjét, Maróti Attilát mégis kevesen ismerik. Szabó Edit beszélgetett vele…
Nem tűnsz túlzottan romantikus alkatnak, de azt a vak is látja, hogy szerelmes vagy a Mátrába. Itt nőttél fel a környéken?
Hevesen születtem, a nagyszüleim mezőgazdasággal foglalkoztak. Paradicsom és dohány termett a földjeiken, és volt valamennyi szőlő is, de inkább csak saját fogyasztásra. Abban az időben még úgy tartották, hogy egy fiúgyereknek legyen szakmája is az érettségi mellett, így amikor pályaválasztásra került a sor, a hevesi gimnázium helyett az egri mezőgazdasági szakközépiskolában tanultam tovább. A gimibe amúgy se vettek volna fel, sose voltam mintagyerek.
![](/userfiles/kicsi-8504.jpg)
Jól érezted magad ott, tetszett az iskola?
Nagyon szerettem oda járni, negyedikes koromban meg is nyertem gyümölcstermesztésből az országos tanulmányi versenyt. Volt egy fantasztikus tanárunk, aki végigvette velünk a borászati szakiskola anyagát, és abból is sikeres vizsgát tettem, így esett, hogy az érettségi mellett már két szakmám is volt, amikor felvételiztem a gyöngyösi főiskolára.
A most pozícióban lévő borászok jó része a gyöngyösi főiskola falai közül került ki. Te kikkel jártál egy évfolyamba?
Híresen jó színvonalú volt ott akkor az oktatás, a tanszékvezetőnk, dr. Szőke Lajos igazi tekintélynek számított. A szőlészetet tőle tanultuk, a borászatot pedig a budapesti Kertészeti Egyetem professzoraitól. Mérész Sándor, az Etyeki Kúria főborásza évfolyamtársam volt, Liptai Zsolt, a Pannonhalmi Apátsági Pincészet birtokigazgatója pedig egy évvel alattam járt.
Megvolt tehát az elméleti háttér, de hol szerezted meg a szakmához szükséges gyakorlatot?
Január 7-én van a névnapom. A családom nem volt jómódú, ezért elsőéves koromban elhatároztam, hogy a névnapomra minden évben végzek a vizsgáimmal, és a következő félév kezdetéig elmegyek dolgozni. Szőlőmetsző brigádokat szerveztem, és végigdolgoztam a januárt, így segítettem be a családi kasszába. 1995-ben, harmadéves koromban valaki megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kibérelni a 0,3 hektáros ültetvényét. Ráálltam, így diplomám még nem volt, de szőlőm már igen.
![](/userfiles/kicsi-8545.jpg)
Ez a kis földdarab alapozta meg a későbbi Maróti Pincét?
Mondhatjuk, hogy igen. Ha valaki akkoriban tisztességesen dolgozott, nem kellett sokat várnia arra, hogy a munkáját pénzre váltsa. A szőlőnek megvolt a maga jövedelemtermelő képessége, viszonylag jól tudtunk haladni egyről a kettőre. A fiam megszületéséig, vagyis 2000-ig az árbevételem 100%-át visszaforgattam a rendszerbe.
A diploma után nem is mentél máshová dolgozni?
Ó, dehogynem! Szőke professzor kérésére a kertészeti tanszékhez tartozó gazdaságban maradtam, én üzemeltem be az új szőlőfeldolgozási technológiát. Innen közalkalmazotti áthelyezéssel az egri kutatóintézethez kerültem pincevezetőnek, ott is eltöltöttem három évet. Időközben a saját kis birtokom már 8 hektárosra duzzadt.
Az már komoly méret. Ki segített a művelésében?
Az évfolyamtársaimmal dolgoztunk együtt. Egyszerű ember vagyok, egyszerűen is élek, nincsenek különösebb vágyaim. Gyerekkoromban megtanultam, hogy mit jelent a kemény munka, és soha nem bántam, ha sokat kell dolgozni. Egy ismerősömmel együtt saját céget alapítottam, a megtermett szőlőt külföldi és hazai partnereknek értékesítettük, és a számok igazolták a döntés helyességét. Ez a vállalkozás még a mai napig működik, a borászkodás mellett szőlőt is adok el, mostanra a Mátra egyik legnagyobb szőlőforgalmazójává nőttük ki magunkat. A 2017-es jégverés után a társam kiszállt, és én is adtam el területeket, de nem sokat. Most 50 hektáros az ültetvényem, ebből 45 hektárt én telepítettem, én láttam el támrendszerrel.
![](/userfiles/kicsi-6904.jpg)
Mi minden terem azon az 50 hektáron?
