Bor, pezsgő, pálinka – megférnek együtt az asztalon?

Ha ünnepi vacsorát vagy baráti összejövetelt szervezünk, a pálinkát általában a vacsora elején szoktuk felszolgálni, afféle étvágygerjesztőként. Aztán jön a pezsgő, mert azzal köszöntjük az ünnepet vagy az ünnepeltet, a vacsorához pedig csendes bort iszunk. De mi történik, ha szakítunk a hagyományokkal? Nézzük kicsit messzebbről, és helyezzük most a pálinkát fókuszba!

A pálinka modern kori – törvényben is rögzített – meghatározása előtt létezett olyan megfogalmazása is, amely szerint ez az ital csak egy erjedésen keresztülment valami, amiben a fő alkotórész a szesz, a többi érdemleges része viszont egészen csekély. Igaz, ez a termék – előállítását tekintve – nem is hasonlított a ma ismert pálinkákhoz, hiszen bor lepárlásával készült.

Ma már bizton állíthatjuk, hogy egy jó pálinka vagy törkölypálinka fogyasztása esetében igenis beszélhetünk kulináris élményről, hovatovább élvezetről, noha tudjuk, hogy az orr- és szájnyálkahártyát kényeztető aromákat az italnak igen kis hányada tartalmazza – az viszont elég intenzíven.

Milyen a jó pálinka?

A jó pálinka pohárba töltve tiszta, ha beleszimatolunk, nem az alkoholt érezzük, hanem a gyümölcsöt, amiből készült, kóstolva pedig nem karcol, hanem selymesen simogatja a torkot, és jóleső, gyümölcsös ízeket hagy a szájban. Ezért nem is kell hűteni vagy jégre tölteni, szolgáljuk fel szobahőmérsékleten, tulipán alakú pohárban.

Az értő fogyasztás három fő szabálya:

1. Ha tetszik a látvány a pohárban, szagoljuk meg az italt!
2. Ha kellemes az illata, igyunk egy kis kortyot!
3. Ha ízlik, lassan, kis kortyokban igyuk meg, élvezve az aromáit.

A hazai kereskedelmi főzdék mindegyike arra törekszik, hogy minél szélesebb kínálattal kényeztesse a fogyasztót, vagyis a lehető legtöbb gyümölcsféléből készítsen pálinkákat. A termelést azonban befolyásolja, hogy mire van igény a piacon, mit ismernek a tradíciók miatt az emberek, hiszen többnyire a vendéglátás is ezeket a változatokat „várja el” a főzdéktől.

A nagy klasszikusok

A fogyasztási szokásokat vizsgálva azt láthatjuk, hogy az oltalom alatt álló tájpálinkáknak is köszönhetően a csonthéjas gyümölcsökből készült párlatok a legnépszerűbbek. Klasszikusnak a kajsziból, a szilvából, valamint az almatermésűek közül a körtéből és az almából készült pálinkák számítanak, és ezekből széles kínálat található az üzletekben. Érdemes azonban néha túllépni a kényelmi zónán, hiszen nagyon sok gyümölcspárlat okozhat meglepetést, sőt a borkedvelőknek jó hír, hogy az utóbbi években a szőlő is fontos pálinka-alapanyaggá lépett elő.

Hódító szőlőpálinkák

Talán maga a készítő sem gondolta, amikor megalkotta az első Irsai Olivér szőlőpálinkát, hogy ezzel új trendet teremt. Az azóta eltelt évek során a pálinkafőzők és a fogyasztók is nyitottak a szőlőből készült párlatok felé. Ma már a szőlő- és törkölypálinkák egyre szélesebb választéka érhető el, ami annak is köszönhető, hogy változott a borászati technológia, jobb lett a törköly minősége, és egyre gyakrabban jön létre együttműködés a borászatok és a pálinkafőzdék között. Ráadásul az időjárási viszonyok miatt az utóbbi években több hagyományos gyümölcsről is le kellett mondaniuk a főzőmestereknek, így egyre fontosabb alternatívát jelent a szőlő és annak törkölye, amely – értékéhez képest – kedvezőbb áron beszerezhető alapanyag. Bár a fogyasztói igények még nem követik maradéktalanul a termelői kínálatot, apró jelei már mutatkoznak annak, hogy aki igazán elkötelezett a minőségi italok iránt, megtette az első lépéseket a szőlő- és a törkölypálinkák irányába.

Melyik pálinkát válasszuk?

Ellentétben a borral és a pezsgővel, minden pálinka „száraz”, hiszen az a jó, ha valamennyi, a gyümölcsben található cukor átalakul alkohollá, így a desztilláció során aromagazdag párlatot kaphatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egyik-másik gyümölcsnek ne lenne pálinka formájában mégis „édes” íze. Egy-egy illatos szőlőből készült pálinka kifejezetten ezt az élményt nyújthatja. Ha gyümölcságyon vagy hordóban érlelt tételről beszélünk, akkor pedig kifejezetten édes aromákban gazdag italról van szó, amit akár desszertek kísérőjeként is felszolgálhatunk.

Hallgassunk a szakértőkre!

Ha egy pálinka vagy törkölypálinka rendelkezik egy nemzetközi vagy hazai hivatalos verseny díjával, és annak a matricáját a palackon is megtaláljuk, a választással nem tévedhetünk!

Mely versenyek eredményeit érdemes szem előtt tartanunk?

• Nemzeti Pálinkakiválóság Program
• Országos pálinka- és törkölypálinka verseny
• Quintessence pálinka- és párlatverseny
• World Spirit Award
• Destillata

Mindezek fényében milyen ital kerüljön az ünnepi asztalra?

A vendégeket várjuk pezsgővel vagy habzóborral, az ételekhez válasszunk csendes borokat, a pálinkát pedig tartogassuk a végére, és utána már maradjunk is annál. Az fontos, hogy egy ilyen menünél semmiből sem szabad sokat inni, és mindig legyen víz is bőségesen a kezünk ügyében.

Ha igazán stílusosak szeretnénk lenni, felfűzhetjük az estét egyetlen szőlőfajtára. Ihatunk furmintból készült pezsgőt, kísérhetjük a vacsorát különböző súlycsoportú furmintokkal, és bezárhatjuk egy furmint szőlőből vagy törkölyből készült pálinkával, de ugyanígy a hárslevelű vagy a pinot noir szőlőfajta is játszhat főszerepet. A lényeg a mérték: mindenből keveset. Alkohollal ne a szomjunkat csillapítsuk, arra ott a víz. Keressük az aromákat, igyunk az ízek kedvéért, de mindig csak egy keveset, és akkor nem lesz baj.