Vissza
Itt minden évszaknak megvan a maga csodája
2019.04.13. | Szabó Edit
Tizennyolc hektáros szőlőbirtokán ökogazdálkodást folytat, a borok címkéit a felesége rajzolja. Gyerekkora óta szerelmes Szigliget környékébe, Kabócás fantázianevű olaszrizlingjéért a fél ország rajong. Szászi Endrével beszélgettünk…
Aki az utóbbi években a Szent György-hegyen járt, jól ismeri Szászi Endréék festői borteraszát. Az építkezés 2013-ban kezdődött, a következő évben megnyílt falusi vendégasztalként, 2016 óta pedig már nemcsak jó borokkal, hanem színvonalas meleg ételekkel is várják a szomjas vándorokat. Szászi Endrével a teraszon üldögélünk, nézzük a tájat, szemben a szigligeti vár jellegzetes sziluettjét.
![](/userfiles/_DRO4010.jpg)
Mindig ezen a vidéken éltél?
Itt születtem, Szigligeten nőttem fel, a feleségem tapolcai. A közös életünket Szigligeten képzeltük el, de a telekárak akkor már az égig értek, esélyünk sem volt ott építkezni. Megtaláltuk viszont ezt a csodálatos helyet a Szent György-hegy lankás, déli oldalán, a szőlőültetvények között. Itt építettük fel a családi házunkat, és itt telepítettük el az első két hektár szőlőnket is, húsz évvel ezelőtt. A területeinken azóta is biogazdálkodást folytatunk. Mindig szerettük ezt a helyet, karnyújtásnyira a Balatontól, és sokszor üldögéltünk a kertben, a szigligeti várat csodálva.
Borászként végeztél, de kezdetben csak eladtad, amit mások megtermeltek. Miért álltál át a termelői oldalra?
Mert rájöttem, hogy ha az általam értékesített borokat teljes mellszélességgel képviselni szeretném, akkor azokat nekem is kell létrehoznom. Kezdetben azt hittem, hogy elég, ha megveszem a termést, de aztán be kellett látnom, hogy a szőlőt és a területet is ismernem kell, ha igazán tudni szeretném, mi kerül a palackba.
Igazolódott az elképzelés?
Túlságosan is. Emlékszel még, milyen csodálatos volt a 2003-as évjárat?
Igen, elég jól emlékszem, akkoriban kezdtem borokkal foglalkozni.
Na, ebből az évjáratból olyan bort készítettük, hogy azt hittük, eljött a Kánaán. Olcsón adtuk, nem tudtuk, mekkora érték van a kezünkben, el is fogyott az utolsó cseppig. A következő években viszont nem voltak olyan kegyesek hozzánk az égiek, nem tudtuk hozni azt a minőséget, és megértettük, hogy ez azért nem olyan egyszerű. Meg kellett tanulnunk tervezni, finanszírozni, vagyis gazdálkodni. Mostanra talán már tudjuk, hogy mindez mit jelent, de még mindig érhetik az embert meglepetések.
![](/userfiles/_DRO4015.jpg)
Régi álmod valósult meg, amikor a kedves kis vinotékád tőszomszédságában felépült az új borászat, tetején a borterasszal és az étteremmel. Most már mindenki kényelmesen elfér, és méltó körülmények között kóstolhatja meg a boraidat. Mikor vagytok nyitva?
A vinotékánk télen-nyáron üzemel, az étterem tavasszal hétvégente, júniustól augusztusig minden nap várja a vendégeket. A bisztrós hangulatú ételkínálatunkat sokan kedvelik, a konyhánk déltől este fél 9-ig fogadja a rendeléseket, ebédre is, vacsorára is szívesen látunk mindenkit.
Egy ilyen hely nagyon kellett már a Szent György-hegyre!
Igen, az éttermet valóban az igény szülte. A konyhafőnök környékbeli, helyi alapanyagokkal dolgozik, kiválóan főz, a környezetnél pedig kívánni sem lehetne szebbet.
![](/userfiles/_DRO4041.jpg)
Sok a vendég?
Szerencsére jóval csendesebb a hegy, mint a Badacsony, de így is gyakran van nálunk telt ház. Örömmel látom, hogy lassan megtanulnak pihenni az emberek, megengednek maguknak egy-egy szabadabb napot, sétálgatnak a hegyen, betérnek ide is, oda is, bort kóstolnak, ebédelnek, vacsoráznak, és közben élvezik a nyugalmat.
