Vissza
Dezsőnek meg kell(ett) halnia!
2018.01.19. | Bőti László
De csak azért, hogy aztán szebb és nagyobb formában, immáron konyhával és izgalmas étlappal kiegészülve újranyithasson pár lépéssel odébb…
Ja, igen, ezúttal nem Bacsó Péter klasszikusáról, A tanú című filmről és annak már-már sztárrá vált sertéséről, hanem a hetedik kerület egyik kultikus helyéről, a kisüzemi söröket kínáló Neked Csak Dezső nevű egységről van szó.
A náluk tett látogatásunk apropója nem más, mint hogy a nyár folyamán elhagyták régi, Dohány utcai helyüket, és átköltöztek szembe, a Rókus templom sarkához. A költözést már hónapokkal korábban rebesgették, és bár elsőre meglepő volt, hogy megválnak a jól megszokott, bejáratott helyiségtől, azért lehetett magyarázatot találni a döntésre. Az már az egyszeri szemlélő számára is nyilvánvaló volt, hogy kinőtték a rendelkezésre álló teret, hiszen – más, kedvelt kisüzemi kocsmákhoz hasonlóan – sokszor átlagos hétköznap estéken sem lehetett kilenc után ülőhelyet találni. A helyhiányon túl valószínűleg a kerületben egyre fokozódó vendéglátóhely-ellenes hangulat és az annak nyomán felmerülő, a nyitva tartást is szigorúbb korlátok közé szorító szabályozási tervezetek is sokat nyomhattak a latban. Bármi is húzódott a döntés hátterében, szerintünk jókor és jót léptek, már csak azért is, mert így egy új, jó ebédmenüt is kínáló hellyel gazdagodott a környék. És ezt tapasztalatból mondjuk!
Csütörtök kora délután érkeztünk, így górcső alá vehettük az ebédmenüt és az étlapot is, merthogy annak fogásai már a déltől egészen fél négyig tartó ebédidőben is kérhetőek, így nem kell attól tartanunk, hogy az 1790 Ft-ért kínált menüben nem lelünk semmi fogunkra valót. A fenti árért egyébként két, hetente változó elő- és főétel közül választhatunk, italt viszont sajnos nem tartalmaz az ajánlat.
Kis tanakodás után a fokhagymás spenóttal és fenyőmaggal kísért habart tojásos rétest, valamint a bajor burgonyasaláta társaságában érkező rántott sertéstarját választottuk, a rendes étlapról pedig egy gombapaprikást rendeltünk. A hely szellemének megfelelően természetesen sörrel kísértük az ebédet, ami ezúttal a ház búzasörét jelentette. Utóbbi hamar meg is érkezett, a többire viszont – ebédmenühöz képest – sokat kellett várni, de ezt egyrészt betudtuk a kezdeti nehézségeknek, másrészt az első falatoknál meg is bocsátottuk.
.JPG)
Az előétel éppen annyira újszerű és rafinált, amennyire kell, a főétel pedig annyira korrekt, mint egy osztrák mérnök. Tisztességes adag, roppanós panír, jó állagú hús, nagyon eltalált krumplisaláta, ami pontosan annyira hagymás, hogy – ha nem is rögtön – utána még egy meetingre is be lehet ülni. A gombapaprikás hasonlóan jól vizsgázott, hiszen a többféle gomba, a tejföl, a spätzle és a nagyon enyhe csípősség négyese igazán ízes-szaftos egészet alkotott. Mindezt ráadásul kellemes, óriási, sétálóutcára néző ablakoktól világos, ízlésesen berendezett, kényelmes környezetben fogyaszthattuk el, lelkesek vagyunk hát a hellyel kapcsolatban!
Kérdés persze, hogy egy irodaházakban viszonylag szegény környéken mennyire fogja egy ilyen jellegű és árú ebédmenü megtalálni a közönségét, valamint hogy a harminckét (!) sörcsap kínálatából mennyire lehet naprakészre tréningezni a személyzetet, de megelőlegezzük a bizalmat. Egyet kérünk csak, kedves Dezső: csapjatok az ebédmenühöz egy pohár ingyen szódát, esetleg egy kancsó vizet, vagy legalább egy kedvezményes sörajánlatot, és akkor rendszeres látogatók leszünk!
Fotó:
Upor László
Bőti László
