Vissza
Borász-anyatigrinc 2.0
2017.08.23. | Bodó Judit
Újratöltve – lennék, ha egy galád vírus nem nyomja le a családot. Tigrinc helyett most valami fonnyadt zöldség jut eszembe, ha tükörbe nézek.
Pedig megannyi csodálatos dolog fért bele az elmúlt hetekbe.
Itt van mindjárt a szőlő. A zalagyöngyét, traminit már javában falatozzuk. Nem tipikus tokaji fajták, a legutóbb vásárolt terület még felújítás alatt van, ott találni ehhez hasonló felismerhető, illetve azonosíthatatlan fincsiségeket. A hárslevelű és a furmint is könnyedén nekiállt cukrot produkálni, jó volt az idő. Arra is, hogy az idén ismét kialakuljon egy kései peronoszpórafertőzés. A zsendülő fürtökben nagy kárt nem okoz, a felső fiatal leveleket azonban letarolja. Nekiálltunk csonkázni, füvet nyírni, kozmetikázni. A jégverte Palánkos sajnos küzd. Reménykedünk, hogy most már semmi természeti meglepetés nem ér bennünket. Indul a visszaszámlálás. Még egy hónapot biztosan kint alszanak a fürtök.
Szabadság
Két hétre mindenkit elzavarunk szüret előtti pihire – ez már szinte hagyomány.
A borok címkézésével jól haladunk. A kiszállításokat is elkezdtük. Egyelőre a kereskedőknek és külföldre. Az éven Svédországba, Amerikába, Németországba, Lengyelországba és Szlovákiába szállítunk. A magyarországi vevők közt rekordidő alatt fogyott el a bor – hat nap alatt foglaltak le mindent. Igen, megünnepeltük. Jóskámnak (mert mégiscsak a főnököm) bejelentettem, hogy akkor én most elmennék a rendes „évi” szabimra. Nem díjazta az ötletet annyira, majd ha a számlán lesz a pénz, kaptam a választ.
Nagy család
A kerek (számomra még mindig deprimáló) születésnapomnak köszönhetően sok időt töltött együtt a nagy család. Mentük Szegedre négy napra, szülők, nagyszülők, tesók, unokatesók, együtt az egész banda. A kölykök nyilván az egész napos poccadás hívei voltak. Mi, felnőttek városnézést is beiktattunk, szigorúan ügyelve arra, hogy minden kulturális helyszín mellett legyen egy söröző.
Búcsú
Majd elfelejtettem a bősi búcsút. Csúúúcs egy esemény, mióta az eszemet tudom. Nálunk ez kromoszómailag kódolt, továbbított rajongás a gyerekeimnél is. Meghatározó élmények számomra, ahogy apák, keresztapák, nagybácsik sorakoznak a jegyekért. A hajóhintára ugyanis kihalásos alapon lehetett régen helyet kaparintani, így már az elején jó hangosan bekiabáltuk a sorba, hogy megvettünk húsz jegyet. Ma már sokkal kevesebben vannak. Biztos közrejátszik, hogy a jegyek sokkal drágábbak. Újabb, őrültebb hinták (ringlispílnek hívtuk). Én már óvatosabb vagyok, Bendegúz meg Vili ugyanolyan őrült, mint fiatalkori anyjuk. A helyszín is páratlan. Szülőfalum közepén egy hatalmas erdős park található kastéllyal. Kevesen tudják (pedig szerintem a puszta tény marketingértékéből is megélne a falu nagyja), hogy a kastély déli bástyájának emeletén adott életet Mária Terézia a leendő II. Józsefnek. A parkban volt gyerekkorunk első számú bázisa, a fürdő. Biciklizéskor megálltunk, bár ne tettem volna.
Szomorú is vagyok
Dusóczky Tamás borász balesetben meghalt. Tamást szerettem és tiszteltem. Az első borom elkészítésekor ő volt az, aki meghívott a Budapesti Borfesztiválra, hogy a standján megjelenjek és kóstoltassak. Páratlan humora, élettapasztalata, nemes lelke volt. Nyolcvannégy izgalmas, tartalmas évet tudott le. Hiányozni fog Tokajból.
Most rohannom kell, mert ví ár going tu szvíden. Folyt. köv.
