Vissza
Nem vagyok feladós típus
2022.12.17. | Szabó Edit
Új főborásza van a villányi Csányi Pincészetnek. Lőrincz Norbert nem ismeretlen a Pannon borrégióban, hiszen korábban Szekszárdon és Villányban is dolgozott már borászként. Pályájáról, terveiről kérdeztük…
Szekszárdon nőttél fel, ahol régebben szinte mindenkinek volt egy kis háztáji szőlője. Így volt ez a te családodban is?
Persze, hogy így volt. És ahogy az lenni szokott, gyerekkoromban én se rajongtam a szőlőmunkáért. Soha nem felejtem el a szőlőtelepítést: apukám ásta a gödröt, én pedig hordtam fel a vizet a hegyre. Minden egyes szőlővesszőnek egy vödörrel. Amikor megláttam fentről, hogy a többi gyerek lent focizik, azonnal elhatároztam, hogy ha felnövök, az összes szőlőtőkét kivágom.
Aztán mégsem így lett. Mikor döntöttél másként?
Felnőve sok mindent csináltam, voltam péktől kezdve minden, kerestem a helyemet. Aztán egyszer, szüreti időszakban felhívott az egyik szekszárdi pincészet, hogy nem tudnék-e beugrani, segítség kéne hétvégére. Huszonegy éves voltam, bírtam a munkát, gondoltam, miért ne. Jó hosszú beugrás lett, két évig tartott, onnan szegődtem el a Fritz Pincészethez, de akkor már tudatosan.
Megtetszett a munka a szőlővel és a borral?
Meg, és egyre jobban megszerettem, mert nagyon sok sikerélményt adott. Minden év mást és mást mutat, nincs két egyforma évjárat. Szüret előtt még mindig úgy izgulok, mint egy elsőbálozó, pedig az idei volt a huszadik szüretem.
Hogy kerültél Villányba?
A párom pécsi, és amikor összeházasodtunk, ott telepedtünk le. Kipróbáltam az ingázást, másfél évig mentem naponta Szekszárdra, ami egy darabig jó is volt, mert mire hazaértem, feldolgoztam minden problémát, nem vittem haza se munkát, se stresszt, de azért egy idő után nagyon fárasztóvá vált. Fájó szívvel jöttem el tizenegy év után a Fritz Pincészettől, és Villányban kerestem állást. Rövid ideig a Gere Tamás és Zsolt Pincészetben dolgoztam, az utóbbi nyolc évet pedig a Stier Pincészetnél töltöttem.
Az eddig elmondottak alapján hűséges típusnak tűnsz. Mi volt olyan vonzó a Csányi Pincészet ajánlatában, ami miatt váltottál?
Romsics László, a pincészet vezérigazgatója azzal keresett meg, hogy legyek a borászat vezetője. Ez az ország egyik legnagyobb borászata, nagyon komoly múlttal, szép eredményekkel. Rendkívül megtisztelőnek éreztem a felkérést, de azért volt néhány álmatlan éjszakám. Három kisgyerek apukája vagyok, akik igénylik a törődést, a figyelmet, jó lenne sok időt együtt tölteni velük. De végül arra jutottam, hogy ha megvárom, amíg a gyerekeim felnőnek, elmennek mellettem a lehetőségek. Igent mondtam, és nagyon örülök, hogy így döntöttem.
Szőlőt gondoztál, bort készítettél már korábban is. Mi az, amiben a jelenlegi feladataid mások, mint az eddigiek voltak?
Ebben a pincészetben fantasztikus lehetőségek rejlenek. Nézd meg! Szinte az összes nevezetes villányi dűlőben vannak szőlőültetvényeink, ezek megismerése hosszú és komoly munka, de nagyon élvezetes is. Szeretném feltérképezni, hogy mit tudnak ezek a területek, és a tervezett kísérletekkel kapcsolatban Romsics László támogatását is élvezem. Nem vagyok feladós típus, szeretem a kihívásokat, és amit vállalok, azt végig is viszem.
.png)
Van olyan dűlő, amelyik különösen közel áll a szívedhez?
