Vissza
Valami mást akartam
2022.05.14. | Pesti Eszter-Szabó Edit
Juhász René focistának készült, de egy sportsérülés teljesen megváltoztatta az életét. Így nyert magának a borszakma egy elhivatott szakembert, a Mátrai borvidék pedig egy felelősen gondolkodó bioborászt…
A birtokodon minden munkát te végzel, de a végzettséged szerint borász vagy vagy szőlész?
Igazából mezőgazdasági mérnök-kertész vagyok. A gyöngyösi főiskolán kaptam diplomát, aztán a Corvinus Egyetemen elvégeztem a szőlész-borász szakot. Azt hiszem, kevesen gondolják, hogy lehet valaki jó szőlész és borász egy személyben, de én ezt a kezdetektől így csinálom. Sokkal több időt elvisz, mert amikor nem a szőlőben van az ember, akkor a bort készíti, vagy annak az eladásával foglalkozik, de számomra ez így természetes.
A bor mindig jelen volt az életedben?
A nagyszüleimnek volt háztáji szőlője, de ők korán, a kilencvenes években meghaltak, és a szüleim nem vitték tovább a birtokot. A főiskolás évek alatt az egri, a tokaji csoporttársak és a tanáraim segítségével kezdtem minőségi borokat kóstolni. Akkor szerettem bele igazán a borkészítésbe, amikor megnéztem azokat a gyönyörű pincerendszereket Egerben a sok száz barrique hordóval. Egyszer Gál Tibor személyesen tartott kóstolót a gyöngyösi főiskolán. Ez úgy 2003 körül történhetett. Emlékszem, mennyire elcsodálkoztam, hogy van a Földnek olyan része, ahol kétszer is szüretelnek egy évben. Ezt korábban el se tudtam volna képzelni.
Hol kezdted a borász életedet, mi volt az első munkahelyed?
Az államvizsga környékén volt egy nagyon csúnya sportbalesetem, és meg is operáltak. Világos volt, hogy vége a sportkarrieremnek, borászatban kerestem munkát, de friss diplomásként nem kapkodtak utánam. Szőke Matyi bácsi szavazott bizalmat, nála lettem pincemunkás, de nem csak a borral, a szőlővel és a vendéglátással is foglalkoztunk. Talán ott szerettem bele igazán ebbe a hivatásba, ami számomra inkább művészet. Elég gyorsan a foci helyébe lépett; rájöttem, hogy a bor is valamiféle önkifejezési forma.
Szőke Matyi bácsinál mennyi időt dolgoztál?
Összesen négy évet, de egy kis megszakítással. Már az első ott töltött évemben vettem egy kis szőlőültetvényt és hozzá egy kis pincét Gyöngyöstarjánban, de rosszul választottam, nedves volt a pince, el kellett onnan költöznöm. Matyi bácsi támogatta a saját próbálkozásomat, az első barrique hordóim is tőle jöttek, most kezdem őket leselejtezni.
Miért döntöttél úgy, hogy áttérsz az ökológiai szőlőművelésre?
Valami mást akartam, nem úgy szerettem volna csinálni, mint a többiek. Kerestem egy saját utat. Mikrovállalkozásként, mínusz kettőről indultam, de most már van hét hektárnyi biotanúsítvánnyal rendelkező saját ültetvényem, és nemrég vettem másik két hektárt, aminek már elkezdtem az átállítását. Három év múlva az is megkaphatja a minősítést.
Hivatalosan mikor indult a pincészet?
A vállalkozás 2012-ben, és 2015-ben született meg az első olyan tétel, ami már megkapta a biominősítést. 2016-ban lettünk biopince, azóta írhatjuk rá a címkére, hogy biobor, ehhez ugyanis nem elég, ha a szőlőterület rendelkezik a biotanúsítvánnyal, minősíttetni kell a pincét is. Úgy tudom, én vagyok az első, aki ezt megvalósította a Mátrai borvidéken.
Jól tudom, hogy natúrborokat is készítesz?
Próbálkozom vele, és nagyon örülök, hogy az új bortörtény erről is rendelkezik. Eddig is nagyon kevés ként használtam, de hozzá kell tennem, hogy teljes egészében nem értek egyet a natúr vonallal. Valamiféle divathullámnak látom ezt is. A kénnek aromafelszabadító és egyéb tartósító szerepe is van a borban, és őszintén szólva még mindig nem tudom, hogy egy natúrbort meddig lehet eltárolni. Szerintem a minimális kénhasználat a jó irány, és persze hagyni kell a bort, nem kell beavatkozni a természetes folyamatokba.
Készült natúrborod a 2021-es évjáratból?
Igen, kettő is, egy chardonnay és egy zweigelt. Ezeknél csak a cefre kapott ként. Most várjuk a NÉBIH érzékszervi vizsgálatának eredményét; reméljük, hogy mindkettő átmegy.
Tervezed, hogy emeled a natúrborok mennyiségét?
Egyelőre biztosan nem. Ez egy nehéz terület, és benne van a pakliban, hogy nem jön össze. A szőlőimet a jó minőség elérése érdekében komolyan terméskorlátozom: olyan keveset teremnek, hogy már-már kockán forog a megélhetésem, így egy gyengébb évjáratban nem engedhetem meg magamnak, hogy a termés egy részéből natúrbort készítsek, ami vagy sikerül, vagy nem. Próbálom erősíteni a szőlőültetvényeket, 2-3 évenként megkapják a szerves trágyázást, de az is nagyon megterhelő, mire a végére érünk. Segítségem nem nagyon van, a családommal dolgozom, és a metszéstől a szüretig tartó időszakban két idős hölgy is besegít a könnyebb munkáknál, de ez akkor is embert próbáló feladat.
