Vissza
A bornak békesség kell
2021.07.17. | Szabó Edit
Tóth Barnabás 0,6 hektáros somlói birtokán csak furmint és hárslevelű terem. Alig kétezer palackot töltenek meg évente, a Barnabás Pince borai mégis gyorsan hírnevet szereztek maguknak, és mindenki csodájukra jár…
A dűlőúton lassan, araszolva haladunk el a Margit kápolna mellett. Egy kőhajítással távolabb, hatalmas fenyőfa alatt, szépen művelt szőlősorok között áll a takaros présház, a Barnabás Pince „otthona”. Tóth Barnabás messziről integet, épp befejezte a kapálást, mutatja az utat a terasz felé. A kilátás páratlan, a szőlő lassan elvirágzik, a csendet csak a méhek döngése, és a 65 éves Zenith rádió duruzsolása töri meg. Barnabás imádja a régi szerkezeteket, ezt a rádiót is maga bütykölte meg, és nagyon büszke rá, hogy még mindig tökéletesen működik. Üdvözlésképpen 2018-as Nagy-Somlói Hárslevelűt tölt a poharakba, a tömör szerkezetű, gyógynövényes, ásványos ízvilágú, aranysárga borban megcsillan a napfény.
Tóth Barnabás élete tekintélyes részét élte le úgy, hogy a szőlőhöz nem volt túl sok köze. A jó bort viszont szerette, így aztán szabadidejében járta a vidéket, kóstolt itt is, kóstolt ott is, mígnem elvetődött a Somlóra, és a csodálatos kilátás miatt beleszeretett ebbe az eladásra kínált kis birtokba. Gyorsan kiderült, hogy a házikót ölelő földterület páratlan adottságokkal rendelkezik vétek lenne hagyni parlagon heverni. Barnabás azt meséli, hogy Barnabás Pince néven 2011-ben palackozott először bort, és miközben a készülődő eső elől behúzódunk a tető alá, folytatjuk az ismerkedést a somlói ízekkel. A második borunk a 2018-as Nagy-Somlói Furmint gazdag, mézes, propoliszos illattal hódít, tömör szerkezetében szinte harapható a kőzet.
Nyugdíjba vonulásod óta virágzott fel a Barnabás Pince. Mivel foglalkoztál korábban?
Informatikával. Gyerekkorom óta erre vágytam. A Közgazdasági Egyetemre jártam, ahol Ipar szakon egy szakszeminárium keretében informatikát tanultam, később szakközgazdász képzésen szintén az informatika volt a tématerületem, sőt, a doktori címemet is ebből szereztem. Szimulációs rendszerekkel is foglalkoztam, aminek még nem volt előzménye Magyarországon. Csodás, sikeres, negyven évig tartó szakmai pályám minden percét élveztem. Több mint száz rendszert fejlesztettem, illetve vezetőként irányítottam, de sajnos nyelvismeret hiányában csak Magyarországon.
Van valami közös az informatikában és a szőlőművelésben?
Nem is gondolnád, hogy mennyi minden! Az informatika rákényszeríti az embert a rendszerszerű gondolkodásra, és ennek a szőlészetben is, a borászatban is nagy hasznát veszem. Én a borkészítést ugyanolyan komolyan gondolom, mint a saját szakmámat, a szőlőben is, a pincében is nagyon igényes vagyok.
Milyen volt a Somló, amikor először elvetődtél ide?
Barátságos, vendégszerető, közvetlen embereket és nagyon jó borokat ismertem meg itt. Somlónak akkor még a létezéséről is kevesen tudtak. Emlékszem, amikor megérkeztünk, ittunk volna egy pohár jó bort, de egyik pincét se találtuk nyitva. Találkoztunk egy bácsival, itt biciklizett a dűlőúton, a demizson fel volt akasztva a kormányra. Kérdeztük, hol lehet jó bort kapni, amire azt válaszolta, hogy nála, és már fordította is vissza a biciklit. Attól a naptól gyakori vendégek voltunk a pincéjében, a felesége még útravalót is csomagolt nekünk, amikor hétvégén elköszöntünk tőlük. Na, de kóstoljuk meg a 2017-es hárslevelűt!
Kóstoljuk! Hány palackkal van még belőle?
Ebből gyakorlatilag már nincs egy palack sem, a saját örömömre tettem félre valamennyit, hogy évről évre vissza tudjam kóstolni. Sűrű szövetű, gazdag bor lett, egy kivételes évjárat eredménye, mindenki a csodájára járt. Most már féltve őrzöm, csak különleges alkalmakkor bontok meg egy-egy palackot.
Tényleg festői ez a hely. Hogy bukkantál a présházra?
A kétezres évek elején nagyon sok eladó pince volt a Somlón. A hegyőr, mutatta meg ezt nekem, és amikor megláttam a kilátást, egy percig se gondolkodtam. Megvettem – a hozzá tartozó szőlőterülettel együtt.
Honnan tudtad, hogyan kell szőlőt művelni?
Nem tudtam. Az első években egy villányi barátom jött el segíteni, sok mindent tőle tanultam, de aztán a helyiek is segítettek. A présemet például Fekete Béla bácsitól kaptam, a mai napig azt használom.
Van a boraidnak valamiféle kiforrott, egységes ízvilága? Kialakult egy „Barnabás-stílus” az utóbbi években?
Akik kedvelik a boraimat, azt mondják, hogy felismerhető a pincém stílusa. Az évjárati sajátosságok miatt persze nem egyformák a boraim, de talán felismerhető, hogy én vagyok mögöttük. A terroir nagyon meghatározó, és meggyőződésem, hogy nincs ennél kiválóbb termőhely az egész hegyen.
