Vissza
A megfizethető luxus
2017.06.02. | Varga Anita
Kicsit mindig aggódom az ünnepi ebédek miatt. Hová teszem az én rosszcsont fiaimat, míg körbeüljük az asztalt? Őszinte meglepetésemre a Hotel Sofitel Paris Budapest éttermében erre is gondoltak a Sunday brunch-nál…
Ha az ember huszonéves egyetemistaként, még az ezredforduló előtti Magyarország egy vidéki városából, a nyári szünetek alatt megkeresett kis vagyonát összekuporgatva eljut a francia fővárosba, és ott leül egy Montmartre környéki vendéglő teraszára élvezni a naplementét, nem az árakat fogja kifogásolni az étlapon. Semmit se fog kifogásolni. Egyszer élünk. Akkor egy jól hangzó crêpes à la confiture-t rendeltem, majd a szállásra metróztunk, és sütöttem vagy ötven palacsintát magunknak, hogy jól is lakjunk. Ez a mennyiség nem került annyiba, mint a montmartre-i két lekváros, sőt nagyjából egyhavi metróbérlet nem volt annyi, mint az a számla, de semmi kétségem nem volt afelől, hogy jól cselekedtem. Tudtam, hogy arra a teraszra és arra a naplementére mindig emlékezni fogok.
![](/userfiles/18789153_10211728609343698_1945377927_o.jpg)
Ez a hangulat vagy – hogy stílusosak legyünk – déjà vu érzés kerített hatalmába, amikor egy Sunday brunch-ra készülve kötöttem a srácok nyakkendőjét. Paris Budapest, vajon mitől leszel te nekünk gyerekbarát?
Kezdjük ott, hogy a Váci utca, a Deák tér, a Lánchíd, a rakpart és megannyi vasárnapi bennszülött és turistaprogram helyszínének közelségében autóval vasárnap délben helyet találni lehetetlenség. A hátsó ülésen visongó három kicsikémre való tekintettel két kör után feladtam, és engedtem a szemközti parkolóház óránként 900 forintos csábításának. Bár tudtam volna, hogy a Sofitelbe érkező vendégek részére az ebéd ideje alatt ingyenes parkolási lehetőséget biztosítanak! Ti már fogjátok tudni.
![](/userfiles/DSC_0661.jpg)
Folytatom azzal, milyen kellemes élmény, amikor mosolyogva zsong körül a pincérek hada, ott teremnek, hogy az ölembe terítsék a makulátlan, fehérre mosott, ropogós textilszalvétát, ráadásul aggódó anyukaként is nagyjából a harmadik percben levettek a lábamról. Amikor meglátták, hogy kiskorúakkal érkeztünk, azonnal lecserélték a különböző nagyságú és funkciójú, „jobbról két kés, balról két villa, középen kanál” kompozíciót egyszerű és érthető zsiráfos-tigrises műanyag tányérokra és evőeszközökre. Ezen a ponton elengedtem abbéli aggályaimat, hogy mi tuti nem illünk bele ebbe a környezetbe, mert bár szépen fel vagyunk öltözve, de fél órája még a homokozóban fúrtunk alagutat, hangosak vagyunk, és hát, hogy úgy mondjam, nem az angol királyi etikett szerint szoktunk étkezni. A Sofitelben egy ebéd erejéig valóban a figyelem középpontjában érezhettük magunkat – a legjobb értelemben.
![](/userfiles/DSC_0587.jpg)
A gyerekbirodalom náluk egy kényelmes sarok, közvetlenül a konyha és a hívogató desszertektől roskadozó pultok mellett: van ott színes cukormázzal bevont fánk, töltött croissant, apró gyümölcsös tortácskák, mámorító mousse-ok, cuki csokis sütik, tetejükön pisztáciaforgáccsal, pralinés macaron, de van meggyes rétes és Oreo keksz is, és ez így teljes és természetes. Az impozáns négyemeletes csokiszökőkútnak köszönhetően – amibe egy pálcikára tűzve gyümölcsöt és egyebeket lehet mártani – az én fiam még a szőlőt is megkóstolta, ami szökőévben egyszer történik meg.
