2017.12.06. | Szabó Hajnalka
Fázósan húzzuk össze magunkon a télikabátot, miközben a kilencedik kerületi Paletta bisztróba sietünk – aztán meg órákon keresztül csak a napfényen, a Balatonon meg a szabadságon jár az eszünk, és alighogy kiléptünk az ajtón, már visszavágyunk.
Bezerics Dani, a Balaton, a gasztronómia és a borok elkötelezett híve Keszthely és Balatonboglár után a budapesti Tompa utcában kötött ki, s ha a jövőben balatoni ízekre meg életérzésre vágyunk, akkor nem kell sokáig sóvárognunk. Itt ez a komfortos bisztró Balaton-illatú kínálattal, és az M7-esen araszolás helyett elég csak a négyes-hatos villamosra felpattannunk, így az ebédhez vagy vacsorához akár egy-két pohár bort is megihatunk.
A borok, ahogy az alapanyagok meg a hangulat is, ízig-végig balatoniak. A tulajdonos nagy beleéléssel mesél arról, hogy a hozzávalók háromnegyedét a tó környékéről szerzik be, külön sztorija van még Borókáról meg Bodzáról, a tehenekről is, akiknek tejéből az étlapon fellelhető sajtok készülnek. Minden annyira hiteles, minden annyira családias, ahogy Dani filozófiája is: „Aki szeret, etet!” És itt aztán szeretve vagyunk, de nagyon. Végigkóstoltuk az étlapot, ami tökéletesen prezentálja a balatoni gasztronómiát, amin nyomot hagyott a bakonyi hatás, a zalai paraszti konyha, a somogyi konyha… Várszegi Bence séf 12 év után jött haza Angliából, és olyan ízeket varázsolt elénk, hogy hamar visszajáró vendégek leszünk a Palettába. Amiket teszteltünk, és biztosan ajánlunk:
Pulled Ponty lángos – házilag füstölt boglári pontyhasaalja, tejföl, konfitált tojás, snidling: az ikonikus palettás Pulled Ponty és a kihagyhatatlan balatoni lángos találkozója, amitől robban a nyár a szánkban.
Őz „forraltbor” – fűszeres-vörösboros őzerőleves, őzraguval töltött káposzta, gombák. Kihagyhatatlan! A forralt bor fűszerei jól állnak a vadhúsnak, és a leves szívet melengetően „karácsonyízű”. Izgalmas, ahogy az ázsiai ízjegyek és a nagyon is hazai alapanyagok találkoznak, igazi „eszembe nem jutna ez a kombináció”! Csupa meglepetés!
Dödölle – házi ricotta, sós mandulakrém, karamellizált fokhagyma: mert az ízorgia akkor is jár, ha nem kérünk húst. Ahogy Dani mondja: „a dödölle Zalában hitvallás”, így itt sem maradhatott le az étlapról. Kicsit édeskés, jól működnek együtt az alkotóelemek.
Kacsa-duó – kacsamell és préselt kacsacomb, édeskömény, keserű narancs, sáfrányos burgonya: az egyik kedvenc húsunk, ráadásul a kacsamellet és a kacsacombot egyaránt szeretjük, és itt szerencsére nem kell választanunk. Komplex ízek, szép is, finom is.
Káptalantóti mangalicakrokett és -szűz – füstölt szalonnában sütve, csicsókavariációkkal: mangalicaduó csicsókatrióval, ez utóbbi krém, csipsz és sült formában is megjelenik a tányéron. Egyébként ritkán találkozunk ennyire vajpuha, omlós hússal.
Csokoládés rizspuding – kakukkfűfagylalttal: ismerjük a kakukkfüvet mint fűszernövényt, de fagylalt formában nemigen kóstoltuk még. Meglepetés az íz, de nagyon jól passzol, önmagában tömény lenne, de a csokoládé lágyságával meg a bogyós gyümölcsök vibrálásával együtt nagyon harmonikus a desszert. Azt hittük, ez már nem fér belénk, de utólag nagyon örülünk, hogy nem hagytuk ki!
És ez bizony még nem minden! Napközben a Déli deli menüben változó a kínálat, de három fogás állandó: a rántott fledermaus mustáros burgonyapürével, házi savanyúsággal, a nemesbükki rántott sajt párolt rizzsel és házi majonézzel, valamint a fish and chips boglári harcsából, konfitált burgonyából, zöldborsómajonézzel. Vasárnap pedig klasszikus ebéddel, azaz húslevessel, rántott hússal és házi krémessel várnak, ha esetleg még fokozni kellene az otthonosságérzést…
A budapesti Palettában egyszerre harmincan férnek el, cseppet sincs a helytől „zsúfolt Balaton”-érzésünk. A látványelemek (a türkiz, a réz, a fehér, a fa) viszont a tó partját idézik, és még a tányér is Balaton-színű. Igaz, csak a Tompa utcában vagyunk, de ez a hely tényleg minden ízében Balaton.
Fotó:
facebook