Vissza
Mese a párás ablakról
2016.12.23. | Szabó Edit
Egy kicsi belvárosi cukrászdában kezdte, és ma már három róla elnevezett tortaszalon fut Budapesten, hatalmas sikerrel. Raj Ráchel holnaptól nyolc napig hanukát ünnepel. Arra kértük, meséljen az együttlét öröméről...
Folyton derűs, sokszor nevet. Örül, ha lát egy szép színt, egy kedves formát, egy ismerős arcot. Gyermeki módon, önfeledten, sugárzó arccal mesél az emberekről, akik közel állnak hozzá, akiket szeret. A színes-szagos, egyéni igények szerint készülő dizájntortákat ő maga tervezi, a hírnév azonban először nem a habos finomságok, hanem a családi recept szerint készülő flódni miatt kapta szárnyra. Raj Ráchellel a Veres Pálné utcai tortaszalonban ülünk. Körülöttünk zajlik az élet, jönnek-mennek az emberek, de mi egy szűk órára kikapcsoljuk a forgatagot, és megállítjuk az időt.
Gyerekkorodban miről álmodoztál, mi szerettél volna lenni?
Soroljam? Először balerina, aztán tanító néni. Amikor a bátyám elkezdett iskolába járni, én már tudtam írni, és csináltam magamnak könyveket, mert az mégse igazság, hogy csak ő tanulhat. Apukám nagy tanító volt, biztosan miatta gondoltam így. Aztán amikor egy kicsit nagyobb lettem, csodálattal néztem az unokanővéremet, aki ügyvédnő volt. Soha nem láttam nála szebb nőt, göndör fekete haj, csodaszép szemek, ő volt a példaképem, az alapozója illatára ma is emlékszem. Na, akkor persze ügyvédnő akartam lenni. Végül pedig divattervező. El is végeztem a divattervező iskolát, és amit ott tanultam, az most mind benne van a tortáimban.
.jpg)
Mi volt az első munkahelyed?
Amikor először kimentem Angliába egy nyári nyelvtanfolyamra, horribilis összegű telefonszámlát hoztam össze. A szüleim azt mondták, hogy ezt bizony nekem kell kifizetnem. Teljesen igazuk volt. Elmentem dolgozni egy kávéházba, és én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire élvezem.
Miért nem lettél végül divattervező?
Az édesanyám hihetetlen alkotó ember, ő vezette a Noé cukrászdát a Wesselényi utcában. Fantasztikus hely volt, működött benne egy kis irodalmi szalon is, ahol édesapám rendszeresen irodalmi vitákat vezetett. Sokszor mentem be oda segíteni, és megfogott a hely. Benne vagy a körforgásban, mosolyogsz, kiszolgálsz, beszélgetsz… Valahogy azt éreztem, hogy ez egy igazán nekem való közeg. Édesapám cukorbeteg volt, és anyu, mint kreatív lélek, nekiállt, hogy cukormentes édességeket készítsen, én pedig szívesen segítettem neki. Azt hiszem, innen indult minden. Később elindítottunk egy weboldalt, ahol tortákat lehet rendelni, és nagy igény mutatkozott formatortákra. Rájöttem, hogy ez egy olyan terület, ahol hasznosíthatom minden addigi tudásomat. Így lettem tortatervező.
.jpg)
A kreativitásodat csak a tortákban éled ki, vagy az otthoni konyhában is szívesen alkotsz?
Viccelsz? Imádok főzni. Örülök, hogy zsidó vagyok, mert a mi vallásunk szerint minden péntek este ünnep. Ilyenkor magam köré gyűjtöm, akiket szeretek, együtt a család, ott vannak a gyerekek, megetetem, megitatom és elhalmozom szeretettel őket. Sokan mondják, hogy elszalad az élet, de a péntek este olyan, mint egy fékpedál: megnyomod, lelassulsz, és adsz egy kis időt magadnak, hogy végiggondold, mi történt veled. Így nem tudnak számolatlanul eltelni a hetek, mert mindennek nyoma marad.
Zsidó családban nőttél fel, édesapád, Raj Tamás sok évig főrabbi volt. Holnap kezdődik az egyik legfontosabb zsidó ünnep, a hanuka. Hogyan ünnepeltétek ezt gyerekkorodban?
A hanuka az egyik legszebb ünnep, a fény ünnepének is nevezik. Az a története, hogy a makkabeusok legyőzték a szíriai görögöket, megtisztították a templomot, de szent olajból csak egy napra valót találtak. Mégis meggyújtották a szent gyertyatartót, és csoda történt, mert az egy napra való olaj nyolc napig égett. Erre a csodára emlékezünk minden évben, ezért gyújtunk meg minden este eggyel több gyertyát a nyolckarú gyertyatartón, a hanukiján. Gyerekkoromban ez volt a kedvenc ünnepem, körbeálltuk a hanukiját, a gyertyákat nálunk mindig édesapám gyújtotta meg, aztán nemcsak ajándékot kaptunk, de énekeltünk és játszottunk is. A játék is az ünnep része.
Mit kell játszani hanukakor?
