Vissza
Szuper volt a Mini SVÉT
2018.02.26. | Szabó Hajnalka
Az égiek kegyesek voltak, az előrejelzések ellenére nem esett, tiszta, napsütéses időben, 600 látogatóval, jó hangulatban zajlott a szigetmonostori Mini SVÉT…
Tél vége, hétvége… Ilyenkor mindenki olyan helyet keres, ahol feltöltődhet, ahol feszengésmentesen együtt lehet a családjával, a barátaival. A szigetmonostori Rosinante pont ilyen hely: otthonos, barátságos, február 17-én ráadásul hat remek séf versengett a kegyeinkért, és a legjobb fogásaikat tálalták nekünk. Nem is panaszkodtunk, legfeljebb azért, mert képtelenség volt mindent végigkóstolni.
Hat éve ezen a helyen volt a Stílusos Vidéki Éttermiség első közönségtalálkozója, amit azóta jó néhány ízgazdag összejövetel követett. A SVÉT közösségéhez mára 16 ikonikus vidéki étterem tartozik, és az ország bármely pontján vernek tanyát, lelkes rajongótáboruk mindenhol szívesen végigfalatozza a séfek remekműveit. Nem volt ez másként most sem, az éttermek pedig igazán kitettek magukért, a vendégek arcán ülő mosolyok és az üres tányérok legalábbis erről árulkodtak.
Sokszor nehéz olyan családi programot találni, hogy mindenki jól érezze magát. Itt nem volt kérdés, hogy a család apraja-nagyja megtalálja a számítását, a házigazdák mindent bevetettek, hogy a gyerekek se unatkozzanak, amíg anya és apa a gasztronómiának hódol. Ha már nagyon sokat játszottak az Íz-Lelő Ínyenc Játszóházban, és megéheztek, akkor sem volt nyafogás, mert kedvencükkel, rántott hússal és sült krumplival is készült a házigazda étterem.
A felnőttek természetesen ennél izgalmasabb menüsorból válogattak, mi is eláruljuk, hogy mik voltak a kedvenceink. Az ízlelőbimbóinkat a Béres Szőlőbirtok 2013-as évjáratú, tradicionális eljárással készült hárslevelű pezsgőjével készítettük fel az előttük álló megpróbáltatásokra, majd a délutánt a házigazda séf, Jónás Gábor előételével nyitottuk, ami kacsamáj, hagymalekvár, gyümölcscsatni volt. Az ízletes, krémes kacsamáj elégedett hümmögéseket váltott ki belőlünk, és készen álltunk arra, hogy feltérképezzük a többi étterem kínálatát is.
A Kistücsök Étterem standjánál a Bocuse d’Or magyar döntőjének nyertese, Pohner Ádám szorgoskodott éppen a füstölt ponttyal töltött káposztával, mi mégis a somogyi szarvas mellett döntöttünk, ami vadas mártással és ropogós kenyérkockákkal került a tányérunkra. Ez az a köret, ami magunktól soha nem jutott volna eszünkbe, persze egy krémlevesre szórva nagyon szeretjük – na de szarvashoz? Pedig nagyon jó párosítás, nem beszélve arról, hogy milyen vicces, ahogy ropog a fogunk alatt.
Épp azon gondolkoztunk, hogy mi legyen a következő fogás, amikor valaki megkérdezte, hogy a Macok Bisztró vadragulevesét kóstoltuk-e már. Macsinka Jánosék előtt ekkor és később is hosszú sor állt, amit nem is csodáltunk, hiszen olyan ínyencségekkel készültek, mint a szilvásváradi pisztrángrolád vargányás zellersalátával, édesköménnyel, vagy a híres túrógombócuk. A mi fantáziánkat viszont a bükki vadraguleves szalonnás áfonyával izgatta, ezt végül kicsit később sikerült megkóstolnunk, és mi tagadás, megérte a várakozást. A piros bogyók a tejfölös-húsos ragun először kicsit furcsának tűntek, de annyira finom volt együtt az egész, hogy legszívesebben minden nap ilyet ennénk.
Szeptemberben a mádi SVÉT-en több kacsás ételt is megkóstoltunk, és egyik kedvencünk az Erhardt Étteremé volt, így amikor megláttuk, hogy az étlapjuk egyik fogása ismét ez, nem volt kérdés, hogy itt folytatjuk a napot. Kacsacomb húsa poncichter babsterccel, házi tejföllel és uborkasalátával került a tányérunkra, és bizony most is nagyon szerettük. A babsterc szintén nem mindennapi köret, de a soproniaknál hagyománya van – annyira, hogy Erhardt Zoltán desszertnek is ezzel készült: poncichter babsterc édesen, lekvárokkal volt nála a befejező fogás.
A pannonhalmi Viator Étterem és Borbártól a vízibivalylábszár zellerrel és gesztenyével sokak kedvence volt – mondják, Gyurik Gábort most sem hagyta cserben a legendás arányérzéke –, de mi ekkorra már inkább a desszertek felé kezdtünk kacsintgatni. A Pausa cukrászda klasszikus levendulás mille-feuille-je könnyű volt és omlós, és bár a levendulánál könnyű átesni a ló túloldalára, itt szerencsére nem volt szappanízű az eredmény. Nagyon szerettük.
Ha már desszert, és ha már február, akkor jöhetett egy kis farsangi utóérzés. A noszvaji Nomád Hotel és Glamping baracklekvárral kínálta a Nomád fánkot. Ez volt számunkra a délután záróakkordja, mellé Béresék késői szüretelésű Magitáját kortyolgattuk, és kereknek láttuk a világot.
Az éttermek mellett a Szigetmonostori Kistermelők Kézműves Egyesülete is rengeteg finomságot kínált, a sajtjaikból, füstölt áruikból sokan vittek haza is kóstolót, bár olyan nagy volt a választék, hogy nehéz volt a döntés.
A Mini SVÉT-en három turnusban végül hatszáz vendég fordult meg és kóstolta végig 6 elismert vidéki étterem kínálatát. A Stílusos Vidéki Éttermiség következő rendezvénye áprilisban Palkonyán lesz, ősszel pedig Eger látja vendégül a kifinomult ízlésű gasztroturistákat. Mi már alig várjuk!
Fotó:
Szindbád az Utazó
-
Facebook
