Vissza
Pofonegyszerű házi kenyér
2019.10.16. | Szabó Edit
Tudjuk jól, hogy most a kovászos a menő, de ha valaki nem nevelget otthon kovászt, és mégis szeretné megsütni a saját kenyerét, annak őszintén ajánljuk ezt az élesztős változatot. Pillanatok alatt összeállítható, nem kell dagasztani, és nagyon-nagyon finom…
Sok-sok évvel ezelőtt egy borkóstolón Dragomán Györggyel fújt össze bennünket a szél. Beszélgettünk erről-arról, ízlelgettük a borokat, aztán egyszer csak megláttuk, hogy az egyik pult mögött valaki egy gyönyörű kenyeret szel fel éppen. A bele foszlós, a héja aranybarna, és olyan ropogós, hogy még a hangzavarban is hallottuk, hogyan sercen a kés alatt. Odamentünk, megkóstoltuk, és persze mennyei volt. Legnagyobb meglepetésünkre Gyuri egyszer csak azt mondta: „Ilyet ti is tudtok sütni.” Hitetlenkedve néztünk rá, így hát elmesélte, hogy ő már évek óta maga süti a kenyeret az egész családnak, és a recept olyan egyszerű és megbízható, hogy szinte lehetetlen elrontani. Másnap át is küldte, kipróbáltuk, és a csoda megtörtént.
Dragomán Gyuri kenyere azóta az ünnepi vacsoráink sztárja, nincs összejövetel nélküle, de ősztől tavaszig különleges alkalom se kell hozzá, szinte mindig ott kel a következő adag a konyhapulton, sütésre várva. A receptet az összes barátunk megkapta, és aki csak kipróbálta, függővé vált.
Mi Dragomán-féle kenyérnek hívjuk, a barátaink, akik tőlünk kapták a receptet, Edit kenyereként emlegetik, de azért fontos elmondanunk, hogy a receptet eredetileg Jim Lehanne, a New York-i Sullivan Street Bakery pékje alkotta meg, és internetes világkarrierje Mark Bittmannak, a New York Times újságírójának köszönhető. Mint ahogyan mindenki, mi is hozzátettünk-elvettünk belőle egy kicsit (akár a népmesében), és most azt a változatot osztjuk meg a Borsmenta olvasóival, ami nálunk leginkább bevált.
.JPG)
Hozzávalók:
- 70 dkg liszt (BL 55)
- 1 púpozott kávéskanál só
- 1 csapott kávéskanál porélesztő (a friss nem jó)
- 5 dl langyos víz
- olajos magvak, fűszerek, ízlés szerint
Elkészítése:
1. A száraz hozzávalókat keverőtálba tesszük, és a vizet apránként adagolva addig keverjük egy fakanállal, míg sűrű, nokedlitészta-szerű homogén masszát nem kapunk. Nem kell dagasztani, csak keverjük össze. Néhány perc alatt össze is áll.
2. Szórjuk meg a tetejét liszttel, takarjuk le, és hagyjuk kelni 12-15 órán keresztül. (Praktikus ezt a munkafolyamatot este elvégezni, és másnapra meg is kel a kenyerünk. A folyamat lassítható, ha a tésztát hideg helyre, hűtőbe tesszük.)
3. Ha megkelt, vegyük ki egy lisztezett deszkára, gyúrjuk át (csak néhány mozdulat) és formázzuk meg. (Ha szeretnénk tökmagot, napraforgót, diót, szárított paradicsomot, olajbogyót, apróra vágott rozmaringot vagy bármi mást belesütni, azt most szórjuk a tésztába, és azzal együtt gyúrjuk, formázzuk.)
4. Előveszünk egy nagyobb vaslábost, jénai edényt vagy cseréptálat – a lényeg az, hogy legyen teteje –, az alját megszórjuk liszttel, beletesszük a megformázott kenyeret, és ráborítjuk a fedőt.
Betesszük a hideg sütőbe, és légkeveréssel 200 fokon 40 percig sütjük. Ekkor leemeljük a fedőt, a sütőt átállítjuk 220 fokra, újabb 20 perc sütés következik, és kész is.
Hagyjuk egy kicsit kihűlni, és csak utána vágjuk fel, mert ha túl forró, nem lehet szépen szeletelni.
Borsmenta-tipp 1.: készülhet teljes kiőrlésű búzalisztből, tönkölyből, rozsból és ezek keverékéből is. Tapasztalataink szerint a rozzsal a legnehezebb dolgozni, mert nagyon ragad, és nem is kel meg igazán szépen, tehát laposabb lesz a kenyér. Nálunk az vált be, ha fehér liszt az alap, és ahhoz adunk nagyjából 20%-nyi másféle lisztet, de a 100% tönköly is nagyon finom.
Borsmenta-tipp 2.: ha a liszttel megszórt edény aljára az ujjunkkal valami kedves kis ábrát rajzolunk, az látszani fog majd a kenyéren. Mi általában napocskát rajzolunk, mert az nagyon vidám. Az otthoni sütőműhelyünket el is neveztük Napocska Pékségnek. De van, aki spirált, nevető arcot, virágot rajzol. Mindenkinek más a jele.
Borsmenta-tipp 3.: ha nincs elég nagy lábosunk, ezt a mennyiséget kisüthetjük két adagban is. A maradék kenyértésztát tegyük hűtőbe, ott minden gond nélkül elvan egy napig, és másnap megint lesz friss kenyerünk.
Megjegyzés: a sütéshez a vaslábos a legjobb, tapasztalataink szerint a jénaiban sül a legkevésbé szépen, de abban is elkészíthető.
Fotó:
Borsmenta
-
honlap
