Vissza
Mesterkurzus Londonban, Caroline Gilbyvel
2024.03.13. | Vargha Márk
Az idei, immár a 6. londoni Furmint Februáron nagy érdeklődés kísérte Caroline Gilby tíztételes mesterkurzusát. A közönség soraiban Vargha Márk kollégánk is helyet foglalt. Íme a beszámoló!
Másodszor vettem részt Toronyi Zsuzsa (Wines of Hungary UK) meghívására a londoni Furmint Februáron és annak mesterkurzusán. A meghívott magyar borászatok képviselői ezúttal a két évvel ezelőtti helyszíntől, a Merchant’s Halltól nem messze, a Painter’s Hall emeleti nagytermében sorakoztak fel, hogy a brit szakmabeliek számára megmutassák száraz és édes büszkeségeiket.
A helyszínről
Az épület a Temze partjától néhány lépésre, a Szent Pál-székesegyháztól pár utcára bújik meg, és a Worshipful Company of Painter-Stainters otthona. Ez a társaság, amelynek eredete a tizenharmadik századig vezethető vissza, a 28. helyet foglalja el a rangsorban a City úgynevezett mesterember-társaságainak rangsorában. Első székházuk 1532-ben épült, de az 1666-os nagy tűzvészben elpusztult. Ezt követően újjáépítették, de 1941-ben megint megsemmisült, ezúttal német légitámadásban. A jelenlegi ház 1961-ben nyitotta meg kapuit, és szó, ami szó, igencsak méltó, kellemes, meleg hangulatú hely. Amerre csak elnézünk, különböző korokból származó, különböző stílusú és témájú festményeket láthatunk, ám ez a környezet mégsem viszi el úgy a figyelmünket, hogy ne tudjunk az ezúttal is mindenre odafigyelően szervezett rendezvény szereplőire koncentrálni. Azt is le kell jegyeznem krónikásként, hogy a jó helyszín mellé kitűnő személyi és tárgyi feltételek is társultak.
Furmint és barátai
Nemcsak a már említett emeleti nagyteremben volt ez így, hanem a földszinti kisebben is, Caroline Gilby telt házas mesterkurzusán. Gilby bemutatása mára szinte szükségtelen azoknak, akik rendszeresen olvassák a Borsmentát. Ha mégis szükségszerű lenne, akkor röviden: Master of Wine-ról, a közép-európai, magyar és leginkább tokaji borok világszerte egyik legelkötelezettebb támogatójáról, bírálójáról és hírvivőjéről van szó, aki nélkül egyszerűen nem létezik londoni Furmint Február. Két éve Furmint és terroir címmel tartotta meg nagysikerű előadását, most – egyéb londoni programjaim miatt némi késéssel – a Furmint és barátai című ültetett kóstolójára csatlakozhattam be.
A koncepció egyértelműen dicséretes: megmutatni, hogy hazánk borvidékein nemcsak a furmint, hanem más fehérszőlő-fajták is képesek szép, finom, sőt egyedi borokat adni – vagyis Gilby ezúttal is azt a célt tűzte ki, hogy szélesítse a brit vendégsereg horizontját. Egyéni ízlés és megítélés dolga, hogy a poharakba töltött tíz bor mennyire volt lehengerlő ahhoz, hogy felfokozza az érdeklődést a furminton túli magyar fehérek iránt, az azonban biztos, hogy jól átgondolt merítést adott nemcsak a fajtákból, hanem a termőterületekből is, a közönség – soraiban a magyar nagykövettel – elégedett hümmögésétől kísérve.
Lássuk, mit is ízlelhettek a mesterkurzus résztvevői!
