2017.04.19. | Bodó Judit
Kis színes a költészet napjáról, történések a pincében, a szőlőben, és életképek Bodrogkisfaludról. Kedvesen, emberien, egyénien, ahogyan csak Bodó Judit tudja...
Szeretem a költészet napját – tudjátok, április 11.
Az idei kedvenc:
Foltok
Írta: Laár András verse
Mellényem lemezén
sokká szaporodva,
őrzitek levesek
rég lenyelt ízeit,
iszamlós mártások,
maszlag-nagy feltétek
nedveit,
szaftjait.
Ragadós korongok
-pudingos ebédek,
keményebb csomócskák
-lencsefőzelékek.
Ott vagytok felírva
csöppös ajkam által,
mellényem könyvébe,
moslékos tintával.
Palackozás
Palackba került a Határi, a Csontos, a Kulcsár és a Bott-rytis. Jóska és Misi hősként dugdosták egész nap az üvegdugót a palackokba. Az egyhordós tételek vannak még hátra, de ezek az esős napokon házon belül kerülnek majd üvegbe. Ezek után már csak engedélyeztetni, címkézni, kartonozni kell – aztán palackpostaként szórjuk ki a világba Tokaj üzenetét.
Most, hogy kiürült pár hordó, kipróbáltunk egy nekünk még új hordótisztítást – a gőzölést. Mostanáig mindig hideg vízzel mostuk, jó alaposan. Nagyon szeretem a használt hordóinkat, természetes „tartályként” funkcionálnak. Még a tízévesekben is gyönyörűen fejlődnek a borok – sőt. Öt-hat év után már nem kérkednek a csersavakkal, nem adnak semminemű íz- és illatanyagot a borhoz. Hagyják érvényesülni a hárslevelű és a furmint sajátosságait. Az álmunk egy tízhektós nagy hordó – Stockinger, ha lehet kérni –, egyszer már találkoztam valakivel, akinek a bátyja már látott ilyeneket. Egyelőre a pincebeli helyszűke a gátja – hihi (így is meg lehet fogalmazni).
Szőlő
Tíznapnyi kapáláson vagyunk túl. Úgy tűnik, hogy a tavasz csak nyomokban fordul elő – ezt a hektikus időjárás miatt érezzük csak. A hőmérséklet inkább a nyár elejét idézi. Helyenként már három-négycentis hajtásokat találunk, a kötésre így alig marad idő. Kezdődhet a hajtásválogatás.
Egy félhektárnyi területet újítunk fel, ez nagyon le volt terhelve – itt találni fagykárra utaló jeleket.
Izgulunk a telepítés miatt. A Csontos-dűlőben magas a talaj agyagtartalma, ezért csudamód bekeményedett. Nagyon kellene az eső, hogy az előkészületek miatt megnyugodhassunk.
Bor és jólét, nyugiban
Szerintem a borvidék akkor lesz a helyén (sikeres, világhírű stb.), ha a csodálatos borainkon túl egy igazi jóléti társadalom is kialakul. Az én fejemben ez olyan teljesség, amelynek szerves része a csecsemőtől kezdve a nyugdíjasig mindenki. Most ez utóbbiakról ejtenék pár szót. Az utcánkban, tőlünk pár háznyira van a Nyugi – teljes nevén a Bodrogkisfaludi Nyugdíjasotthon. Nem „szoci” – ez fontos! Itt mindenki aktív a maga tempójában. Akkor kezdtem intenzíven bejárni, amikor Vili kétéves volt. Nap mint nap kutyázni mentünk az egyik nénihez. Hosszú ideig bámultuk a rámpán futkosó gyereket. Először Picur kergette Vilit, aztán ha megunta, jött ugyanez fordítva. Sajnos öröklődött a kutya. Az új gazdi Lajos bácsi, aki aktívan részt vesz minden rendezvényünkön. Ő süti a pogácsát – ha kell, ipari mennyiségben.
Marika néni az egyik legcukibb lakó – Jókai Annával levelezett és irodalmi kritikákat írt. Ica mama a legvagányabb, még kismotoros korszakára is emlékszem. Jelenleg a legnagyobb segítségünk, tud és szeret varrni – habár néha dünnyög, de tudom, hogy szeret minket, mert nincs más választása. Minden rendezvény díszítését és kellékét neki köszönhetjük.
Csilla, aki ezt az egész kis világot szervezi és rendezi, imád kézműveskedni, a Pille foltvarrókör aktív tagja, és mindenben mindig partner. Házon belül külön dimenzió létezik.
Amennyiben még vállalható, ámde gyermekeim részére terhes lesz a viselkedésem, ide fogok költözni. A borásztársadalomból többen jelezték már csatlakozási szándékukat. A gang déli fekvésű, a Tokaji-hegyet lehet bámulni. Az alagsorban van tartálytérré alakítható raktár, ásunk alá pincét. Kicsi kert és udvar is rendelkezésre áll. Az évek alatt szépen lassan saját karikatúránkká változunk, miközben a szó szoros értelmében halálra röhögjük magunkat. Természetesen folytatni fogjuk a farsangi mulatozást, a borvidéki túrákat – szorosan együttműködve a járókeretünkkel. Csodálatos utazás Delíriumba. Szemben van a posta, majd írok képeslapot.
Fotó:
facebook
Bodó Judit