Vissza
Kadarkaland
2016.06.04. | Szabó Edit
Az idén már két napon át tartják nyitva a pinceajtót az Iván-völgyi borászok. Június 17-én és 18-án reggeltől estig lehet barangolni a város fölött elnyúló festői szőlőtermő vidéken…
A szekszárdi borászok az utóbbi években eléggé egy húron pendülnek. Jelenleg a bikavérmegreformálásán dolgoznak, tavaly mutatták be a közös szekszárdi palackot, amelybe csak egy szűk szakértői csoport által elfogadott minőségű bor kerülhet, évek óta futó rendezvényeik pedig egyre több látogatót csábítanak a városba és az azt ölelő szőlőültetvények közé.
Pár éve a kadarkáról kezdték bizonygatni (nem eredménytelenül), hogy tényleg van benne fantázia, és lám, igazuk lett. Aztán azzal álltak elő, hogy az enyhe nyári estéken mégiscsak valahol a rozé és a vörösbor között van az igazság, és azt vettük észre, hogy egyre gyakrabban kerül siller a poharunkba. Nem a divat miatt, félreértés ne essék. Csak mert tényleg jó inni. A kadarka és a siller tiszteletére éppen ezért 2011 óta minden évben túrázni hívják a vendégeket a szekszárdi gazdák. Az első Iván-völgyi túrára még csak kétszáz borissza húzott túracipőt, de az érdeklődés folyamatosan növekedett a rendezvény iránt, így az idén már két napon át tartják nyitva a pinceajtót az Iván-völgyi borászok. Június 17-én és 18-án reggeltől estig lehet barangolni a város fölött elnyúló festői szőlőtermő vidéken. Egy-egy ilyen séta alkalmával, a löszfalak közötti szurdikokban bolyongva, a hangos csiviteléssel röpdöső gyurgyalagokat figyelve az is megérti a termőhely fontosságát, akinek eddig eszébe se jutott, hogy a szőlő tulajdonképpen növény.
Öt pincében tíz borászat fog össze ilyenkor, és mindenki két borral készül. Az egyik kötelezően kadarka, a másik lehet siller, rozé vagy fehérbor, a szezonalitás jegyében. Könnyű fejszámolás után látható, hogy aki bírja az iramot, az a nap végére húsz igen kiváló bort ízlelhet meg, miközben szót válthat a helyi borászok tíz jeles képviselőjével. Egész napra elosztva mindez nem is olyan megterhelő, de a pincészetek kedves gesztusként harapnivalókkal is készülnek, hogy még könnyebb legyen állni a sarat.
A túra az ország egyik legjobb kávézójától, A Kávé Házától indul, a tájékozódást aszfaltra festett piktogramok segítik, no meg egy kedves, kézzel rajzolt térkép, így nem kell attól félni, hogy a látogató eltéved az Iván-völgyi rengetegben, a harsogó zöld bogyókat érlelő szőlőtőkék és a kanyargó mélyutak között. A programnak a séta is szerves része, de a kényelmesebbek igénybe vehetik a körjáratban közlekedő különbuszokat is. A buszok azonban csak az Iván-völgy tetején és alján állnak meg, így a borászatokig mindenképpen sétálva kell megtenni az utat.
Látjuk: a szekszárdi borászok nyughatatlan népség, folyton sürögnek, szervezkednek, nem elég nekik, hogy jó a boruk, el is szeretnék adni. Örülnek, hogy a siller sikeres, de nem ülnek a babérjaikon, mert úgy gondolják, hogy a sok jó között könnyen elvész az ember, tehát irányítani kell a vásárló figyelmét. Saját sillerüket elnevezték hát fuxlinak, ami igen jól csengő név egy játékos bornak, könnyű megjegyezni, és jólesik ízlelgetni a szót is, a bort is. Mert a fuxli kicsit tartalmasabb, mint a rozé, de lazább, mint a vörösbor, könnyű, kellemes, üde, fűszeres, lehet inni mindennap – az a legjobb, ha nincs is terített asztal nélküle. Errefelé alapvetően kékfrankosból és kadarkából készül, kiváló kísérője a halászlének vagy a gulyáslevesnek, de jó választás a könnyebb nyári grillételek, a töltött paprika vagy a lecsó mellé, meg csak úgy magában az eperfa alá is.
Ahogy telik a nap, úgy válnak mindig egyre zsúfoltabbá a pincék, végül már a tőkék között kanyargó ösvényeken is kialakul a csúcsforgalom, de így is jut hely mindenkinek. Kisebb-nagyobb társaságok kóstolnak együtt, aztán különválva folytatják az utat, hogy később nagy örömmel találjanak egymásra újra.
Mire a naplemente beköszönt az Iván-völgybe, mindenki kitűnő hangulatba kerül, hazamenni se igen akaródzik. Nem csoda, jó ott lenni, és csak hagyni, hogy a természet elvarázsoljon bennünket. Egy kis borral még teljesebb az élmény. Aki viszont folytatni szeretné az estét, azt mindkét napon várja még egy kis borral és zenével a Szekszárdi Bormúzeum. Köszönet a színvonalas programért, kedves szekszárdi borászok! Jó, hogy vagytok nekünk!
