2019.03.29. | Vargha Márk
Kollégánk, Vargha Márk nemrég részt vett a CEWI alapfokú borismereti kurzusán. Íme 5 ok, amiért szerinte érdemes a CEWI diákjának lenni…
Minden a borral kezdődött. Vagyis: a hazai kulinária rendszerváltás utáni átalakulásában lezajlott a pálinka-, a gasztro-, a hamburger- és a sörforradalom, de mindegyiket megelőzte a borok revolúciója. A tömegesen gyártott erjedt szőlőlevek mellett megjelentek a minőségi, nagy élvezeti értékű hazai borok és importált testvéreik. A szerző figyelme a 2000-es évek közepén ennek köszönhetően fordult a téma felé, majd néhány máig emlékezetes tételnek köszönhetően alaposan be is szippantotta ez a világ. (Felsejlik az emlékek között például egy dohányos illat- és ízjegyekkel „támadó” Peter Lehmann Shiraz egy zuglói kollégium társalgójában, vagy az egyik szentestén a süllőhöz kitöltött Szeremley Kéknyelű, ami bámulatosan „ölelkezett” a hallal és a kaszinótojással.)
A borok megismerésének gyakorlata fokozatosan csapott át az eltelt évek során az elméleti képzés iránti érdeklődésbe. Ez utóbbi nemrég a Central Europen Wine Institute (CEWI) alapfokú borszakértői tanfolyamával érte el (első) csúcspontját, három napon át egy elegáns, Pollack Mihály tervezte belvárosi épületben lévő szálloda kicsiny konferenciatermében.
A CEWI 2010-ben indult, Horkay András az egyik alapítója (vele készült interjúnkat itt olvashatják), és háromfokozatú képzési rendszerben segít bármilyen korú és hátterű jelentkezőnek tudatos borfogyasztóvá válni. Az alapfok rendszerbe foglalja az akár olvasás, akár tapasztalat során eddig szerzett kevés vagy sok információt, egyszóval A borok világa címet is viselhetné. A világ borai titulus a középfokot illeti: nemzetközi kitekintést ad fajtákra, termőterületekre, szőlészeti és bortermelési szokásokra és volumenekre vonatkozóan. A felsőfok nem kevesebbet ígér, mint hogy sikeres teljesítői a világ bármely pontján a polcról leemelt bor vagy párlat palackjának címkéjére rápillantva legalább nagy vonalakban képesek lesznek megmondani, mit rejt az üveg. Izgalmasan hangzik, ugye? Mindenesetre az alapfokú képzés is akkora élmény, hogy jó szívvel ajánljuk. Lássuk, miért!
1. Mert jól felépített. Semmit nem vesz adottnak azon kívül, hogy a résztvevők szeretik a bort. A szőlőszem szerkezetével kezd, és befogadható tempóban haladva jut el egészen a mai fogyasztási trendekig. Nyomtatott tankönyv környezetvédelmi okokból nincs, az ismereteket az interneten átküldött jegyzet által, de főként szóban, projektor segítségével adják át, és nem esnek sem a dagályosság, sem a csapongás bűnébe.
2. Mert szakmailag nagyon felkészült előadók tartják. A tanítómesterek gárdája képzésenként változik, de nagyfokú hozzáértésük garantált. A 3 nap során 6 témakört tekintettünk át Horkay András (kóstolási alapismeretek) mellett ifj. Kamocsay Ákossal (szőlőtermesztés és bortermelés), Orodán Györggyel (hazai szőlőfajták és borvidékek), Gervai Jánossal (bor-étel párosítások) és Vörös Attilával (borpiac).
3. Mert interaktív és jó hangulatú. Az előadók stílusa gördülékeny, könnyed, a prezentációk nem nélkülözik az érdekes, illetve humoros anekdotákat. Bármikor közbe lehet kérdezni, egyetérteni, vitatkozni és megosztani a saját élményeket és értesüléseket. Sokat nevettünk!
4. Mert a többi „tanulótól” is lehet tanulni. A csoportban nemcsak a vendéglátás területéről érkezett szakmabeliek, hanem pusztán kíváncsiságból érkezett „laikusok” is vannak. Az összekötő kapocs a téma iránti lelkesedés, mely a vaskos tananyag ellenére sem csökken, sőt.
5. Mert 30 fajta bort kóstolunk és elemzünk. Furcsa is lenne, ha egy ilyen képzés során egyszer sem kerülne bor a poharunkba. Részletesen analizálunk az első órán megtanult szempontok alapján minden tételt. Így a záróvizsga egyik felének, mely egy vakon kóstolt bor tesztlap segítségével történő értékelése, borítékolható a sikere. A másik egy feleletválasztós feladatlap kitöltése, ami csak akkor okozhat nehézséget, ha nem figyeltünk oda az órákon. Ha így történt, akkor az viszont egészen biztosan nem a tanfolyam hibája.
Fotó:
facebook