Vissza
Hosszú hétvége Bordeaux-ban
2021.08.25. | Vargha Márk
Bordeaux ezerarcú vidékét megismerni talán kevés egy élet, ám ha szerencsénk van, már egy hosszú hétvége alatt is sok mindent felfedezhetünk. Vargha Márk olyan mázlista volt, hogy épp a Nyitott Pincék idején érkezett…
Bordeaux – a város
Kezdjük az elején! A városban július közepén a hőmérséklet 24 Celsius-fok. A párás meleggel sújtott Budapestről idejönni tehát maga a felüdülés. Szinte pihenés nélkül járjuk be a teljes óvárost, mely a Garonne folyó partjától nyugatra körülbelül két kilométer szélességben terül el. Az arculat egységes, rengeteg a kis üzlet, a kávézó és vendéglő, ahol olcsón ehetünk az általában kétféle napi menü egyikéből, akárcsak más francia városokban. Felmegyünk a Francia Camino egyik csomópontja, a Szent Mihály-bazilika 114 méter magas tornyának sisakjáig, 47 méterig. A kilátás pazar. De nemcsak a magas, hanem a mély is tartogat meglepetéseket. A toronyban ugyanis különleges kripta kapott helyet, melyet a francia forradalom idején fedezték fel. A közel kétszáz év alatt 74 múmia volt közszemlére téve, ez volt a város egyik attrakciója. Victor Hugo szerint „ezek nem múmiák, hanem szellemek” voltak, s nagy hatást tettek az íróra is. 1979-ben a holtakat a chartreuse-i temetőben helyezték örök nyugalomra, a történetüket kisfilm meséli el. (A tornyot idén ősszel felújítás miatt lezárják.)
Bordeaux látképe
A Tőzsde tér (Place de la Bourse) filmszerűen vékony mesterséges vízfelületében visszatükröződik a börze épületegyüttese – gyakori fotótéma, mely minden képeslapon megjelenik. Nem messze innen, a nevét az ottani fák ültetési mintájáról kapó Quinconces téren a girondisták emlékoszlopa csodálatos szoboregyüttesével jelzi az óváros északi szélét. Ha tovább mennénk akár gyalog, akár a C vagy D villamossal a parton, a világ egyik legnagyszerűbb múzeumába, a Cité du Vinbe jutnánk. Szűk évtizede nyílt, a bor minden aspektusát bemutatja, a látogatás pedig – természetesen – kóstolóval zárul. Sajnos nekünk ez alkalommal kimaradt, mert Tokaj-Hegyalja egyik komoly konkurensébe, a világ csúcs-édesborvidékére igyekeztünk. Jó hétvégét választottunk a látogatásra, hiszen a Garonne és a Ciron folyó összefolyásánál található Sauternes-i borrégió öt falvában épp Nyitott Pincék (Portes Ouvertes) program zajlott szombaton és vasárnap.
Barsac
Chateau Gravas
Az öt falu közül kettőben, Barsacban és Preignacban áll meg a vonat. Előbbi híresebb és pincészetből is több van itt, no meg az itteni borászok kivívták maguknak a jogot, hogy feltüntethessék a falu nevét a borcímkéken. Mi is itt kóstoltuk tehát a természetes, a napfény és a Botrytis cinerea gomba közös munkájával előállt töppedt és koncentrált, valamint az épen maradt szemek egybeszüretelésével készült, tölgyfa hordóban érlelt, legalább 13%-os alkoholtartalmú borokat. A forgalomba hozatal előtt valamennyi termék szigorú minősítésen megy keresztül, így a nagy presztízs megőrzése okán nem csodálkoztunk, hogy valamennyi kóstolt tétel kiváló volt. Errefelé teljesen más szőlőfajtákkal dolgoznak a pincészetek, mint Tokaj-Hegyalján – Barsacban a sémillon az elsődleges, s csak elvétve találkozunk a másik két engedélyezett fajtával, a sauvignon blanc-nal és a muscadelle-lel –, abban viszont mindkét borkülönlegesség megegyezik, hogy a borok aromapalettája meglehetősen széles, és az idő előrehaladtával egyre mélyülnek az ízek. A 2018-as sauternes-i érett Meyer citrommal és pomelóval, az 1998-as – merthogy ilyenhez is volt szerencsénk – tejes kávéval és dohánnyal hódított. A többi? Mindennel, ami a két véglet között megtalálható, az érett sárgabaracktól a narancslekváron és fehér borson át a karamelláig. Elképesztően jó ízek, szép sav-cukor egyensúly.