Emlékszem, régen nagyon népszerű volt a kis vinotékátok. Ha ketten bementek, háromnak ki kellett jönni, de ott szorongtunk órákig, és csodáltuk a borokat; ha jobb volt az idő, akkor meg kiültünk a lugasba. Most már mindenki a teraszra jön?
Dehogy! Sokan ugranak be a vinotékába, hogy hazavigyenek egy-két palack bort, de ha már itt vannak, kóstolnak is valamit. Olyankor nem jönnek fel a teraszra, hanem a lenti lugasban üldögélnek, mint régen. Aztán megesik, hogy megéheznek, és itt ragadnak ebédre, vacsorára. A két üzlet remekül erősíti egymást.
![](/userfiles/_DRO4047.jpg)
A hely egyik legfőbb vonzereje azért mégiscsak az, hogy te is sokszor feltűnsz a vendégek között. Mindig jobban esik a bor, ha maga a borász tölti a poharunkba…
Sokszor benézek, de maradni ritkán tudok. Azért egy üdvözlés mindenkinek jár, és ha az időm megengedi, tényleg szívesen töltök a vendégeknek. Annak viszont nagyon örülök, hogy felnőtt a legidősebb fiam, és egyre több terhet levesz a vállamról. Szőlész-borásznak készül, a Corvinuson tanul, és sokszor ő tartja a kóstolókat, angol nyelven, ha kell. Annyi a munka a szőlőben és a pincében, hogy régebben mindig azt mondtam, milyen jó is lenne magam megduplázni. Úgy tűnik, sikerült.
Mekkora a birtok?
Most 18 hektár, és nem is lesz sokkal nagyobb. Ha a beékelődő pici földdarabokat is sikerül megvásárolnunk, talán felmegyünk 20 hektárig. Jellemzően helyi fajtákat termelünk, az olaszrizling a legmeghatározóbb, de van kéknyelű, rózsakő, zeusz, zenit, szürkebarát, ottonel muskotály, és tavaly megszületett az első furmintunk is.
![](/userfiles/_DRO4054.jpg)
Tudom, hogy ezen a vidéken főként fehérborok készülnek, de van azért kék szőlőd is…
Igen, van, és örülök is neki, mert keresik a vendégeink. Az alapot a cabernet sauvignon, a pinot noir és a cabernet franc adja, de telepítettünk kuriózumként 800 tőke csókaszőlőt is.
Úgy tűnik, a fiatal borászok számára is egyre vonzóbb a Szent György-hegy: összejönnek, beszélgetnek, rendezvényeket szerveznek. Ti, akik itt éltek évtizedek óta, mennyire örültök ennek?
Nyitottak vagyunk a változásra. A Szent György-hegyen gazdálkodó fiatal szakemberek különböző szőlészeti, borászati stílust képviselnek, van, aki bio, van, aki biodinamikus felfogásban készíti a borait, és ez is szélesíti az itteni kínálatot. Szurkolunk nekik. Az általuk szervezett rendezvények általában jól működnek, mi is szívesen csatlakozunk hozzájuk.
![](/userfiles/_DRO4062.jpg)
Csak ne legyen túl nagy a nyüzsgés, ugye?
Arra vigyázni kell. Én hiszem, hogy ebben a területben nagyon komoly lehetőségek rejlenek. Aki kalandra vágyik, induljon el gyalog, vagy akár biciklivel, és fedezze fel magának ezt a régiót. Aki eljön hozzánk nyáron, azt visszavárjuk egész évben, ősszel, télen, tavasszal is, mert itt minden évszaknak megvan a maga csodája.
További írásaink a Szent György-hegyről:
A Szent György-hegy bohém arca – interjú Gilvesy Róberttel (Gilvesy Pincészet)
Nagyot fog durranni ez a hegy! – interjú Ruppert Mártonnal (Gilvesy Pincészet)
Az angyal, aki a jó hírt hozza – interjú Kovács Beával (Búzalelke Pékség)
Emese álma – interjú Nyári Emesével (Nyári Pince)
Fotó:
Vető Gábor