Vissza
Márton-nap Bockéknál
2016.11.17. | Szabó Edit
Kéttonnányi libahús és kétezer palack újbor fogyott a két napig tartó villányi rendezvényen…
Pattog a tűz, csak úgy száll a szikra! A villányi Bock Pince előtt hatalmas máglya lobog, csalogatja is a vendégeket rendesen. Pedig csalogatásra már aligha van szükség, a kétnaposra hirdetett Szent Márton Napi Újborünnepre elővételben elkelt az összes jegy. A pince előtti udvaron felállított rendezvénysátor máris zsúfolva vendégekkel, pedig alig pár perce volt a kapunyitás.
Amíg a karszalagomra várok, többen irigykedve néznek rám; a kapun kívül ácsorgók közül néhányan azt is felajánlják, hogy segítenek cikket írni, ha kieszközlöm, hogy valahogy bejussanak.
A sátorban a Villányi Ifjúsági Fúvószenekar épp egy Neoton-blokkra zendít. „Csak egy a baj, vörös hajú, szemüveges” – dudorásszuk a rendezvény műsorvezetőjével, Balázsy Pannával, miközben mosolyogva állapítjuk meg, hogy ezeknek a lelkesen fújó tizenéves gyerekeknek talán a szüleik lehettek ekkorák, amikor ezek a dalok születtek.
A hangulat máris fergeteges, a vendégek lelkesen koccintgatnak a poharukba töltött újborral, aztán felsorakoznak a hideg előételeket kínáló pult előtt. Az Óbor Étterem csapata Nemesné Barbara séf asszony és Hadnagy Attila mesterszakács vezetésével alaposan felkészült mindkét estére. A hírek szerint közel kéttonnányi libahúst dolgoztak fel. Kell is, 1300 vendég váltott jegyet a hétvégére. Bevezetésként ropogós libatepertőt, fűszeres libasajtot, libamájjal töltött libanyakat és füstölt libahúsgolyókat tálaltak, kemencében sült friss kenyérrel.
Talán a sátor és a zene teszi, de kezdjünk magunkat úgy érezni, mint egy jól sikerült falusi lakodalomban. A visszajáró „mártonnapozók” rutinosan készültek fel a hűvös novemberi estére, topánkák helyett vastag talpú cipők tapossák a murvát, de aki fázik, bemehet a pincészet fűtött termeibe. Leülni ugyan ott se nagyon lehet, de nem is kell, a libatepertőt remekül lehet csipegetni a könyöklőasztalkáról, koccintani pedig állva illik, és szerencsére van is mivel. A Bock Pince erre a napra palackozott Szent Márton Borából tízezer palack készült, és ennek ötöde el is fogyott a Márton-napi hétvégén.
.jpg)
Bock József, a pincészet tulajdonosa vidáman köszönti a frissen érkezőket, mindenkihez van egy kedves szava, a vendégsereg nagy része a személyes ismerőse. Nem csoda, régi motoros, már annak is húsz éve, hogy először újbort palackozott, a Márton-napi ünnepség nemes hagyományát pedig közel másfél évtizede elevenítették fel. Azóta ünneplik minden novemberben libaételekkel és újborokkal a gazdasági év zárását és az adventtel kezdődő böjti időszak beköszöntét.
Az újborra ünnepi külsőségek között Kecskés Márta református lelkész és Darnai Ágoston római katolikus plébános mondott áldást. „Megáldom e borokat, hogy áldottak legyenek, akik alkották, akik művelték, kapálták a szőlőt, és legyenek áldottak önök is, akik megtették ezt a hosszú utat, hogy most együtt ünnepelhessünk” – hangzottak a lelkész asszony magasztos szavai. Ennek hatására olyannyira áldottnak éreztük magunkat, hogy sürgősen kóstoltunk még egy pohárral Szent Márton borából, miközben St. Martin édes-bús szaxofonjátékát hallgattuk.
