Vissza
Természetesen, ahogy a jó bor készül
2018.01.31. | Szabó Edit
Szolnokon él, de ma is karcaginak vallja magát Rácz András, a Borsmenta fotópályázatának közönségdíjasa. Az amatőr fotográfus Szívhez közel című képével aratott sikert, amelyen a Luka Pincészet bora és mögötte a borász, Luka Enikő is látható…
Ha adnánk át fair play díjat ezen a versenyen, azt egészen biztosan neked ítélném. Igaz, hogy buzdítottad az ismerőseidet arra, hogy szavazzanak a képedre, de közben te is lelkesen osztogattad a saját szavazataidat a versenytársaidnak…
Mert itt egyértelműen a játék volt a lényeg, és nem az, hogy én nyerjek. Azt szerettem volna, ha a többiek is átélik ennek az izgalmát. Tudom, hogy nem az enyém volt a legjobb fotó, akadtak az én kis telefonnal készült alkotásomnál sokkal jobb képek, de a játék azt a célt szolgálta, hogy kiderüljön, milyen sokan leljük örömünket abban, hogy megörökítjük az ételeket és az italokat, amelyek az asztalunkra kerülnek.
A nyeremény, vagyis a Borsmenta borválogatása egyáltalán nem is motivált?
De igen, hiszen szeretem a jó borokat, de mivel szeretem az örömömet is megosztani másokkal, a három borból csak egyet kérek, a másik két palackot felajánlom a második és a harmadik helyezettnek, mert nagyszerű fotókat készítettek. Számomra az a legnagyobb öröm, ha az alkotójával együtt megörökíthetem a nekem tetsző bort. Minden más csak ráadás.
Tizenöt éve élsz Szolnokon, de hangsúlyozod, hogy karcagi vagy. Miért?
Mert ennyi év alatt sem sikerült megszoknom ezt a várost. Az emberek hozzáállása egészen más, mint egy kisvárosban, az irigység nem az én pályám.
.jpg)
Mi a foglalkozásod?
Grafikus vagyok, szórólapok, katalógusok és egyéb kiadványok grafikai munkáit végzem, a hobbim pedig meglepő módon nem a fotózás, hanem a kollázskészítés.
Kollázskészítés? Hogy jutott eszedbe?
A Depeche Mode a kedvenc zenekarom, és a 90-es években megjelent egy lemezük, a borítóján egy rózsával. Elhatároztam, hogy azt a borítót megcsinálom akkorában, amekkora én vagyok. Elmentem a dekorboltba, megvásároltam, ami kell, aztán hazamentem, és elkészítettem a képet. A technikám meglehetősen egyedi, egy körömvágó ollóval dolgozom, és ahány színt látsz, annyiféle dekorfóliát teszek egymás tetejére. Nincs semmi trükk, nem használok számítógépet, szabad kézzel dolgozom, természetesen, éppen úgy, ahogy a jó bor készül.
Milyen témájú képeket készítesz?
Elég széles a skála, mert sok minden érdekel, de most egy olyan sorozatot csinálok, amelyet a kedvenc történelmi korszakom, az 1848-as forradalom és szabadságharc időszaka ihletett. Egy húsz képből álló anyagot állítok össze, amelyből március 14-én kiállítás nyílik Kecskeméten. A távolabbi terveim között szerepel egy erdélyi utazás, mert szeretném a székely kapukat kollázsként feldolgozni, de szívesen bemutatnám a szűkebb környezetem, a Nagykunság és a Hortobágy vidékét is ezzel a technikával.
Arcképeket nem is készítesz?
De igen! Főleg a kedvenc borászaimról. Ha egy bor tetszett, a legközelebbi látogatásomkor megajándékozom a borászt egy róla készült kollázzsal. Luka Enikőnek, Balla Gézának és Áts Károlynak is van már tőlem arcképe.
A Borsmenta fotópályázatára benevezett képeid borokról készültek, az egyiken Nyári Ödön, a másikon Csetvei Krisztina, a harmadikon Luka Enikő egyik palackja látható. Ilyen fontos számodra a bor?
Édesapám ágán tarcali a rokonságom, ezért minden ősszel mentünk Hegyaljára szüretelni, de akkor még csak a szüretek hangulata fogott meg, a bor íze kevésbé volt érdekes számomra. Aztán a 30. születésnapomra kaptam a bátyámtól egy Tiffan’s bort, és akkor értettem meg, hogy van élet a boros kólán túl. A kedvenc magyar előadóm Ákos, és amikor megnyitotta a Borpatikáját, rendszeres vendég lettem nála, ott végeztem el a borismereti tanfolyamot is.
Milyen borokat szeretsz?
A borokat és a borászokat együtt szeretem, így aztán pinot noirt mindig Luka Enikőtől, olaszrizlinget Figula Mihálytól, ezerjót Csetvei Krisztinától, furmintot vagy hárslevelűt Áts Károlytól, kadarkát pedig Balla Gézától kóstolok. Ez persze nem jelenti azt, hogy mások boraira nem is vagyok kíváncsi, szívesen járok boros programokra, és mindig szeretek újdonságokat felfedezni.
.jpg)
A gasztronómia is ennyire érdekel?
Egyre jobban, de itt is leginkább az izgat, hogy egy étel hogyan működik együtt egy borral. Nemrég fedeztem fel, hogy milyen izgalmas együtt kóstolni egy bort és egy csokoládét. Leírhatatlan volt a hatás, úgyhogy most ez a terület hozza számomra a legtöbb meglepetést.
.jpg)
Megmaradsz a jelenlegi szakmádnál, vagy van valami komolyabb terved a borral?
Nem tervezek váltást, de szeretnék a borok világába minél jobban belemerülni. Egyszerűen érdekel a készítés folyamata, az a csoda, ahogyan átváltozik a szőlő azzá a finom borrá, amiben mindannyian örömünket leljük.
Fotó:
Rácz András