Macaron? Akarom!

Szalai Dóri (Dodo) és Váry Péter 2014 decemberében nyitotta meg a Chez Dodo macaronmanufaktúrát. Dóri gyermekkora óta imád sütni, a macaronnal való találkozása szerelem volt első látásra. A szép szőke lány egészen Párizsig utazott, hogy elsajátítsa a tökéletes macaron elkészítésének fortélyait. Párizs után nem volt megállás: onnantól minden szabadidejében sütött – sokszor éjjel is, hiszen napközben egy reklámügynökségnél dolgozott. Az apró, ízletes csodákból egyre több fogyott, mígnem Dóri és Péter elhatározta, hogy saját macaronozót nyit Budapesten.

A Chez Dodóba belépni olyan, mintha egy párhuzamos macaronvalóságba érkeznénk. A pasztellszínű üzlet berendezése kifejezetten egyedi, otthonos és élettel teli – a mennyezeti lámpák stílusosan macaront formáznak, a tapétán színes kolibrik repkednek. A kolibrik egyébként szó szerint körbevesznek a Chez Dodóban: a tapétán kívül ott vannak az elviteles dobozokon, a székek párnáin, sőt még a mellékhelyiségben is. Természetesen simulnak a térbe, mintha mindig ott lettek volna.

„Miért éppen a kolibri?” – kérdezem Dodót, miközben hellyel kínál az üzlet egyik barátságos szegletében.

„Azért, mert olyan pici, törékeny és játékos madár. Éppen olyan, mint a macaron” – feleli mosolyogva.

Amint leülünk, rögtön kapok egy tányérnyi színes macaront – öröm rájuk nézni. Az első falat után belém hasít a felismerés: még sosem ettem macaront. Illetve dehogynem, ettem én, csakhogy annak semmi köze nem volt ehhez a habkönnyű, semmihez sem hasonlítható süteményhez. A roppanós külső lágy krémes belsőt takar – Dórinak nem kell mondania, magamtól is tudom, hogy kiválóak az alapanyagok. Örömmel kóstolgatom a pisztáciás, gesztenyés-meggyes és vaníliás-fűszeres narancsos édességeket. Melyik ízlik legjobban? Talán a pisztáciás, de igazából minden darab egy külön univerzum. Dóri elmeséli, hogy a macaronoknak külön neve van, ahogyan azt is előzetesen eldöntik, hogy fiú legyen vagy lány. Így kap minden édesség saját egyéniséget.

Biztosra veszem, hogy Dóri nagyjából a macaronkészítés tudományával együtt született, ő azonban nevetve cáfol:
„A macaron kényes sütemény: az első próbálkozásaim borzalmasan sikerültek. De egyre kitartóbb voltam, mert elhatároztam, hogy egyszer én fogom a legfinomabb macaront készíteni. Sok átsütögetett éjjel után végre azt kaptam, amire vártam: mind külsőre, mind ízre. Aztán jött a hatalmas koppanás: ami otthon, a saját konyhámban tökéletesen sikerült, itt az üzletben már nem! Pánikba estem, nem értettem, miért, napokig lázasan kerestük a barátaimmal a megoldást… Mire kiderült, hogy az üzletben nagyon száraz a levegő, ezért módosítanom kellett az itteni elkészítési módomon.”

Valahol itt kezdődik a Chez Dodo meséje, de koránt sincs vége, hiszen Dóri macaronjainak töretlen a népszerűsége. Akár tündérmese is lehetne, de egyáltalán nem az. Kemény munka, rengeteg energia, még több anyagi befektetés, és legfőképpen a jövőbe vetett hit kellett a Sas utcai üzlet létrejöttéhez. Mert Szalai Dóri és Váry Péter igazán hittek az ötletükben – pedig nem kicsit kockáztattak, és nem volt „B” tervük. Ráadásul a nyitás sem volt éppen zökkenőmentes.

„A 2014 decemberi nyitás előtt teljesen elfogyott a pénzünk. Péter addigra szó szerint minden fillért beletett a közös projektbe. Rettegtem, hogy mi lesz, ha nem jön be. Ha nem sikerül. Itt álltunk közvetlenül a nyitás előtt egy romhalmaz tetején, Péter hordta el a sittet, én pedig egész nap és sokszor éjjel is macaront sütöttem. Óriási felelősség, hatalmas stressz volt” – emlékezik vissza Dodo.

Hamarosan Váry Péter huppan le az asztalunkhoz, és lelkesen mutatja az üzlethelyiség előtte-utána fotóit. Elképedve nézegetem a képeket: a kezdeti állapot tényleg kaotikus volt. Nehéz elhinni, hogy a sötét, piszkos, romos lyuk helyén ma már egy fényes, vidám, hívogató üzlet várja a vendégeket. Mikor Pétert kérdezem, hogyan tudtak kitartani a legkilátástalanabb időkben is, nem gondolkodik a válaszon: „Ha az egyikünk kidől, a másik segít. Szerencsére kiegészítjük egymást: amiben gyengébb valamelyikünk, ahhoz biztosan ért a másik. Most pedig már a csapat is mögöttünk van.”

Igaz, a csapat. A Chez Dodóban nincsen külön hely a sütésre, a macaronokat a szorgos lányok a „kirakatban” készítik, az utcai járókelők nagy örömére.

Hamarosan megismerem Dórit, a mindig mosolygós üzletvezetőt, aki először csak változatosságot keresve jött ide, amolyan terápiás céllal, azután itt maradt, és most már „senki sem tudja a vevőket úgy kínálni, mint ő”. Beszélgetésbe elegyedtem két cukrászlánnyal is: Évi és Reni éppen szabadnaposak, de gondolták, beugranak kicsit az üzletbe, megnézni a többieket. Itt bizony igaz, hogy a kolléganők nem csupán munkatársak, hanem barátnők is. Évi és Reni elmondja, hogy szakmai szempontból is jó itt dolgozni, mivel magas minőségűek az alapanyagok, és van lehetőségük a fejlődésre.

„Honnan jön az ihlet az újabb és újabb macaroncsodákhoz?” – fordulok ismét Dodóhoz.

„Bárhonnan, mindenhonnan! Számtalan ötlet vár megvalósításra. Most például arra gondolok, hogy milyen szuper lenne egy füstölt lazacos macaront készíteni. Kevesen tudják, de a macaron kiválóan illik bizonyos borok és pezsgők mellé! Egy pohár pezsgő maracujás macaronnal – tényleg kiragad térből és időből…” – lelkendezik Dodó. Közben jön-megy, intézkedik, és fél szemmel mindig a vendégeket lesi, hátha valaki hiányt szenved valamiben. Ritka az ilyen törődés.

„Képzeld, van, aki megkérdezi, hogy mit lehet még itt kapni, mert ő nem szereti a macaront. Aztán megkóstolja, és meglepődik. Nekem ez a lényeg” - teszi hozzá nevetve.

Boldog második születésnapot, Chez Dodo!