A Disznókő 2022-es Furmintja 13,5%-os alkoholja ellenére hihetetlen virágos-grépfrútos frissességével a legjobb kezdet egy ilyen kóstolón, hiszen aperitifként lehet leginkább elképzelni. A Grand Tokaj 2022-es Muscat Blanc-ja jól mutatja meg, milyen egy könnyű, fajtajelleges, de az ásványokat is magába szippantó sárga muskotály Tokajban. A Füleky 2021-es, 13,5%-es alkoholú Fülöpje a három fő fajta erényeit egyesíti magában, nagyon elegáns és nagyon itatja magát. A névadó egy Spanyolországból Bodrogkeresztúrra költözött fehér gólya, aki az ibériai ország királyáról kapta a nevét, és a pincészet jóvoltából többek között azt is megtudhatjuk róla, hogy „2016-17-ben a Kossuth u. 116. előtti villanyoszlopon lakott. A 12 költésből összesen 34 fiókát repített!” Kevés az esélye, hogy egy költöző madár télen is kitartson a Tokaji borvidék mellett, annak azonban már több, hogy a furmint, a hárslevelű és a sárga muskotály finom elegyet alkosson – amint azt ezúttal is megállapíthattam.
A Royal Tokaji 2021-es Betsek Hárslevelűjének szerkezete a hűvösebb időjárás miatt meghosszabbodott érési folyamat és az október eleji szüret miatt hibátlan, az ízképet az őszibarack dominálja, a lecsengés nagyon hosszú, az alkohol 13%. Nehézsúlyú versenyző a Spiegelberg Artisan Winery 2021-es Hárslevelűje: „vastag”, szinte harapható, szuperérett somlói bor. A sor közepén trónol, bűvöl el, mutatja meg a somlói ásványosságot, és jó értelemben ellenpontozza az előző hárslevelűt.
Visszafogottabb folytatás Kolonics Pincészet 2022-es Somlói Juhfarkja (ABV: 13%), ami viszont megmutatja, hogy egyrészt a borász a hordóhasználat ismert és elismert mestere, másrészt hogy egy húsvéti sonkához a magyarok nemcsak vörös-, hanem fehérbort is tudnak párosítani, ha épp ahhoz van kedvük!
A Homola 2023-as, 12,5%-os alkoholú Rizlingje olaszrizlinget takar. Caroline Gilby nemcsak arra hívta fel a közönség figyelmét, hogy a fajta Közép-Európa zászlóshajója, amire egyre inkább érdemes lesz oda figyelni, hanem a pohárban lévő ital kívánatos citromolajos és ananászos karakterére is. A Gilvesy 2020-as Cuvée St. George-a a furmint, a rajnai rizling és az olaszrizling összjátéka – számomra a tíz közül ez volt a leginkább tetsző tétel, azonnali beszerzésre érdemesnek nyilvánítottam. Fantasztikusan részletgazdag, hosszan tartó próbaházasítások után született a Váradi-dűlő bazaltos-homokos talajáról szüretelt szőlőből, az alkoholja pedig nem kúszott 12,5% fölé.
A furmint hosszan érlelhetőségét bizonyítandó került be a sorba a Tokaj Hétszőlő 2011-es Furmint Selectionje. Fáradtságnak nyoma sincs, robbannak a citrusok és a nyári alma, de a „kötelező” ásványosság és mandula is megjelenik. A savak jól megtámasztják a bort, a 13%-os alkohol még véletlenül sem lóg ki. Élmény volt kóstolni! Nemkülönben a záró tételt, a Demetervin Joy Late Harvest 2021-et. 60% furmint, 20% hárslevelű, 20% sárga muskotály, 11%-os alkohol, „pure acidity”, ahogy a neves előadó kiemeli; ami engem megfogott, az a nagyon egyértelmű alma és körte vegyesbefőtt. Talán hajlamos az ember nagyon nagyra értékelni azokat a borokat, amelyek gyermek- vagy fiatal felnőttkora illatait és ízeit idézik vissza. Nos, most gondolatban és kissé elfogódva könyékig nyúltam nagymamám befőttesüvegébe…
A kóstolást egy darabig az emeleti asztaloknál folytattam. Az ott tapasztaltakról beszámolni főszerkesztőnk tiszte, én most csak annyit jegyeznék meg, hogy remek ötlet volt Sue Tolson kalauzolásával furmint „habzóbárt” nyitni a terem bejáratánál, azt pedig külön köszönöm Kovács Nimródnak, hogy a jobbnál jobb fehérek után „kilépőnek” az ő Grand Bleu-jét tudtam választani.
A londoni Furmint Február ugyanis egyebek mellett attól is jó, hogy nemcsak a névadó fajtára, hanem akár egy egri kékfrankosra is nagyon büszkék tudunk lenni. Maradjon ez így a továbbiakban is!
