Vissza
A Csontos
2016.09.23. | Burai László
Egy Tokaj-fertőzött borrajongónak megdobban a szíve, ha ezt a nevet hallja, a Bott Pince komoly és szépen érő furmintja feltette a térképre az olaszliszkai dűlőt. A Bodó házaspár régóta dédelgetett álma teljesült, amikor sikerült felújítaniuk az itteni öreg présházat – ennek örömére hívták meg barátaikat egy kis ünnepségre.
Még talán a fű is harmatos volt, amikor elindultunk a Csontosban lévő újjászületett présház irányába. Reggelivel indult a program, nem is akármilyennel, hiszen a környék izgalmas kistermelőit hívták meg Juditék, hogy bemutatkozhassanak ők is. Jó gondolat, hogy egy borvidék, egy település akkor lehet igazán sikeres, ha nemcsak a bor kiemelkedő, hanem az ehhez kapcsolódó gasztronómia is. A Csicsörke lekvár már ismerős volt korábbról, hiszen pár éve éppen a Csontos aktuális évjárata mellé ajándékba kaptunk egy Csontos birslekvárt is tőlük. Mellettük Szilágyi Tibor sajtjai, Kövér Gyuri malacságai és Újváry Detti méze tette kerek egésszé a reggelit, az időnként csöpörgő eső sem tudta elrontani a hangulatot, főleg mert a poharunkba a Bott Buborék legutóbbi évjárata került. Így, ősszel kóstolva is szerettük, kedves, könnyed, játékos habzóbor, várjuk a 2016-os folytatást!
Nagy Kornél neve lassan összeforr a tokaji dűlők történelmével, nem először mesélt a témáról, külön élmény volt, hogy a levéltári hangulatot időnként meg-megszakította egy bor. Ennek keretében kóstoltuk az Olaszliszka 2015-ös hárslevelűt, Kvaszinger László szintén 2015-ös sárga muskotályát és Samuel Tinon 2015-ös Kásás-dűlőbeli furmintját is. Pontos jegyzetek nem készültek, ezúttal sokkal jobban esett a hangulatot és a borokat élvezni. A friss tételek után izgalmas volt a 2014-es, nehezebb évből készített Csontos Bottéktól, már némi palackérettséget is mutat, bár a savai meghatározóak, mégsem ezen van a hangsúly, hanem a kerekségén. Csite Norbert boraival sem találkozhatunk minden kóstolón, ezért is örültem, hogy megmutatta a 2013-as Toplec furmintját. Komoly test, markáns hordóhasználat, ami ezúttal inkább a finom cserességben mutatkozott meg. Érett alapanyag, így a gyümölcsök sem maradnak el – izgalmas bor, kíváncsi lennék rá később is.
Az ebéd előtt még Judit a dűlőbe invitált mindenkit egy kis csipegetésre, aszúvadászatra. Ritkán van ilyesmire lehetőség, hiába kóstolunk aszúkat, nem sűrűn ízlelhetjük meg magát az aszúszemet. Nem volt nehéz feladat, szinte minden fürtön találtunk egy-két botritiszes szemet, eltérő érettségi állapotban, így minden stádiumot megvizsgáltunk, megkóstoltunk.
Kecskelakoma Balla Enikő gidáiból, ennyit lehetett tudni előzetesen az ebédről. Kitettek magukért vendéglátóink, a pazar raguleves után grillen készült a gerinc, a comb és a borda, köretként pedig kemencében sült sokféle zöldség. Leírva biztos nem olyan izgalmas, mint kóstolva: minden íz a helyén volt, a jus nagyszerűen egészítette ki a kecskehús édeskés ízét, és a borok is szépen alájátszottak az ételnek. Kvaszinger 2015-ös Hatalos furmintot, majd az Oremus 2009-es Mandolását kóstoltuk magnum palackból. Ezek után következett Botték két bora is 2015-ből, a Kulcsár és a Csontos. Ugyan a Kulcsár talán nem olyan lehengerlő most, mint a 2013-as volt ilyen idős korában, de van benne potenciál, ami természetesen a Csontosra is igaz, ráadásul évek óta nem volt ennyire barátságos ez a bor, mint a mostani.
Desszertként lágy kecskesajt érkezett friss bodzalekvárral, mondanom sem kell, pazar összhangban volt az Oremus 2007-es ötputtonyos aszújával, hosszú pillanatokra elcsendesedett a világ körülöttünk, jólesett az utóízt élvezni és belesimulni ebbe a harmóniába.
A délutáni előadás talajtani kérdéseket feszegetett, hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindent értettem és megjegyeztem, az utána következő borsor pedig a tervezettnél rövidebbre sikerült, sajnos Homonna Attila borai kimaradtak az előzetes programhoz képest. Botték két 2015-ös Határija, a furmint és a hárs, valamint Samuel Tinon 2007-es száraz és 2008-as édes szamorodnija is elég izgalmas részletet mutatott meg a dűlők karakteréből, így senki sem háborgott az elmaradt borok miatt, leginkább a borász sajnálhatja, hogy kihagyta a lehetőséget.
Szép lassan a végéhez közeledett a program, megérezhette ezt a nap is, sziruposan szépre festette lemenő sugaraival a présházat. Miközben a borokat kóstoltuk vissza, Judit reggeli szavai jutottak eszembe: „Igaz, hogy a földhivatalnál a mi nevünk szerepel az ingatlanon, de szeretnénk, ha nagyon sok ember és közösség örömére válna ez a csodálatos helyszín.” Azt hiszem, már az első rendezvénnyel sikerült a kijelölt irányt megtalálni, sok ilyen remek napot kívánok még magunknak és minden borkedvelőnek a Csontosban.
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto
-
weboldal
