Falusi gasztroidill

Virágba borult gyümölcsfák, fűillatú kertek, kapirgáló tyúkok, csend, béke, falusi idill – ez Palkonya egy derűs tavaszi délutánon. Ám hétvégén szinte mindig vidám lárma veri fel a kis baranyai település csendjét, a vendégházak megtelnek élettel, a teraszok pedig bort kortyolgató, falatozgató emberekkel. Vendégmarasztaló hely ez, az a fajta, ahol a helyiek sem bánják, ha a világ időnként kifordul mind a négy sarkából. Április elején a Stílusos Vidéki Éttermiség szakácsai főztek majdnem minden kertben, egy hét múlva, a Palkonyai dűlőfutáson edzőcipők dobognak majd a szőlősorok között, aztán már készül is a falu a pünkösdi nyitott pincék napjára. És aki a nagy programok közepette megéhezik, okosan teszi, ha Pauli Zoltán falusi lakáséttermében, a PalKonyhában néz valami harapnivaló után.

„Nézzen csak nyugodtan körül, mindjárt hozom a levest” – tessékel be a hosszú tornácról Nagypál Jutka, a PalKonyha lelke. Jutka tősgyökeres palkonyai, már a szülei, nagyszülei is itt laktak, az egész család állattartással foglalkozik évtizedek óta. Most is van vagy negyven szarvasmarha az istállóban, a felét fejik minden nap, a többi hízómarha. A környékben vagy száz családot Nagypálék látnak el friss tejjel, túróval, és ami véletlenül nem fogy el, arra pedig Kozma Szabolcs a vevő. A vokányi sajtmester egyébként a villányi Mandula étterem konyhafőnöke, de ráérő idejében olyan pazar kézműves sajtokat készít, hogy mindenki a csudájára jár.

Nagypál Jutka tipikus helyi ételt, palkonyai krumplilevest tálal. A tányérban jól megtermett mogyorós csokibonbonnak álcázott levesbetét várakozik. Csibemáj pürésítve, füstölt szalonnával megsütve. Elég meggyőzőnek tűnik. Erre tölti a háziasszony a levest. Forró és sűrű, alapvetően zellerből készül, de nyomokban krumplit is tartalmaz. A kesernyés-sós májas bonbon és a gyökérzöldségek szokatlan nászából pazar összhang kerekedik. Jól esik mellé Geréék könnyű habzóbora, a Frici rozé változata.

„Ha a vendégházak lakóit nem számoljuk, akkor Palkonyán 350 fő él, és ebből 92 a gyerek, ami nagyon jó arány” – folytatja a mesét Nagypál Jutka, miközben örömmel konstatálja, hogy ízlik a leves. A település nagyon vonzó a fiatalok körében, szinte senki nem megy el innen, és nemcsak azért, mert közel van Pécs. A palkonyai lakosok többsége saját vállalkozást indított, szőlészettel, vendéglátással, halászattal foglalkozik, de sokaknak a falu körül elterülő hatalmas gyümölcsös ad munkát. „Ez a borvidék legszebb faluja” – mondja Jutka meggyőződéssel, és neki akkor is elhinnénk, ha nem látnánk a saját szemünkkel.

A főételt Pauli Zoltán maga készítette, a stifoldermorzsába forgatott sertésszűz omlós és zamatos, a mellé tálalt krumplipürét friss medvehagymából készült pesztó ízesíti. Zoltán jó húsz éve érkezett először Palkonyára, aztán egyre gyakrabban jött, végül Villányban telepedett le. A PalKonyhának otthont adó kis parasztházat jó 15 éve vásárolta, és tavaly nyitotta meg benne a környék első falusi lakáséttermét. „A faluban nagyon sok vendégház van, de alig-alig akadt valaki, aki főzött volna a nyaralóknak” – sorolja a nyitás okait a tulajdonos, aki az idén tavasszal hangulatos teraszt is toldott a ház végéhez. A PalKonyha csak foglalásra nyit ki, de ha már van egy asztalnyi vendég, mindenkit szívesen fogadnak. A konyha alapvetően a helyi alapanyagokra támaszkodik: marhát, sertést, tyúkot, tejet lehet kapni a faluban, az erdőben nemcsak vad és gomba van, de még szarvasgomba is akad, a friss hal pedig a falut körülölelő halastóból érkezik. Mindez tökéletesen megfelelő a lakásétterem rusztikus fogásaihoz, itt falusi ételeket tálalnak, jó nagy adagokban, ahogyan a helyiek szeretik. Van is vendég bőven, egymásnak adják a kilincset, a baráti kör egyre bővül, sok hétvégén alig akad szabad asztal.

Minden évszaknak megvan a maga szépsége, most jönnek a tavaszi zöldségek, nyáron a gyümölcsök, ősszel a szőlő és a friss bor a legnagyobb sláger, télen pedig egymást érik a disznóvágások. A PalKonyhában felszolgált füstölt árut Pauli Zoltánék maguk készítik, a stifoldert, a sonkát és a szalonnát mindenki imádja, ezek gazdagítják a helyi ételeket.

Nagypál Jutka rajong a gyerekekért. Elég egy kedves mosoly, és már dagasztja is a fánkot, szaggatja a lángost, veri a habot a madártejnek. „Fantasztikus ez a hely” – mondja Pauli Zoltán elgondolkodva. „Itt a vendég, a vendéglátó és a falu minden lakója jól érzi magát.” A tányéromra pillantok, meggyes rétes illatozik benne, porcukorral megszórva gazdagon. Jutka mosolyog. Tudja, hogy ízleni fog.