Vissza
Eggyel feljebb
2017.09.14. | Burai László
A megszállott borrajongóban tombol a tudásszomj, és folyton tanulni szeretne. Pár hónap után mi is újra beültünk a CEWI padjaiba, hogy a WSET rendszerben még előrébb léphessünk.
Tavasszal már beszámoltunk a WSET középfokú tanfolyamáról a Borsmenta szemüvegén keresztül, majd a sikeres vizsga után nem is volt kérdés a folytatás. Június második felében indult a felsőfokú tanfolyam, ezen a szinten már kétszer három nap az oktatás, ami előrevetítette, hogy kicsit mélyebben merülünk el a témákban. Az órarendben elsőre feltűnt, hogy ezúttal párlatok nélkül maradunk – nagy kár, a középfokon Gulyás Csaba remek előadása az egyik legemlékezetesebb óra volt.
Már abból is látszott, hogy komolyabb az egész, hogy pár kivételtől eltekintve a hallgatók többsége idegen nyelven fog vizsgázni. De nem csak ez volt különbség, hanem az is, hogy míg középfokon inkább a szőlőfajták álltak a középpontban, és azokon keresztül vizsgáltuk a világ legjobb borvidékeit, addig ezúttal a borvidékeken, országokon keresztül ismerkedtünk a stílusokkal. És nem is rossz a rendszer, hiszen a középfokon megszerzett tudást így elég jól lehetett kamatoztatni.
Elsőre talán luxusnak tűnhetett a sok ismétlés, Bordeaux, Burgundia, Olaszország és Spanyolország a tavaszi tanfolyamon is egész részletesen szerepelt a tananyagban, de ezúttal jóval mélyebbre mentünk. Ráadásul a borok is mintha szintet léptek volna, mind a bordeaux-i, mind a német-osztrák-tokaji óra után többen is elégedetten csettintettünk, kifejezetten komoly és tipikus sort sikerült a tanfolyamra összeválogatni.
Ezen a szinten már nem az volt a kérdés, hogy milyen a cabernet sauvignon vagy a merlot, hanem az, hogy a borvidéken belül melyik fajta melyik részen jellemzőbb. Persze a különbségeknek mindig van egy talajbeli vagy klimatikus oka, így egy idő után már kitaláltuk a fajtát, ha kavicsos talajról beszéltünk. Azt nem mondom, hogy mostanra mindent tudunk a világ borairól, a középfokkal ellentétben most sokkal inkább azt lehet érezni, hogy rengeteg tanulnivaló áll még előttünk. Ez igaz még akkor is, ha nem a Master of Wine cím a célunk.
Amellett, hogy a borstílusokkal ismerkedtünk, rengeteg olyan dolgot is végigvettünk, amit a középiskolai földrajzórák óta elfelejtettünk. Igaz, ezúttal a szőlőre és a borra koncentráltunk, ami, valljuk be, klasszisokkal szórakoztatóbb. A felsőfokú tanfolyamon elkezdtük felfedezni az összefüggéseket, egyre jobban elmélyedtünk az éghajlati és a területi adottságokat módosító tényezőkben, hiszen ezek adják meg az egyes borok, borvidékek egyediségét, ami miatt a mai napig izgalommal bontunk ki minden egyes palackot. Hiába tudjuk, hogy mire számíthatunk nagyjából, mindig ott a lehetőség, hogy épp a borvidék kakukktojásával van dolgunk.
.jpg)
A tanfolyam lebonyolítása ezúttal is profi volt, pedig a helyszínt adó hotel felújítási munkálatai miatt nem lehetett egyszerű a folyamatos logisztikázás. Minden alkalommal friss kenyér (helló, Misi, a pék), ásványvíz és a kinyomtatott jegyzetek vártak minket. Az előadók felkészültségére ezúttal sem lehetett egyetlen szavunk sem, Horkay András francia anyagai és Vörös Attila német, osztrák és tokaji borait részletező előadása pedig a várakozásokon felül is izgalmas volt. Ugyan a WSET rendszerből némiképp kilógott Márkus György szemináriuma a világ pezsgőiről, de a rengeteg háttér-információ bőségesen kárpótolt minket, a többit meg elolvassuk majd a könyvben.
.jpg)
Két hosszú hétvége tényleg nem kevés, főleg nyáron! Viszont az a rengeteg új ismeret, amit ezáltal megszereztünk, egy olyan utazás kezdetét jelenti, ami egész életünkben el fog kísérni minket.
Fotó:
facebook