Vissza
Mitiszol? nyolcadszor
2018.12.12. | Németh-Hehl Szilvia
Idén nyolcadik alkalommal gyűltek össze a Terra Hungarica mozgalom borászai a Mitiszol? Fesztiválon. Mi is velük tartottunk, természethű borokat, környezettudatos termékeket kóstoltunk, és Kató András alapítóval is váltottunk néhány szót...
A Mitiszol? Fesztivál négy éve költözött a Millenáris Parkba. A helyszín bevált, azóta minden évben ott várják a szervezők a természethű borok kedvelőit. A fesztivál egyre népszerűbb, ám ezért nagyon sokat tesznek maguk a borászok is, akiknek áldozatos munkája nem feltétlenül látszik a színfalak mögött. Kató Andrástól megtudtuk, hogy az eddig csak egy célért dolgozó közösségként működő Terra Hungarica hamarosan egyesületté formálódik, így a közös munkán és szemléleten túl érdekképviseleti szervvé is válhat. A tagok eddig is rendszeresen összegyűltek, tapasztalatokat cseréltek, de most ennek keretet és struktúrát adnak, így képviselve borászati elgondolásuk komolyságát.
Róluk, a Terra Hungarica tagjairól szól minden évben a Mitiszol?, ami a borokon túl egyfajta létszemléletet is közvetít, amelynek legfontosabb alappillére a minőség. Ennek mentén kutatják fel és hívják meg a szervezők minden évben azokat az új termelőket, akik színesíthetik a fesztivált. A taggá váláshoz azonban nem elég a filozófia elsajátítása. A Mitiszol?-on nincs helye annak, aki nem tudja hozni az elvárt minőséget.
A borok mellett az idén kóstolhattunk sört, pálinkát, gint, teát, kávét, és a gasztrokiállítók területén is érdemes volt szétnézni. Külön említésre érdemes a Csalogány 26 Étterem, hiszen Pethő Balázs és csapata ritkán tűnik fel kitelepüléses fesztiválokon. András elmesélte, hogy a Csalogány 26 az első olyan hazai étterem, amelyik kínálatában szép lassan teljesen átállt a természethű borokra, és az alapanyagok felhasználásában is rendkívül eltökéltek. Ezen kívül kóstolhattunk „tudatos takeaway”-kreációkat a Kuszkusz X Foodhub jóvoltából, vagy 100% szénatejből készült sajtokat a Chez Sennereitől.
De térjünk vissza szenvedélyünk tárgyához, a borhoz! Ha igen kitartóak voltunk, megízlelhettük a badacsonyi Bencze Családi Birtok új szériáját, melynek minden egyes darabja a tulajdonos-borász, Bencze István folytonos kísérletezéséből született. Sütő Zsolt újra ledózerolta a mezőnyt a Strekov 1075 borok különcségével, de találkoztunk Mátyás András mosolygó szemével is, akinél a SáraDóra kihagyhatatlan tétel a narancsborok kedvelői számára.
Balogh Zoltán és a Somlói Apátsági Pince vakon is felismerhető stílusát persze mi is azonnal kiszúrtuk a bortömegből – személyes kedvencünk volt a korábban a Borsmenta Sajtóklubban is brillírozó Tramini. Szerencsénkre épp oda tudtunk férkőzni a tömegben Szászi Endréhez is, akinek Kabócás olaszrizlingje (ezúttal 2015-ből) ismét feledhetetlenre sikerült. Tegyük hozzá, nála ebben a dűlőben sosem csalódtunk még.
Új kedvencünk is született, a Csobánci Bormanufaktúra 2018-as héjon erjesztett sárga muskotálya igazi gyöngyszem. Még kicsit rakoncátlan (nem csoda, még nincs is piacon), de behízelgő illata, bársonyos struktúrája és elképesztő aromatikája egy egész pohárért kiált, nehezen értük be csak egy kóstolóval.
Minden évben szemezgethetünk kicsit a külföldi natural wine-kínálatból is, idén egy oregoni, egy ausztrál és egy új-zélandi borászatot ismerhettünk meg. Mindenki sajnálhatja, aki lemaradt róluk, nemcsak azért, mert a borok fantasztikusak voltak, hanem mert ilyen tételek nem nagyon kóstolhatók itthon. Az oregoni pinot ritka, mint a fehér holló, és ha megtaláljuk, akkor is a nem könnyen elérhető árkategóriába tartozik. A fesztiválon a Kelley Fox Wine tételeit kóstolhattuk, nagy megelégedésünkre. Az ausztrál Jauma Wine tökéletes szóvivője az újvilági natural wine-mozgalomnak és -stílusnak, az új-zélandi Te Whare Ra (TWR) borászat pedig szinte könnyet csal mindenki szemébe. Aki valaha járt már Marlborough-ban, pontosan tudja, hogy a kis borászat tételeit még kint is szinte lehetetlen megtalálni, pedig gyönyörű, tiszta és komplex borokat készít a tulajdonos házaspár.
Szóval idén is voltak izgalmak, csak kitartónak kellett lenni. Sokszor nehéz volt odaférkőzni a borászokhoz, de ennek örülünk, hiszen ez azt jelenti, hogy a siker töretlen, a látogatottság pedig nő. András szerint is progresszíven változik a közönség, évről évre több az olyan vendég és szakmabeli látogató, aki kimondottan a szemlélet miatt jön el az eseményre. Ezt a Mitiszol? is igyekszik erősíteni: olyan szponzorokat keresnek, akik maguk is törekszenek a környezettudatosság irányába. Még ennél is fontosabb, hogy a szponzorok nem egyszerűen pénzt adnak, hanem jegyet vesznek a rendezvényre, amit cégen belül kiosztanak. Így frissül a közönség, hiszen sokan ennek köszönhetően jutnak el egy olyan fesztiválra, amire maguktól talán fel sem figyeltek volna.
A szervezők a 8 év sikeres működés után sem ülnek a babérjaikon. Távlatokban gondolkodnak, szeretnének még több organikus alapanyagot használó gasztrokiállítót felkutatni, még több külföldi érdekességet bemutatni, és természetesen támogatni minden olyan magyar termelőt, aki nyitott erre az irányra.
A fesztiválon kívüli távlat pedig igazán izgalmas: azt tervezik, hogy nyitnak egy borbárt, ami minden nap várja nemcsak az elhivatott natural wine-kedvelőket, hanem a szkeptikusokat is, hiszen az elzárkózástól senki nem lesz több, de az új élményektől mindenképpen. Mi alig várjuk, valószínűleg gyakori vendégek leszünk.
Megjegyzés:
Mitiszol?, Terroir Club, Terra Hungarica – ez a három név legtöbbször együtt tűnik fel, de mégsem ugyanaz. Érdemes tisztázni, hogy melyik mit is jelent. A 12 éve megalakult Terroir Club egy nagykereskedelmi cég, amely hazai és külföldi éttermekbe, borkereskedésekbe szállítja a közösség filozófiáját tükröző, természethű borokat. A mitiszol.hu a fogyasztókhoz szól, ezen a néven jött létre a kiskereskedés, a fesztivál és a webshop is. A most hétéves Terra Hungarica pedig egy meghatározott feltételrendszer mentén, szigorú tagfelvételi szabályok szerint működő borászközösség, és egyszersmind borvédjegy is. A Terra Hungarica logója csak olyan borok címkéjén szerepelhet, amelyek a közösség által elfogadott alapelvek szerint készülnek.
Beszámolónk a tavalyi fesztiválról ITT olvasható.
Fotó:
Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto
-
weboldal