A barátság a legjobb reklám
Szigetcsép, Szigetszentmárton és Szigetújfalu – falvak a Kis-Duna mentén. A legtöbb borrajongó nem tudja, hogy ezek a Kunsági borvidék részei, a Gál Szőlőbirtok és Pincészetnek viszont a világot jelentik, ugyanis e községek dűlőiben találhatók legfontosabb területeik, közel 80 hektáron. A borházat 2004-ben építették, 2011-ben pedig jött a nagy bővülés: a Balaton-felvidéki területek, Lesencefalu közelében.
Gál Csaba szőlész és felesége, Gálné Dignisz Éva borász az egyetem utolsó évének utolsó hónapjában találtak egymásra. Egy ideig párhuzamosan haladó karrierjük 1998-ban kapcsolódott össze véglegesen, amikor a Kertészeti Egyetem szigetcsépi tangazdaságának ültetvényei „eladósorba” kerültek. A házaspár úgy döntött, hogy belevág a nagy kalandba. 1999 és 2004 között 60 hektár szőlőt telepítettek, és erre alapozva létrehozták a pincészetet, amelynek vitrinjei ma már roskadoznak a legkülönbözőbb díjaktól.
Gyermekeiket, Zsuzsát és Csabit nem terelgették tudatosan a szőlőművélés és a borkészítés irányába, szabadon választhatták meg útjukat, végül mégis mindketten „otthon” kötöttek ki. Zsuzsának francia szakos nyelvészi és tanári kitérő után vezetett az útja „haza”, a borászatba, és ma már ő végzi a termelésen kívüli feladatok tekintélyes részét: szervezés, kóstoltatás, internetes megjelenések, értékesítés, marketing, adminisztráció – ez mind az ő asztala. Csabi tudatosan választotta megának a szőlész-növényorvosi pályát, és a gazdaságban a szőlészet, a növényvédelem és a borászat területén hasznosítja tudását. A családon belül tehát mindenkinek megvan a saját „játszótere”, amelyikért felelős, de a nagy döntéseket továbbra is közösen hozzák.
Nem meglepő tehát, hogy idén június 8-án a szigetcsépi birtokközpont árnyas kertjében is együtt fogadták a hagyományosnak szánt Szőlővirágzás Ünnepe Borpiknik vendégeit. Hideg étellel teli piknikkosarakról persze szó sem lehetett: Gálék ugyanis állattartással is foglalkoznak, így szinte evidens volt, hogy a közönség birka-, illetve marhagulyásból választhat, amit a zöldbe kihelyezett asztaloknál fogyaszthatott el. Az viszont meglehetősen ritka, hogy maga a borász és családja készíti elő és főzi meg az ételt az ismert és ismeretlen vendégeknek. Márpedig ez olyan baráti gesztus, ami nemhogy a hazai borvilágban, de tágabb értelemben a vendéglátásban is rendkívül ritka.
„A barátság a legjobb reklám” – jelentette ki az idősebbik Gál Csaba, amint három családtagja mellett állva köszöntötte a vendégeket. A vállalkozás 30 éves múltja részletes történeti visszatekintést is elbírt volna, ám a köszönetnyilvánítások és a technikai információk után a pincészet első pezsgőjével való koccintásé, az ebédé és (ismét) az informális beszélgetésé lett a terep. Mindehhez pedig folyamatosan töltötték újra a poharakat a jobbnál jobb borokkal: a Jóbarát fehér gyöngyözővel, az Irsai Olivérrel, a cserszegi fűszeressel, az olaszrizlinggel, az Anna Róza rozé gyöngyözővel, a rozéval és a nektár–cserszegi fűszeres házasítással. Nehéz egyetlenegyet kiemelni közülük, ám ha mégis muszáj, akkor ez utóbbit érdemes: a cserszegi fűszeres szülei az Irsai Olivér és a tramini, a nektáré pedig a cserszegi fűszeres és a Judit (ez utóbbi szintén hibrid, a csabagyöngye és a Kocsis Irma „szerelméből”). Az eredmény: finom édesség, (általam) nagyon ritkán tapasztalhatóan virágos illat és íz. A titok talán a termőhelyben rejlik, amelynek kötött, vályogos, meszes talaján az egyszerre könnyed és tartalmas fehérborokhoz való szőlők kifejezetten jól érzik magukat.
Bár sokáig maradhattunk volna még – a lángossütő asszonyok fáradhatatlanul készítették a gulyások utáni második fogást, sőt a vendéglátóink sramlizenekart is fogadtak a vendégek szórakoztatására –, feladataink Budapestre szólítottak minket, így el kellett búcsúznunk a Gál családtól és az árnyas kerttől.
Azoknak, akik jövőre nyári, de nem kánikulai boros programot keresnek, szívből ajánljuk Gálék borpiknikjét. Egyrészt azért, mert a minden évben megbízhatóan jó boraikkal megmutatják, hogy nemcsak a „menő” borvidékeken, hanem a Kunságban is lehet külföldön és itthon egyaránt versenyképes borokat készíteni, másrészt pedig azért, mert a piknik mindenféle erőlködés nélkül olyan, mintha egy nagy, szeretet- és örömteli családi születésnap lenne – ilyen rendezvényt pedig egyre inkább nagyítóval kell keresni Magyarországon.