Ahogyan nincs kedvenc borom, úgy nincs kedvenc dűlőm sem. Mindegyiknek megvan a maga szépsége. Ott vannak a híres dűlők, a Kopár, az Ördögárok, a Jammertal, de a többiben ugyanúgy megvan a potenciál, csak máshogy kell hozzáállni.
Szerinted mi jellemzi a legjobb villányi borokat?
Struktúra, mélység, szerkezeti stabilitás és egy csipetnyi mediterrán fűszer.
Mindezt a fajtaborok vagy a házasítások képesek jobban megmutatni?
Mindkettő, de másként. A fajtaborok inkább a pincészet szemléletét mutatják meg, a házasítások pedig egy kicsit a borász gondolataiba is bepillantást engednek. Egyszer azt mondta a párom, hogy de jó nekem, én csak úgy összeöntözgetem a bort, és abból majd lesz valami. Hazavittem neki öt palackot, és mondtam, hogy tessék, lehet házasítani. Ott ült másfél órán keresztül, öntözgette, kóstolgatta, aztán arra kért, mutassam meg, hogy én hogy csinálom. Mondtam, hogy nekem komoly előnyöm van, mert a munka nagy részét fejben végzem el, így a kóstolásra már csak a finomhangolás marad. Azóta ő is érti, hogy ez szép, de felelősségteljes munka, és sokszor nem is olyan egyszerű.
Az utóbbi években a pezsgő lett a Teleki Borcsalád egyik legnépszerűbb tagja. Készítettél már pezsgőalapbort korábban?
Nem, még soha, így az idei szüretnél nagy szükségem volt Romsics László segítségére. A pezsgőhöz ugyanis teljesen más paraméterekkel kell leszedni a szőlőt, mint a csendes borokhoz. Egész nyáron figyeltem az ültetvényt, és ráéreztem az optimális szüreti időpontra, de ezen a téren még sok tapasztalatot kell gyűjtenem. Laci a pincében is ott volt velem, együtt kóstoltuk az erjedő alapborokat, elmondta az elképzeléseit, de ösztönzött az önálló munkára. Jövőre már magabiztosabb leszek, úgy érzem.
Egy kicsi pincészetnél az ember a saját elképzelései szerint készíti a borokat, itt viszont már van egy meghatározott ízvilág, amit ismernek a fogyasztók. Követelmény, hogy ezt kiszolgáld?
Évi kétmillió palackról beszélünk, ez nem játék, itt nem lehet egyik napról a másikra stílust váltani! Egyébként borászati szempontból az is nagy kihívás, hogy az ember évjáratról évjáratra produkálni tudja a megszokott ízeket, de szó sincs arról, hogy egy általános metodikát kellene követnem. Az idei őszön persze még minden úgy ment végbe, ahogy korábban, hiszen ez volt itt az első szüretem, de már most tudom, hogy mi az a néhány apróság, amin a következő évjárattól változtatni szeretnék. Ami pedig az alkotói élményt illeti: mindig van egy-két olyan tétel, amelyekkel kapcsolatban nagyobb a borász mozgástere, és jobban megvalósíthatja a saját elképzeléseit.
Az ország egyik legnagyobb pincészeténél dolgozol, évi kétmillió palack bor minőségéért felelsz. Ez óriási felelősség és hatalmas presztízs. A helyedben bizonyára sokan úgy éreznék, hogy ez a karrierjük csúcsa. Te is így gondolod?
Ezen még soha nem gondolkodtam, de az biztos, hogy fontosnak tartom a feladatot, amit kaptam. Nem szoktam ülni a babérjaimon; ha átugrottam egy akadályt, rögtön egy picit feljebb teszem a lécet, hogy a fejlődés folyamatos legyen. Szeretem a villányi területek sokszínűségét, és arra törekszem, hogy a borainkon keresztül ezt meg is tudjuk mutatni. Szeretnék olyan bort készíteni, amit szívesen isznak az emberek, és kérnek belőle még egy pohárral.
Fotó:
Csányi Pincészet
