Vissza
Gastro-Hack
2017.10.21. | Varga Anita
Bár szívünket-lelkünket átjáróan meseszépek a természet színei ősszel, egy-egy kirándulás után jólesik közelebb bújni egymáshoz… vagy egy nápolyi kemencéhez… vagy egy nagy zöld tojáshoz. Mi ez utóbbit gyakoroltuk nemrég a Pancson. Igen, Czinege úr is ott volt…
Megalapozatlanul optimista kérdéssel fordultam a gyerekekhez a minap: „Fel tudtok sorolni pár zöldséget?” Csend… „Azt nem, de a bolygókat igen!” – hangzott a válasz, mellyel próbálták menteni a napot. Tény, hogy mostanában az asztronómia rejtelmei nagyon lekötik a nagyokat, sőt Lexivel egyetemben a három kis kobak nagy lelkesedéssel bújik össze az Univerzum rajza fölött, és sorolják egymás szavába vágva: „Uránusz, Neptunusz, Bónusz!” Nekem meg a könnyeim potyognak a gyönyörűségtől.
Hovatovább be kell valljam töredelmesen, ez a „rés a pajzson” az én hibám is. Attól még, hogy háromból nulla találati aránnyal sikerült a gyerekeim érdeklődését felkelteni a vegán világ iránt, nem lett volna szabad lemondanom az elméleti tudás felépítéséről. Amikor egyikük a múltkor egy körtére mutatva hangosan megkérdezte, hogy ez micsoda, nos, akkor én inkább csak gyorsan fizettem, és hazafelé vettem az irányt ahelyett, hogy beleálltam volna a helyzetbe. De a tudatlanság nem maradhat örökké orvosolatlanul! Elmentünk hát a zöldségeshez, aki egyébként is életünk fontos része, bár normális esetben oda azért megyünk, hogy sós mogyorót, vajkaramellát és kindertojást rejtő üdítőitalt kapjanak a gyerekek, míg anya vesz „valamit”. Ezúttal azonban tanulmányi kirándulást tettünk az üzletben, hogy hazatérve összeállítsuk a Naprendszert citromból, paradicsomból, karalábéból, szilvából, szőlőből. A Szaturnusz gyűrűjét Raus vezényletével szezámmagok alkották, hiszen az apró részecskékből, törmelékből áll. Így kötöttük össze a kellemeset a hasznossal, és még a piacozás iránt is sikerült felkelteni az érdeklődésüket.
Mert az Élesztőház udvarán vasárnaponként termelői piacként és közösségi térként működő Pancs Gasztroplacc igazi piaci hangulatot áraszt, pont olyat, ahová annak idején vidéken anyukámat kísértem: fedett csarnok, színpompás virágcsokrok, nagy húsos paprikák, szagos sajtok, frissen sült házi kakaós csiga, mely utóbbit azon melegében el lehet fogyasztani a féllábú fapadokon ücsörögve. Még a káoszélmény is elmaradt (bár vészesen közelítettünk hozzá), mert a hely átlátható, szabadjára lehet ott engedni a csemetéket is, hadd mazsolázzanak kedvükre. Havi rendszerességgel vendégeket is fogadnak a Pancson egy közös főzés erejéig, járt már itt többek között Mautner Zsófi és Lakatos Márk is.
Ide álmodta meg a Gastro-Hack a soron következő fellépését, melyet mi még az előkészületi fázisban csíptünk el, így az ikrek lelkesen be is álltak turmixolni a sütőtökkrémlevest, mely a helyben vásárolt és a Big Green Eggben grillezett cékla, ringló, kukoricatallér, dió és koktélparadicsom tarka táncához adta a talpalávalót.
A trió tagjai három hedonista foodie: Czinege Tamás főz, Németh Richard ír (is), Pintér Árpád pedig fotóz. Azt vallják magukról: „Három különböző ember vagyunk, eltérő képességekkel és tudással, de ami közös bennünk, hogy szeretjük azt, ha valami szívvel-lélekkel készül.” Én akkor zártam őket végleg a szívembe, amikor a pulton talált, ijesztően élesnek tűnő, gyerek kezébe nem való vágószerszámokat az én fiaim férfias kíváncsisággal felkapták, és a jó ég tudja, mit terveztek csinálni vele. Ez a három szakállas ember egy szempillantás alatt termett ott és tett rendet a kezekben és a fejekben, megkímélve a családot a vasárnapi, ügyeleten töltött délután démonától.
.jpg)
Belekukkanthattunk a védjegyüknek számító Nagy Zöld Tojásba is, melyet nem más, mint maga a NASA fejlesztett ki olyan anyagból, amit az űrhajóin is használ. Benne sülve az ételek megőrzik természetes aromájukat. Kóstolhattuk volna a forró, füstölgő finomságokat is, de ez az élmény már csak anyára korlátozódott. Újfent és nem kevésbé rezignáltan kellett ugyanis megállapítanom, hogy a sulikezdéssel nálunk még nem jött el az ideje a gourmand-korszaknak.
Ami a zöldségeket illeti, azok egyelőre nem jutottak át a Naprendszeren innen, még a NASA közreműködésével sem. A gasztroprodukció és a helyszínéül szolgáló piactér, a résztvevők közvetlensége azonban vitathatatlanul mély nyomott hagyott bennünk; azóta Vasember és Creeper mellé a Minecraftból beköltözött hozzánk Czinege úr is, és így együtt járnak megmenteni az emberiséget minden délután.
Összességében remekül éreztük magunkat, meghatározó élményekkel gazdagodva tértünk haza mindkét eseményről. Nem árt néha kicsit kimozdulni a komfortzónából. Ha lesz még ilyen, ott a helyünk!
Fotó:
Pintér Árpád