Gondolom, nem is tervezel bővülést.
Szerintem ez a 9 hektár a felső határ egy embernél. Lehet, hogy jobb munkaszervezéssel vagy alkalmazottakkal növekedhetnénk, de nálam az a lényeg, hogy ezt az egészet én csinálom, így érzem magaménak, és eddig jól működött.
Hány fajtával dolgozol most?
Túl sokkal, azt hiszem. A Mátrai borvidéken vagyunk, alap, hogy legyen illatos szőlőnk. Van Irsai Olivér, muscat ottonel, és az új területre bejött a sárga muskotály. Alapfajtánk a chardonnay, az olaszrizling és a rizlngszilváni, de van csemegeszőlőnk is, amiből friss must készül. A kék fajták közül az új belépő a blauburger és a rubintos, szerintem nekem van az országban egyedül biominősítésű bíborkadarkám, és ezen kívül cabernet franc, cabernet sauvignon, kékfrankos, zweigelt, syrah és egy kis otelló terem a birtokon.
Milyen korúak az ültetvények?
A legújabb két hektár nagyjából 12 év körüli, a többinél húsz év fölött vagyunk. Az idős tőkékben hiszek, a gyökérzet már lent van, 10-12 méter mélyen. A Mátra vulkanikus terület, itt nagyon szépen ki lehet domborítani a termőhelyi sajátosságokat, a minerális jegyeket.
Hol lehet megkóstolni a boraidat?
Itt helyben, a pincénél, rendezvényeken, illetve a Mátrában több helyen. Nincs kereskedőnk, ehhez ragaszkodom, nem szeretném a fogyasztókkal megfizettetni azt az árrést, amivel a kereskedők dolgoznak.
A többi mátrai borász mit szólt, hogy rögtön bióban kezdtél el borászkodni?
Rögös volt az út, de szerencsére egyre többen elfogadnak. Barta Tamás, a Dubicz Pincészet főborásza és Kovácsik Krisztián, a Bárdos Borászat főborásza régi motoros már a szakmában, kiváló szakemberek, az ő véleményüket sokszor kikérem. Rájuk tényleg fel lehet nézni. De akár Molnár Gábort vagy Babiczki Lászlót is mondhatnám, tőlük is nagyon sokat tanultam. Mivel szeretném ráírni minden boromra, hogy „Mátrai”, a NÉBIH minősítése előtt általában Barta Tomi véleményét kérem ki.
A fogyasztóknak szerinted mennyire számít, hogy egy bor OEM, tehát oltalom alatt álló eredetmegjelölésű, esetedben „mátrai”, vagy OFJ, azaz oltalom alatt álló földrajzi jelzés szerinti? Nézi ezt egy fogyasztó?
Szerintem egyre inkább nézi. Azt tapasztalom, hogy sokan kedvelik a mátrai borokat, ugyanakkor az is gyakran kiderül egy kóstolón, hogy néhányan azt se tudják, hogy hol van a Mátra, vagy hogy mi a különbség a rozé és a siller között, pedig itt, Gyöngyös környékén is nagy hagyományai vannak a sillernek.
Gyöngyöspatainak vagy tarjáninak vallod magad?
Gyöngyöstarjáninak. Patához a területek mellett az köt, hogy ott vettem egy kis, sziklába vájt érlelőpincét egy kis présházzal. Nagyon jó a hőmérséklete, a 10-12 fokot és a 80% körüli páratartalmat tartja télen-nyáron, most van folyamatban, hogy a fahordós tételek átköltözzenek oda. Tehát kétlakinak tartom magam, de tősgyökeres gyöngyöstarjáni vagyok.
A keresztneved a magyar fülnek szokatlanul cseng. Hogy kaptad?
Édesanyám családjában nagyon sok volt a Lacika meg a Pistike, és édesanyám kitalálta a születésemkor, hogy különleges nevet szeretne nekem adni. Gyöngyöstarjában élt két francia is, az egyik a Sol Montis címkéjén is szereplő „kis francia”, Jean Perry, a másik pedig Wollmann René. Mindketten Fajzatpusztán gazdálkodtak. René nagyon jó szakember volt, borral is foglalkozott, róla nevezett el az anyukám.
A borászatod neve sem éppen szokványos. René’s Wine Heaven. Gondolom, ehhez is kapcsolódik egy történet…
Volt egy bátyám, akit 2007-ben elveszítettünk. Ő az állattenyésztést szerette, innen jött, hogy én is imádok minden állatot, de különösen a lovakat. Mindig az volt a vágyunk, hogy majd közösen hozunk létre valamit, de ez sajnos nem jött össze. A pincészetem azért kapta ezt a nevet, mert biztos vagyok benne, hogy a bátyám felülről támogatja és gondozza az én kis utamat.
Az interjú hanganyagának szerkesztett változata a Magyar Katolikus Rádió Borivóknak való című műsorában hangzott el, 2022. április 30-án. A műsor ITT meghallgatható.
Fotó:
Vető Gábor