Szerintem mindenki a sajátjára esküszik…
És ez így is van rendjén. Hogy egyik parcella vagy dűlő jobb-e, mint a másik, nem mi vagyunk hivatottak eldönteni, az viszont biztos, hogy a Somló egyedülálló a világon. Számtalan borkritikus, borszakíró megfordul itt, és mindenkit lenyűgöz ez a terület. Alder Yarrow, az amerikai borblogger például azt mondta, hogy a Somlón nemcsak a bornak, de még a víznek, a paradicsomnak és a zöldhagymának is „somlóíze” van. Ezt teszi ez a hegy mindennel, ami itt terem.
Mi adja a te területed különlegességét?
Egyrészt a talaj, amiből nálam háromféle keveredik, másrészt az, hogy itt mindig van egy kis légmozgás, tehát még a legnagyobb hidegben sem fagy el a szőlő, és nem tapadnak meg olyan könnyen a kórokozók, harmadrészt maga az ember, aki a saját tudását és tapasztalatait teszi hozzá a természeti adottságokhoz. Én minden erőmmel azon vagyok, hogy terelgessem a szőlőt az útján, és remélem, hogy jó irányba haladunk. Töltöm a 2017-es furmintot, de még mielőtt megkérdezed, mondom, hogy abból sincs már sajnos eladható palackom. Kóstold meg!
Köves, bazaltos, sós, mégis könnyű inni, szinte barátságos. Kár, hogy nincs már belőle, még messze nem érte el a fejlődése csúcsát. Térjünk vissza a történetedhez. Elfogadtak téged a hegyen élők?
A szomszédaim, akik látták, hogy én magam művelem a szőlőt és nagyon sokat dolgozom vele, egy idő után elfogadtak. Már nem voltam „gyütt-ment”. Fekete Béla bácsi az első, kétezres évjáratú, alig féléves hárslevelűmet a tudtom nélkül benevezte a somlói borversenyre, ahol a bor nagyaranyérmet kapott. Így kezdődött. De most nézzük meg a 2015-ös Nagy-Somlói Hárslevelűmet. Ebből már tényleg csak egy-két palack van a pince mélyén, még magam elől is rejtegetem. Ritka kincs.
A színe, mint a csorduló arany. Az illata gazdag, gyógynövényes, sós, és az íze is sós. Mély, intenzív bor, hömpölygő és bársonyos. Értem, hogy miért vigyázol rá ennyire. Még bőven lenne ideje. Milyen eljárásokat alkalmazol a szőlőben?
A természetes vonalat képviselem, élesztőket nem használok. Mindig hordóban erjesztek, aztán lefejtem a bort, lekénezem és hagyom pihenni. Sok hibát elkövettem, mire rájöttem a titokra: a bornak békesség kell. Addig hagyom hordóban, amíg úgy érzem, hogy szüksége van rá.
Nyugdíjas vagy, aktív életet élsz, imádod a régi szerkezeteket, sokat utazol, minden érdekel. A szőlő és a pince viszont folyton feladatokat ad, röghöz köt. Miért csinálod?
Egyszerű. Szerelemből.
Ezt az elején még elhiszi az ember, de közben eltelt 20 év…
Igen, eltelt húsz olyan év, amelynek minden itt töltött pillanatára örömmel gondolok vissza. A területem 0,6 hektár, csak furmint és hárslevelű terem rajta, 1500-2000 palackot töltök meg évente. Játék, mondhatnánk, de annak azért elég komoly. Voltak szép sikereim a boraimmal, és remélem, lesznek is még.
Ha csak egyet emelnél ki a sikerek közül, mi lenne az?
Mindjárt elmondom, de előbb kitöltöm a 2013-as furmintot. Nyolcéves fehérbor, az illatában már van egy kis óboros jelleg, de nagyon jól tartja magát. Figyeld, mit tanít neked! Öregen is fiatalnak kell maradni, ennyi a titok.
Derűs bor, nyugodt, hömpölygő, megfontolt. Az ízében fűszerek és gyógynövények sokasága. Boldog, aki kóstolhatja.
Kérdezted, melyik sikeremre vagyok a legbüszkébb. Nagyon szeretem Hamvas Béla A bor filozófiája című kötetét, sok részletét fejből tudom, néha idézni is szoktam. Amikor a mű megjelent spanyolul, a borkóstolóval egybekötött könyvbemutatón a Somlói borvidéket az én furmintom képviselte. Erre nagyon büszke vagyok. Mint ahogyan arra is, hogy a CEWI egyik rendezvényén 85 végzett hallgató választotta ki a bemutatott 9 furmint közül a legjobbat, és az én 2011-es furmintom kapta a legmagasabb pontszámot. Azt már nem tudom megmutatni, de búcsúzóul nyitok egyet 2012-ből.
A színe aranysárga, az illatában fű, vágott dohány, diólevél, leheletnyi füst. Csodálatos a textúra, arányos, gazdag, és a sós, gyógynövényes jegyek mellett egy kis pomelós fanyarságot is érezni lehet. Ebben a borban nyoma sincs a kornak!
Ugye? Én mindig mondom: Somló varázslat. Egy borkóstoló olyan, mint egy jó színházi előadás: egyszeri és megismételhetetlen. A katarzis viszont kötelező a végén. Úgy látom, ma se maradt el, ez a bor méltó koronája a napnak. Egy ilyen vertikális borsort végigkóstolni számomra is meghatározó élmény. Szinte hihetetlen, de igaz: ezek a borok itt születtek ebben a pincében, és én segítettem világra őket. Ha valaki másé lenne, akkor is bámulnám, de így, hogy az én kezem munkájának eredménye, boldogság velük minden egyes perc.
Fotó:
Vető Gábor