Tizenhét szőlőfajtával dolgozom, ennek minden előnyével és hátrányával. Az ember nem gondolná, de tényleg van előnye is, hogy ilyen széles a fajtaválaszték, mert a változó piacokat sokkal könnyebb lekövetni. Nagyjából 8000 palackot töltök meg borral évente, a többi termést értékesítem. Irsai Olivért és kékfrankos rozét készítek tartályban, de lehet, hogy az Irsaiból nemsokára habzó lesz, talán traminivel és más illatos fajtákkal házasítva. A prémium boraimhoz részben Visontán, a Csókás-dűlőben szüretelem a kékfrankost és az olaszrizlinget, részben a Sárhegyen a királyleánykát, a chardonnay-t, a zenitet, de kékfrankos és olaszrizling itt is terem. Szeretem a borban a vegetális jelleget, és azt a Visonta környéki ültetvények nagyon szépen adják, a Sárhegy pedig hozzáteszi a maga ásványosságát.
Sokan azt mondják, hogy a Sárhegy a Mátrai borvidék legjobb szőlőtermő területe. Te is osztod ezt a véleményt?
Igen, én is így gondolom. A Sárhegy nagyon izgalmas termőhely, magas a napsütéses órák száma, és a borokban nagyon jól megmutatkozik a termőhelyi jelleg. 2001-ben palackoztam onnan először olaszrizlinget. Szeretem a szőlőt járni, de talán ide megyek leggyakrabban, annyira szép. Amúgy sem árt, ha az ember körülnéz időnként, a szőlőtermesztés nagyon komolyan igényli az élő munkaerőt, és a gazda személyes jelenléte jótékonyan hat a teljesítményre.
![](/userfiles/MAr%C3%B3ti%20Attila%20Fot%C3%B3%20Vet%C5%91%20G%C3%A1bor.jpg)
Az olaszrizlinged az aranyérem mellé a legjobb fehérbor címet is kiérdemelte a tavalyi Országos Borversenyen. Gyakran küldöd borversenyre a boraidat? Fontos az elismerés?
Szeretem a borversenyeket, bírálni is örömmel megyek. Régen még büntetésszámba ment, ha zsűrizni hívták az embert, de már olyan jók a borok, hogy élvezet őket megkóstolni. Egy-egy ilyen értékelés után az ember azt is látja, hogy ő maga hol tart a pályán. Szívesen küldöm versenyre a boraimat, mert fontos a visszajelzés, és nem tagadom, jólesik az elismerés. A tavaly elért eredményemre pedig különösen büszke vagyok.
Hol lehet megkóstolni a boraidat?
Visontán élek a családommal, szeretem, mert csendes, barátságos falu. Itt van a pincém, mellette a kóstolóterem, és a területeim is itt vannak a közelben. Az érdeklődőket szívesen látom a kóstolóteremben, ha valaki előre bejelentkezik, örömmel mesélek a boraimról.
![](/userfiles/kicsi-6887.jpg)
Szeretnéd a birtokméretedet növelni? Tervezel bármilyen bővülést?
Az ültetvények bővítését már nem tervezem, bár néhány szomszédos parcellát megvásárolnék szívesen. A palackos boraim mennyiségét és azok jövedelemtermelő képességét viszont egyaránt szeretném növelni. Tavaly volt a 25. szüretem, megtehetném, hogy hátradőlök, mert azzal, hogy ezek a borok elkészülnek, nekem nem lesz se több, se kevesebb. Amennyit befektetek, annyi jön vissza, nyerni nem lehet rajta. De ezt tanultam, visz a lendület, szeretek a borral dolgozni, és örülök, ha valami tényleg jól sikerül.
Még mindig ugyanúgy telnek a napjaid, mint kezdő borász korodban?
Ha nem is ugyanúgy, de sok a hasonlóság. Minden áldott nap reggel 5 órakor kelek, viszem az embereket a kocsival dolgozni, aztán intézem, amit kell. Ha hideg van, fát vágok, begyújtok, pedig gáz is van, mégis vágom a fát, mert megszoktam. A saját magam rabszolgája vagyok.
![](/userfiles/kicsi-8624.jpg)
Komoly birodalmat építettél az eltelt 25 év alatt. Mit gondolsz, a fiad folytatja majd, amit te elkezdtél?
Azt most még nehéz lenne megmondani, de az biztos, hogy nagyon jó érzékkel nyúl a borhoz, és szeme is van hozzá. Tízévesen már tudta illat alapján, hogy milyen bor van a poharamban. Most közgazdaságtant tanul, de ha érdekli a borkészítés, megadom neki a lehetőséget, hogy megszerezze a szakirányú diplomát akár itthon, akár külföldön. Egyelőre minden megy a maga útján, viszem a birtokot, csinálom, amit kell. Aztán majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
Fotó:
Vető Gábor