Éjszaka a Somlón

Van, aki jó falatokkal, van, aki fergeteges zenével, és van, aki egyszerűen csak nyitott pincével és jó borral készül hazánk egyik legeredetibb pincetúrájára. Egy biztos: aki június 24-én ellátogat a Somló hegyre, garantáltan izgalmas programokban lesz része. A Déli pályaudvarról induló vonatok megállnak Somlóvásárhelyen, és a túrázók az 50%-os menettérti kedvezmény előnyeit is élvezhetik. A programokról részletes tájékoztatást ad a weboldal, de azért nem árt, ha térképet és elemlámpát mindenki visz magával. Sűrű tud lenni az éj a hegyen...

Kedvcsinálónak íme egy korábbi írásunk, amely a 2013-as, legelső túra hangulatát idézi fel.

„Ez itt a vulkánok birodalma, hát miért nem szítjuk fel újra a tüzet?” – tette fel a kérdést Kolonics Károly somlói borász egy szép napon. Az ország legkisebb borvidéke hiába bővelkedik meglepetésekben, vonzó turistautakban, hiába páratlanul szép a hegy tetejéről nyíló panoráma, és még a bor is hiába jó, ha a girbegurba utak mellett épült takaros pincékbe alig tér be valaki. Fel kell hát ébreszteni a kialudt vulkánokat, vissza kell hozni a tüzet, az életet a hegyre, értettek egyet a somlai borászok.

Az év leghosszabb nappalát követő Szent Iván-éj sokak szerint a csodák éjszakája. Nálunk évszázadok óta tüzek gyúlnak ezen a napon, miért ne lehetne hát éppen ez a varázslatos éj a somlói újjászületés kezdete? Beindult a gépezet, a Somlói Borok Háza vállalta a szervezést, egyre több pincészet csatlakozott a tervhez, és mire sikerült elérni, hogy a nagy napon a gyorsvonatok is megálljanak Somlóvásárhelyen, az összes szálláshely elfogyott a környéken.

A legtöbb pincészet már napközben várta a vendégeket, de mivel mindenki éjszakára készült, csak délután kezdett benépesülni a hegy. Akkor viszont mintegy varázsütésre. Bár a tervek szerint a nyitott pincéket lobogó tűz vagy gyertya fénye jelezte, a program kezdetét pedig a hegy kápolnáinak este tízkor egyszerre megcsendülő harangjai, alkonyatkor már csapatokba verődött turisták rótták az ösvényeket. Néhány pincészetnél kulturális programról, másutt jó falatokról is gondoskodtak.

A Somlói Apátsági Pincészet kerti asztalánál kellemes társaságba csöppenünk. Lelkes amatőrök és kőkemény profik élvezik a borász, Fazekas Tibor vendégszeretetét. A kényeztetés nem hétköznapi: juhfark borokat kóstolunk 2012-től visszafelé, egészen 2008-ig. A jellegzetes somlói ásványosságot leheletfinom édesség kíséri, ez ad e remek fajtának egyedi karaktert ennél a pincészetnél. Búcsúzóul bekeményítünk, és a 2009-es furmint intenzív, tűzköves ásványosságát ízlelgetve indulunk feljebb a hegy szoknyáján, a következő pincészet felé.

Sötétedik, haragos felhők gyülekeznek, de meteorológus barátnőnk megnyugtat, este tizenegy előtt nem várható eső. Barátságos kertbe lépünk, a térkép szerint ez a Puchinger Pince, ám mégis úgy tűnik, itt nem várnak látogatót. Gyorsan kiderül, hogy a jelzett hely a szomszédban van, de el ne menjünk, van itt is bor, érdemes kóstolni. Rizling kerül a pohárba, készítője, Feri papa büszke rá nagyon. Azt mondja, nem mindenhol kóstolunk ám ilyen jó bort. Amíg a tiszta, őszinte rizlinget kortyolgatjuk, Feri papa mesél. Gyerekkorában itt végig szőlő volt, fel, egészen a hegy tetejéig. Most meg el van minden vadulva. Pedig milyen szép vegyes ültetvények voltak! Annál jobb ma sincs. Még az öreg Ferenc Jóska is innen hordta a bort...

Sötétbe borult a hegy, a túrázók lámpafénynél keresik az utat. A nyomtatott térképek lobognak a szélben, de szerencsére még mindig nem esik. Barcza Bálint pincéjének kertjében hallgatjuk a bortúra kezdetét jelző harangzúgást. Hömpölyög a tömeg, Barcza gazda és párja alig győzi a kiszolgálást. A fiatal borász a Kreinbacher Birtokon kezdett dolgozni, majd 2007-ben készítette első saját borát. Azt mondja, leginkább a hárslevelű izgatja, szeretné megmutatni, mire képes ez a fajta Somlón, de elsodorja a tömeg, mondatát befejezni sem tudja, tele kell töltenie az üres poharakat.

Az eső a Hollóvár Pince teraszán ér bennünket. Takács Lajosék (azóta Tokaj-Hegyaljára költöztek, de akkor még javában itt éltek a hegyen) ízletes salátákkal és parázson sült finomságokkal várják a vendégeket. Kicsit szűken vagyunk, de a légkör barátságos és a bor finom, mint a Hollóvárnál mindig. Lajos szomszédjában Tóth Péter, valamint a Somlói Vándor – azaz Kis Tamás – kínálja legújabb borait. Fiatalok, lelkesek, örülnek az érdeklődésnek.

Stefan Spiegelberg szomorú mosollyal nyugtázza: elkéstünk. Most lett vége a zenének, pedig nagy buli volt. Maradt még egy kis cserépben főtt csülkös bab, nem kérünk? Kértünk. A terasz felett a csillagos ég, csendes beszélgetés, egy pohár bor, kell ennél több egy nyári éjszakán?

Lassan hasad a hajnal, ideje indulnunk a csúcsra. A meredek ösvényen fölfelé Stefan lelkesen mesél. „Én annyira izgultam, hogy mi lesz ebből a mai éjszakából. Nagyon készültem rá, mert ez volt az első alkalom, hogy az emberek feljöttek a hegyre. És tudod, mi a legjobb? Nem volt egyetlen részeg ember sem. Jövőre újra megcsináljuk.”

A Somló csúcsa lassan bontakozott ki a derengésből. A leglelkesebb túrázókat egy csoportkép örökítette meg a felkelő nap fényeinél. Büszkék voltunk magunkra. Hazafelé eltévedtünk, hat óra is elmúlt már, mire végre ágyba kerültünk. Nem baj. Ezt a tanulópénzt boldogan fizetjük. Jövőre már biztosan táblák jelzik az utat.