Mediterrán olajbogyós kiflicskék

Ha egy recept úgy kezdődik, hogy „Az előző napon…”, legtöbbször hozzá se kezdünk. Folyton rohanunk, és a főzést vagy a sütést a fennmaradó időbe próbáljuk beleszuszakolni. Nagy hiba. Az olajbogyós kiflicskéknek ugyan kétszer kell nekifutnunk, de az előkészületek kényelmesen elvégezhetőek egy nyugodt estén, levezetésképpen, amikor már ágyba dugtuk a gyerekeket. Higgyétek el, néha kifejezetten kikapcsolja az embert, ha csak a tészta elkészítésére koncentrál. Tölthettek magatoknak egy pohár bort is közben. Én ezt soha nem hagyom ki, és miközben a dagasztással bíbelődöm, mindig előre elképzelem, hogy milyen lesz majd az elkészült sütemény a választott borhoz.

Hozzávalók

A tésztához:

• 2,5 dl víz
• 1 dl tej
• 5 dkg vaj
• 1 tasak szárított élesztő
• 1 kávéskanál cukor
• 50 dkg finomliszt (én 35 dkg fehér tönkölyliszt és 15 dkg finomliszt keverékéből készítem, de tökéletesen sikerül 100%-ban fehér tönkölyliszt használatával is)
• 1 evőkanál só
• frissen őrölt bors

• 25 dkg szobahőmérsékletű vaj
• 2-3 gerezd fokhagyma, reszelve
• 10 deka magozott fekete olajbogyó, apróra vágva
• só és őrölt bors, ízlés szerint

Elkészítés:

Az előző napon…

1. A tésztához a vizet, a tejet és a vajat addig melegítjük, amíg a vaj felolvad, majd a keveréket langyosra hűtjük.
2. Pár evőkanálnyit összekeverünk belőle a cukorral és az élesztővel, és megvárjuk, míg felhabosodik – ez néhány percnyi türelmet igényel csak. Eközben összekészítjük a tésztához a többi száraz alapanyagot: a lisztet, a sót, a borsot, és a maradék langyos vizes-tejes-vajas folyékony résszel, dagasztógép segítségével 6-8 perc alatt alaposan összedolgozzuk, egyneműsítjük. (Kézzel is dagaszthatjuk, akkor egy kicsit tovább tart.)
3. A gépből kivéve lisztezett gyúródeszkán is megpaskoljuk kicsit, hogy szép, gömbölyű bucit kapjunk, amelyet kiolajozott keverőtálban, letakarva elteszünk pihenni éjszakára a hűtőbe.
4. Elkészítjük a tölteléket is, amelyhez a vajat jó előre kivesszük a hűtőből (vagy be se tesszük), hogy szobahőmérsékletű legyen, így gyurmázható össze a reszelt fokhagymával és az aprított olajbogyóinkkal, illetve az ízlés szerint hozzáadagolt sóval, frissen őrölt borssal. Ez utóbbiakkal itt már csínján bánjunk, hiszen a tészta is kapott belőlük.
5. A keveréket folpackra halmozzuk, becsomagoljuk, és feltekerjük, mint egy kolbászt, és a két végén megpödörjük szaloncukor alakúra. A nagy fokhagymás-olajbogyós „szaloncukrunkat” a fagyasztóban parkoltatjuk egy éjszakán át.

A sütés napján, vagyis másnap

1. Kivesszük a hűtőből a duplájára kelt, selymes tésztát, hagyjuk felengedni szobahőmérsékletűre, majd enyhén lisztezett gyúródeszkán 30 cm átmérőjű körlappá nyújtjuk.
2. Most jön a munka melós része, amikor a mélyhűtőből elővett, fagyott vajat nagylyukú reszelőn átpasszírozzuk, (karedzés aznapra letudva), majd a lereszelt masszát a tésztára halmozva egyenletesen elosztjuk rajta.

3. A tésztát lisztezett, éles kés segítségével 12 egyforma méretű szeletkére vágjuk, mint egy
tortát. A szebb, pontosabb végeredmény érdekében érdemes először félbevágni a körlapot,
majd 4 egyforma részre, és így tovább. A kis körcikkeket a szélesebbik végétől indulva kifli
alakúra göngyölítjük. Apró trükk, hogy több hajtás is látsszon a kisült kiflinken: bal kezünkkel
mindig óvatosan húzzunk kicsit a tésztán, mialatt a jobb kezünkkel tekerjük fel azt.

4. A kiflicskéinket felsorakoztatjuk egy sütőpapírral gondosan leterített sütőtálcán, és egy felvert,
kevés vízzel hígított tojással lekenjük őket.

5. 190 fokosra előmelegített sütőben addig sütjük, míg szép színt kap (kb. 20-25 perc), de még
nem sötétbarna, így lesz kívül roppanós-ropogós, belül pedig puha és omlós.

Melegen, de nem forrón tálaljuk, de akkor is finom, ha már kihűlt

Megjegyzés: érdemes a sütő aljába egy vízzel teli tűzálló edénykét elhelyezni – mint bármely élesztőt tartalmazó tészta sütésekor –, hogy a sütés során a kiflicskék szebben megkeljenek. A sütő ajtaját kinyitva ne ijedjünk meg, ha azt látjuk, hogy a tekintélyes mennyiségű vaj a hő hatására kiolvad a töltelékből, és tocsog a kiflik körül, ugyanis ha letakarjuk egy tiszta konyharuhával, míg hűl, akkor szépen újra magába szívja (nem a ruha!).