2017.01.20. | Burai László
Ha bort bontok, akkor annak legtöbbször apropója van. Ünneplünk valamit, vagy éppen ellenkezőleg: egy nehéz napot tennénk színesebbé. A sima hétköznapokban azonban nem jellemző, hogy bor nyílik, de nem is lenne egyszerű dolgom, ha választanom kellene.
Jó kérdés, hogy mit bontanék, ha egy hétköznapi vacsora mellé kellene bort találnom, vagy csak jól esne egy pohárral, de a régóta tartogatott, izgalmasnak gondolt palackjaimat nem bántanám. Az ország borfogyasztónak jelentős részével valószínűleg nem egyezik az ízlésem, mert nekik egészen más a kedvenc borászatuk, de ez nem az én gondom.Szóval, ahogyan így végigvettem a szóba jöhető termelőket, eszembe jutott a Bujdosó Pincészet. Jó emlékeim vannak róluk, a habzóbor műfajának úttörői között voltak itthon, és ha jól tudom, az első Ebner-féle Borzongás alapborát is ők adták. Ők azután rozéból készítették el a sajátjukat, egy bringás Balaton-kerüléskor elég jól összebarátkozott vele kis társaságunk.
Egy szürkebarát és a csúcsházasítás Altanus cuvée-k jutnak még eszembe a régi időkből, de ezek azért fakó emlékek. Azt hiszem, hogy a jól sikerült arculatváltás óta nem nagyon kóstoltam a boraikat, aminek csak annyi az oka, hogy mostanában sokszor Tokajban keresem az izgalmat. Itt volt az ideje egy emlékfrissítésnek, így beszereztem három palackot, egy habzót, egy fehéret és egy vöröset is.
Az ünnepek alatt megnövekedett a buborékigényünk, így nem csoda, hogy a Zöld névre hallgató 2015-ös habzóbort nyitottam fel először. Intenzív illat fogad, édes hangulat, frissesség, szőlő, fehér virágok, muskotályos karakter, kis parfümösség, de bőven a határon belül. Könnyed test, ehhez képest lendületes, ropogós savak, játékos buborékok, kifejezetten üdítő hatású. A korty már nem hozza a parfümös karaktert, a citrusok mellett zöldalma, őszibarack, frissítő zöldfűszerekkel. Egyszerűen jólesik inni, szinte bármikor szívesen nyitnám, és egy könnyed vacsora mellé is el tudom képzelni, akár zöldséges rizottókhoz is.
A 2013-as Nemere már nem az alapborok közé tartozik, chardonnay, királyleányka, sauvignon blanc és szürkebarát színes házasítása. Nem könnyű ennyi fajtát úgy összerakni, hogy a végeredmény jó legyen, kíváncsi voltam hát, hogy miként megy ez a Dél-Balatonon. Elsőre kissé zárkózott az illat, majd hamarosan citrusok, később körte és birsalma jelenik meg, finom édesfűszerekkel kísérve. A korty izmos, az illat alapján mást vártam, a savainak köszönhetően szinte vibrál a bor, jó arányú, élénk. Ízében a citrusok dominálnak, de mellettük fehér húsú gyümölcsök is vannak, körte, őszibarack. Intenzív aromák, a hordós érlelés fűszerei is előkerülnek, és az egész kompozíciónak van eleganciája is. Egyben van ez a bor, ráadásul a visszafogott alkoholnak köszönhetően még nem is esik nehezünkre a második pohár sem. Tejszínes, szószos szárnyasokhoz, de akár szűzhöz is simán el tudom képzelni, le is fogom tesztelni!
A Dél-Balatont természeti adottságai miatt Szekszárdhoz érzem legközelebb, ezért kerekséget várok az itteni borokban is, amit nem mindig találok meg. A 2013-as Katamarán két cabernet házasítása, illatában gyümölcshangsúllyal, ami fűszeres és pörkölési jegyekkel együtt jelenik meg. A korty élénk, lendületes, a testhez képest arányosak a savak, a tannin ugyan érezhető, de belesimul a kortyba. Zamatos bor, intenzív gyümölcsökkel, cseresznye, cigánymeggy és áfonya, a hordófűszerek csak árnyalják a képet, nem festik át. Túlzásoktól mentes, egyértelmű bor, jolly joker lehet, szinte bármilyen helyzetben be lehet vetni. Főzni sem lesz nehéz mellé, a disznótorostól a húsos tésztákig sok mindent el tudok képzelni, azt hiszem, a kísérletezés lesz a kulcs, érdemes mindennel megpróbálni.
Kellemes meglepetés volt ez a három Bujdosó-bor, telibe lőttem a kitűzött célt, bár nem a beszálló kategóriás borokat kóstoltam, azért az egyértelműen látszik, hogy a jól ihatóság elsődleges szempont a pincénél. Márpedig ha valaki a mindennapokra keres bort, vacsora vagy beszélgetések kísérőjeként, akkor ezek a palackok tökéletesen teljesítenek.
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto
-
weboldal