A rendezvény azonban nem csupán a lakomáról és a vigalomról szólt. Az idén ünnepeltük a jótékonykodásáról is híres szerzetespüspök, Szent Márton születésének 1700. évfordulóját. Az emlékév tiszteletére a Bock Pince képzőművészeti pályázatot hirdetett, amelyre a hazai képzőművészeti intézmények hallgatóinak alkotásait várták. Az első díjat és a vele járó 100.000 forintot Németh Gábor Szent Márton és az árulkodó lúd című szobrának ítélték, a második helyet és az 50.000 forintos díjat Szöllősi Dóra Szent Márton legendája című festménye nyerte el, a harmadik helyezettnek járó 30.000 forintot pedig Murányi Marcell vehette át Ypres (Szent Márton) című kartonrelief alkotásáért.
Az eredményhirdetés után került sor a beérkezett munkák jótékony célú árverésére. A rendezvénysátorban hatalmas volt az izgalom, és igen élénk a licitáló kedv. Az árak felsrófolásába maga Bock József is beszállt, lelkesen emelgette 1-es számú tárcsáját. Volt, aki kifejezetten azért vett részt az aukción, mert szívesen jótékonykodik; volt, aki Pest megyei családi házának nappalijában állítja majd ki a megvásárolt kisplasztikát; és volt, aki egy siklósi borozó falára szánja a nagy harc árán megszerzett képet. Bock Valér ádáz csatában, 100.000 Ft-ért vásárolta meg Jámbor-Mihályi Mónika Márton-napi vacsora című festményét. A képet a felesége már hetekkel ezelőtt kiválasztotta, a nappali falát díszíti majd, ha lebontják a kiállítást a Körpincében, és mindenki hazaviheti a megvásárolt tételt. Az est folyamán az összes aukcióra bocsátott műalkotás gazdára talált. A legtöbbet, 110.000 Ft-ot Burián Norbert különdíjas kisplasztikájáért, továbbá Varga Richárd Alvó lúd című szobráért fizették. A befolyt összeg 880.000 Ft, amelynek kedvezményezettje a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Pécsi Csoportja.
.jpg)
Estébe fordult a délután, eljött a vacsoraidő. A meleg ételek sora tárkonyos libazúzalevessel kezdődött, amelyet friss spenóttal kínáltak. Egy kicsit nehéz volt a forró lével telt tányérokat a könyöklőasztalkákig ügyeskedni, de az éhes ember nem ismer lehetetlent. A lángolt libakolbászt mustárba mártva, a ropogósra sült libacombot balzsamos céklasalátával, a kemencében készült libahúsos töltött káposztát pedig tejföllel gazdagon locsolva kínálta az Óbor Étterem csapata. A kolbász ott sült a szemünk láttára, átható illata betöltötte a sátrat, és még akkor is éreztük kicsit, amikor az est sztárvendége, a Csík zenekar felvonult a színpadra.
A kissé spicces közönség alig akarta elengedni a zenészeket, zúgott a taps, az egész sátor együtt zengte a zenekarral a jól ismert klasszikusokat. Apa kalapja, Csillag vagy fecske, Most múlik pontosan, Te majd kézen fogsz és hazavezetsz – szinte minden emblematikus nóta elhangzott. „Köszönjük, ezt a szép estét” – búcsúzott Csík János a közönségtől, majd huncut mosollyal hozzátette: „Igyanak egy pohár jó bort, mert itt aztán lehet!”
Tömeget szót fogadni nem láttunk még így. A koncert közönsége azonnal megrohamozta az italpultokat, de a rozé és az újbor mellett már a testesebb vörösök is szépen fogytak ezen a késői órán. Még mindig lobogott a tűz a bejárat előtt, amikor az Exit zenekar a színpadra lépett. Villány felett ragyogtak a csillagok, és a buli hajnalig folytatódott a Bock Udvaron felállított sátorban.
.jpg)
.jpg)