Vissza
Főzünk

Aratóleves

Aratóleves című cikk borítóképe
2019. 02. 18. | Klich Zsuzsa
Gazdag, ízletes és olyan sűrű, hogy megáll benne a kanál. Az aratóleves valójában laktató egytálétel, ami kifejezetten jót tesz a téli, energiahiányos időszakban…

Amint a neve mutatja, ezt az ételt régen a kézi aratásban megfáradt munkások számára főzték, ma viszont már szinte elképzelhetetlen, hogy ilyesmit együnk a június végi hőségben. Télen viszont kifejezetten jólesnek a kicsit nehezebb fogások, főleg, ha az egyik alapanyag a C-vitaminban gazdag savanyú káposzta. Az aratóleves csupa télen is beszerezhető hozzávalókból készül. Laktató és ízletes, érdemes kipróbálni.

Hozzávalók:

  • 50 dkg sertéslapocka
  • 1 fej vöröshagyma
  • 10 dkg kolozsvári szalonna
  • 50 dkg vegyes zöldség
  • 30 dkg burgonya
  • 15 dkg házikolbász
  • 1 gerezd fokhagyma
  • só és piros fűszerpaprika
  • 40 dkg savanyú káposzta
  • 2 liter csontlé (kockából is készülhet)
  • 1-2 dl tejföl

Elkészítés:

1. A szalonnát zsírjára sütjük, beletesszük az apróra vágott hagymát, és megdinszteljük.

2. Megszórjuk egy mokkáskanál fűszerpaprikával, beleöntünk egy evőkanál vizet, beledobjuk az apróra vágott fokhagymát, megkeverjük, és megvárjuk, hogy a nedvesség elpárologjon.

3. Beledobjuk a kockára vágott húst, lepirítjuk, aztán kevés víz hozzáadásával jó szaftos pörköltet készítünk. (Ki-ki ízlés szerint adhat hozzá paprikát, paradicsomot.) Két órát nyugodtan főhet, de akár tovább is, hogy jó omlós legyen a hús!

4. Felöntjük az alaplével, hozzáadjuk a kockára vágott vegyes zöldséget (répa, gyökér, karalábé, zeller), a savanyú káposztát (egyszer érdemes átöblíteni, hogy ne legyen túl savanyú a leves) és a kockára vágott burgonyát, végül pedig a kolbászkarikákat.

5. Ha elkészült, tejfölös habarással sűríthetjük, de úgy is tökéletes, ha csak az asztalnál kínálunk hozzá tejfölt.

6. Friss kenyérrel, forrón tálaljuk, megszórhatjuk petrezselyemmel, és jól illik hozzá az erős paprika is.

Megjegyzés: a fenti mennyiségből nagyjából hat bőséges adag készíthető.

Fotó:
Vető Gábor