Vissza
És. És? És!
2020.09.18. | Szabó Edit
Kellemes hangulat, laza elegancia, profi kiszolgálás, tiszta ízek – ezt kapja a vendég, ha úgy dönt, hogy elkölt egy ebédet Budapest belvárosában, az ÉS Bisztró meggypiros napernyőkkel árnyékolt teraszán…
A Kempinski Hotel épülettömbjének Deák Ferenc utcai oldalán barátságos terasz hívogatja a sétálókat. A piros napernyők alatt zöld növények sokasága, a bejáratnál nagy, fekete táblán olvasható a menü. A magát laza, magyar–bécsi bisztróként aposztrofáló ÉS kínálata impozáns. A klasszikus ételek között olyan fogások szerepelnek, mint a szalontüdő, a rántott csirke, a borjú bécsi vagy a tafelspitz, de vannak burgerek, grillételek – mondják, van, aki a steak miatt rendszeresen visszajár –, a táblás ajánlat fogásait pedig a szezonalitás és a konyhafőnök hangulata alakítja.
Apropó, konyhafőnök. Belőlük kettő is van. A hotel konyháját vezető Roland Holzer Ausztriából érkezett, a bécsi konyha az „anyanyelve”, az általa ötletgazdagnak tartott magyar konyháért pedig őszintén rajong, csakúgy, mint a bisztró séfje, Kónya Géza. Remek ízlésük és kiváló stílusérzékük minden fogásban megmutatkozik, a tányérok szépek, az ízek tiszták és egyértelműek, ugyanakkor fantáziadúsak. A fűszernövények többsége a szálloda tetőkertjében található „ültetvényről” érkezik, tehát szeretettel nevelt és garantáltan vegyszermentes valamennyi.
Az ÉSben az a jó, hogy itt az ember cseppet sem érzi feszélyezve magát. A pincérek ingben, farmerben, hosszú kötényben róják köreiket az asztalok körül (öltözéküket a vírusveszélyre való tekintettel piros maszk egészíti ki), és bár mozdulataik elegánsak, nyoma sincs bennük fölösleges szertartásosságnak. A légkör oldott, kellemesen nagyvilágias, az ember itt nyugodtan átadhatja magát az élvezeteknek, mert tudja, hogy jó kezekben van.
Az étlap tanulmányozása mellé proseccót kortyolgatunk. Jó társ, segít a választásban. Azonnal tudjuk, hogy ma a táblás kínálatot részesítjük előnyben, bár az avokádóval, naranccsal, napon szárított áfonyával és friss kecskesajttal megbolondított bulgur- és kölessaláta olyan vonzó az állandó étlapon, hogy mégis azzal indítjuk az étkezést. Marad még mellé a proseccóból, és a friss, buborékos ital remek kísérője a saláta természetes ízeinek.
A főételünk borjúmáj, amihez almát, salottahagymát és krumplipürét tálalnak köretként. Pincérünk kadarkát ajánl mellé, nem is akármilyet. A Pósta Borház 2017-es amforás kadarkáját eddig még nem volt alkalmunk kóstolni, de mivel a szekszárdi műhely borait amúgy is kedveljük, örömmel fogadjuk az ötletet. Nem is csalódunk. A bor önmagában is mestermű, tiszta, fűszeres, energikus, gazdag, kifejezetten jó párost alkot a májas főétellel.
Ezek után kíváncsiak lettünk, vajon milyen borok szerepelnek még az itallapon. A válogatás jó ízlésről és a magyar borok iránti mély elkötelezettségről tanúskodik. A pezsgők között a nagy klasszikusok (Dom Pérignon, Ruinart, Taittinger, Moët & Chandon, Veuve Clicquot) mellett ott vannak Kreinbacherék és Sauskáék nagyszerű pezsgői, a csendes boroknál viszont egyértelmű a hazai túlsúly. A fehérek között örömmel üdvözöltük a mátrai N.A.G. Veresföld chardonnay-ját, az Etyeki Kúria szürkebarát narancsborát vagy Figula Köves Cuvée-jét, a vörösek között Kiss Gábor Code-jának, a St. Andrea Hangácsának, Kovács Nimród Soul Syrah-jának örültünk, és jó hír, hogy ezek mindegyike poharazva is kapható. Az édes boros kínálat Tokajra szorítkozik, a Sauska késői szürettől a Nobilis szamorodniján és Szepsy aszúján át egészen a Béres eszenciájáig minden kategóriából választhatunk.
A táblás ajánlatban szereplő fehér csokis-mandulás pite édességét a pisztáciafagylalt sóssága ellensúlyozza. Tökéletesen megkomponált fogás, ha valaki csak egy kávéra és némi édességre vágyik, ebben a desszertben mindent megtalál. Jók az arányok, remek a textúra, és díszítésképpen az eper mellett még egy borsmentalevélke is megjelent a tányéron, amiért külön szívünkbe zártuk a helyet.
.jpg)
Azt azért tudnunk kell, hogy az ÉS nem olcsó, viszont ár-érték arányban remek. Az ételekért nagyjából annyit kell fizetnünk, mint bármelyik európai nagyváros belvárosának elegáns éttermeiben, de ha megengedhetünk magunknak egy kis kényeztetést, üljünk be a piros ernyők alá, és bízzuk magunkat a személyzetre. Mi annyira megszerettük a helyet, hogy legközelebb koktélozni is eljövünk.