Château Doisy Daëne
Túránkat a Château de Myrat-ban kezdtük, ezután a Château Caillou, a Château Gravas, a Château Doisy Daëne, majd másnap a Château Simon és a Château Liot következtek. Ez a hat pincészet a rendezvény alkalmából nyitva lévő barsac-iaknak csupán fele, de kényelmesen bejárható távolságra fekszenek egymástól. Már a látványért is megéri tehát sétálni a szőlőterületek szabdalta faluban, és előzetesen kóstolóra jelentkezni valamelyik château-ba. Ha pedig szóba hozzuk Magyarországot, mindegyik gazda derült arccal és nagy tisztelettel emlegeti Tokajt, szóval tudhatjuk, van mire büszkének lennünk.
Chateau Gravas
Ha olvasóink hozzánk hasonlóan minél szélesebben (s nem mellesleg ingyen) szeretnének meríteni valamelyik itteni falu kínálatából, a Nyitott Pincék programot ajánljuk, melyre nem kell jövő júliusig várni, ugyanis novemberben is megrendezik.
Saint-Émilion
Bordeaux-tól északkeletre, Libourne-tól keletre, a Dordogne partján nem kisebb presztízsű borvidék fekszik. A merlot-ról, illetve a merlot-alapú házasításról világszerte ismert kisvárosok, Pomerol és Saint-Émilion közül utóbbit könnyebb elérni tömegközlekedéssel. A gótikus templom uralja a város képét, ahova 20 percbe telik felgyalogolni a vasútállomásról. A bájos település hangulata marasztaló, ráadásul minden harmadik üzlethelyiségben borbár vagy borszaküzlet működik. Itt tényleg minden erről szól, a templomtól pár perc sétával bármelyik irányba elindulva a szőlőben találjuk magunkat.
Château Beau-Séjour
Foglalásunk a Château Beau-Séjourba szól, hétfő délelőtt 10 órára. A birtok területén már a rómaiak is szőlőt műveltek. A régi saint-émilioni családból származó autóalkatrész-kereskedő, Michel Bécot a szomszédos Château La Carte tulajdonosa volt, melyhez 4,5 hektár szőlő tartozott csak. A Beau Séjour területeiből az 1920-as években ő vásárolt meg 9 hektárnyit, később újabb vételek következtek, majd 1979-ben egyesült a két birtok, Château Beau-Séjour Bécot név alatt. Ma már 22 hektárt tulajdonolnak, ennek 77%-án merlot, 23%-án pedig cabernet franc terem, a cabernet sauvignon elenyésző mennyiségű. Az idősebb és a fiatalabb generációk tagjai más-más eljárással készítenek bort, mely más stílust és brandet eredményez.
Château Beau-Séjour
A pincelátogatás során nemcsak tartályokat, hordókat és amforákat láthatunk, hanem lemegyünk az összesen egy kilométer hosszú, elhagyott, gyönyörű bányajáratokba is (a saint-émilioni gazdák negyede olyan szerencsés, hogy parcellái alatt mészkőbánya bújik meg), melyet a család kápolnaként, palackos érlelőként és trezorként használ.
A kóstoló a kastély szalonjában zajlik, négyféle csokoládéhoz párosítanak négyféle, más-más karakterű vörösbort. A merlot erényeit nagyon szépen mutatja egy ilyen kóstoló, a végén a 2001-es La Gomerie-vel, ami valódi csúcsbor a család legértékesebb területéről szüretelt szőlőből. Húszéves kora ellenére friss, lendületes, finom fűszerességgel, a hozzá kínált étcsokoládéval bevont törökmogyoróval harmonikus párost alkotva.
Château Beau-Séjour
Élményektől szinte elnehezülve ülünk be a város egyik legjobb éttermébe, az Ô 3 Fontaines-be, majd az élvezetek a bordeaux-i Le Bar du Vinben, a Quinconces-tól fél percre található elegáns borbárban folytatódnak, míg el nem indulunk a repülőtérre. Itt kóstolunk fehéreket, margaux-i és pauillac-i vörösöket, hihetetlen jó áron. De ezek újabb világok már, melyek a következő bordeaux-i hosszú hétvégén újabb kalandokat rejtenek majd.
Fotó:
Vargha Márk