Van egy kis pörgettyű, trenderlinek hívják, rajta héber betűk, és mindegyik jelent valamit. A játékosoknak van valamennyi mogyorója vagy cukorkája. Megpörgeted a trenderlit, és attól függően, hogy milyen jelzésnél állt meg, vagy mindent elveszítesz, vagy csak a felét, vagy mindent elnyersz a többiektől, vagy nem történik semmi. Nagyon egyszerű, mókás játék, és már egy hároméves gyerek is élvezettel részt tud venni benne.
Vannak hagyományos hanukai ételek?
A hagyomány szerint ilyenkor olajban sült ételeket kell enni, latkeszt, maceszes lepényt, én viszont erre mindig fittyet hányok. Ha ünnep van, mindenkit összetrombitálok, jön a rokonság, a barátok, körbeüljük az asztalt, tálalom a sült kacsát. Anyukám mindig el is mondja, hogy ez nincs rendjén a hagyomány szerint, de szerintem érzi, hogy engem erről úgysem lehet lebeszélni. Visszajáró vendégeink vannak, már mindenkiről tudom, hogy mit kedvel. A férjem a pecsenyekacsamellet imádja, ami egészen lágy és omlós. Az ő kedvéért ilyen mindig van az asztalon, de egészben is sütök kacsát, mert az egyik barátunk meg azért van oda. Anyukám az egzotikus ételekért rajong, neki készítek valami ilyesmit, currys csirkét például. Vagy egyszerűen kreálok valamit, és várom a hatást. Az egyik legnépszerűbb ételem az orosz halsaláta, amit leveles tésztából készült kosárkába töltök. Mindenki szereti.
Az sztereotípia, hogy minden zsidó nő jól főz. De igaz?
Hát persze, hogy igaz! Gondolod, hogy én valaha mást mondanék? A zsidó nők fantasztikusak a konyhában! A viccet félretéve, én azt gondolom, hogy minden nőnek legalább egy ételt nagyon jól meg kell tanulnia, hogy le tudja ültetni a családot az asztal köré. De ha semmiképpen nem megy, akkor azt kell tudnia, hogy melyik étteremből vigye haza az ételt, hogy otthon az asztalra tegye. Mert végső soron nem a konyhában töltött idő, hanem az együttlét a lényeg, és nem a fényűző ételek fontosak. Nem engedheti meg mindenki magának, hogy minden héten fejedelmi módon ünnepeljen, de azzal, hogy nem egy, hanem két barheszt tesz az asztalra, már ünnepivé varázsolta az étkezést.
Van valami különleges fűszer, ami kifejezetten a hagyományos zsidó ételekhez köthető?
Fűszer? Hát persze. Van egy szép történet, ami erről szól. Az uralkodó ellátogat sábátkor egy zsidó családhoz, és meghívják vacsorára. Nagyon ízlik neki minden étel. Visszamegy a palotájába, összehívja a szakácsait, elmondja, hogy miket evett, és kéri, hogy főzzék meg neki. A szakácsok dolgoznak a legjobb tudásuk szerint, mégse találnak rá az ízekre. Visszamegy az uralkodó a szegény zsidó családhoz, és megkérdezi a családfőt, hogy vajon mi hiányzik a szakácsok főztjéből. „A sábát fűszere” – hangzik a válasz. Ezt a történetet sokszor elmesélte anyukám, amikor kicsi voltam, most pedig már a gyerekeimnek meséli, és mindannyian nagyon szeretjük. Igen, péntek este valahogy más ízű az étel. A szeretet, az igyekezet teszi különlegesen finommá.
Mi jelzi számodra az ünnepet?
Nevetni fogsz: a párás ablak. Tudod, fő a húsleves, készülnek a sültek, és a konyhában felgyülemlő pára lecsapódik az ablakon. Amikor már nem laktam a szüleimmel, de mentem haza péntek este, és megláttam a húslevestől párás ablakot, mindig elfogott az öröm. Ma is ez jelzi számomra a békét és az ünnepet.
.jpg)
Ha torta lennél, milyen lennél?
Minden héten más. Ettől izgalmas az élet. Egyszer vanília vagyok, lágy és édes, máskor pedig vad, karakteres keserűcsokoládé. Annyi minden lakik benned, olyan sok éned van, az a jó, ha ebből minél többet a felszínre tudsz hozni. Alapvetően mindig ugyanaz vagyok, mégis más arcomat látod te, mást otthon a gyerekek, és mást lát a férjem, Miklós is, mert az az énem csak neki szól.
Tíz éve vagytok házasok. Ilyennek képzelted?
A szüleim nagyon jó példát mutattak. Gyönyörűen éltek együtt, jó volt látni őket. Hat éve nem él már apukám, de mi most is azt érezzük, hogy velünk van. És ezt csak így lehet. Én ahhoz az emberhez mentem feleségül, akit konkrétan láttam magam mellett a kandalló előtt üldögélve, öregen. Képzeld el, hogy millió és millió ember között találsz valakit, aki éppen olyan, mint te vagy. Milyen csoda ez! Meg is köszönöm neki mindennap, és hálás vagyok, hogy mellette az lehetek, aki vagyok.
Mit kívánsz az embereknek a mostani ünnepre?
Hogy legyenek együtt, állítsák meg az időt, és éljék meg együtt a pillanatot. Nagyon sok időt elvesztegetünk, pedig minél mélyebben éled meg a perceidet, annál gazdagabb lesz az életed.
Fotó:
facebook