![](/userfiles/DSC_0667.jpg)
A svédasztalos rendszerben működő ebéd ínycsiklandó pástétomokat, füstölt lazacot, sajtokat, gyümölcsöket, salátákat, ázsiai ételeket tartalmaz. Mindezt számunkra a desszertes asztalok szomszédságában tálalták, hogy a gourmet brunch látványában elmerült szülők (fél)szemmel tarthassák csemetéiket játék közben. Egyébként nincs miért aggódni, képzett animátor vigyáz rájuk, játszik velük; a nagyfiam alá például egyből odatolt egy kisszéket, hogy könnyebben felérje a csocsóasztalt, szóval tényleg odafigyel a gyerekekre. Lehet (többek között) Madagaszkárt nézni nagy babzsákfotelekből, műanyag kiskonyhában főzni, építőkockázni a városmintás-autópályás szőnyegen ücsörögve, kis színes ceruzákkal nagyot alkotni a műanyag asztalnál, csocsózni, vagy épp órákra elveszíteni az Xbox Kinect pályarendszerébe belemerült alfa generációs utódainkat.
![](/userfiles/DSC_0591.jpg)
Mintha csak egy hétvégi bevásárlásra indulnánk, megérkezésünkkor kaptunk egy „bevásárló listát”, amin gondosan bejelölgettük, mit választunk főfogásként frissen a grillről, a „cocotte-ból”, és mindezt milyen körettel. Mindegyiket kis Eiffel-torony jelzi a papírunkon, megalapozva a párizsi hangulatot a vasárnapi ebédhez. A borlap egy száraz pezsgőt, háromféle fehér-, egy rozé-, illetve négy száraz vörösbort ajánl – nem feltétlenül széles a választék, de a borok tökéletes kísérőnek tűnnek a vasárnapi villásreggelihez.
![](/userfiles/DSC_0631(1).jpg)
Éhesen érkeztünk, sok mindent meg akartunk kóstolni, bátran jelölgettünk. Ez két okból is jó döntés volt. Egyrészt mert így bebizonyosodott számunkra, hogy milyen remek a konyha, másrészt mert az adagok a kíváncsi természetű vendégekhez szabottan elég kicsik, így mindenki sokkal kalandvágyóbb. Másodszülött fiacskám, az egyetlen jó evő az összes közül, például négyszer (!) kért a paradicsomszószos húsgolyókból, és ottlétünk során egyik gyerekem szájából se hangzott el az a mondat, hogy „nem kérek többet”. Főleg nem akkor, amikor a desszerthez értünk; azokról a cukrászati költeményekről én magam is szép emlékeket őrzök.
![](/userfiles/DSC_0613.jpg)
A vasárnapi bisztronómiai élményünk ára 9000 forint/fő, ez tartalmaz egy pohár magyar pezsgőt (Mandula rajnai rizling), ásványvizet, üdítőket, kávét és teát, illetve 6000 forint gyermekenként 6-tól 12 éves korig, 6 éves kor alatt pedig ingyenes.
![](/userfiles/DSC_0642.jpg)
Háromgyerekes anyukaként a legegyszerűbb megoldások híve vagyok, a fagyasztott spenót tíz perc alatt összedobható, és még szeretem is, plusz autóba se kell ülni érte. De mindannyiunk életében vannak olyan alkalmak, amikor valóban oda akarjuk tenni magunkat a családunk kényeztetése érdekében. Ilyen például egy ballagás vagy a nagyi kerek szülinapja, aminek megadjuk a módját. A Sofitel Paris Budapest étterme kifejezetten az a hely, ahol egy nagy családi ünneplést tarthatunk úgy, hogy a gyermekeink is le tudják kötni magukat, amíg a felnőttek ebédelnek. Ráadásul isteni finomat!
![](/userfiles/DSC_0674.jpg)
Fotó:
Vető Gábor