Vissza
Értékeld át, amit a teáról gondoltál!
2016.10.12. | Burai László
Úgy rémlik, hogy a ’90-es évek végén volt a teázásnak egy erősebb fellángolása. Rengeteg féle-fajta teabolt jelent meg, teák mindenféle ízesítéssel, az epertől a karamellig. Jobban belegondolva inkább bazár volt ez, és mára nyom nélkül el is tűnt, illetve visszaszorult a plázák ajándékboltjaiba.
Ezért is örültem meg a lehetőségnek, amikor a Tálos Gábor-féle Zhao Zhou teaműhely bevezető kóstolójára kaptam meghívást. Tavaly többen is mondták, hogy érdemes ellátogatni a Lánchíd utcai üzletbe, ha izgalmas teákat akar megismerni az ember. Nyitott vagyok az új ízekre, gasztoélményekre, még egy randit is leszerveztem oda, végül kútba esett mindkettő, ma a teát már jobban bánom.Szóval rengeteg kérdés, innen-onnan kapott információ volt a fejemben, így azt vártam, hogy a kóstoló végére annyira tiszta lesz minden a teákkal kapcsolatban, mint Gáborék arculata. Több minden a helyére került, de rengeteg újabb kérdés merült fel: jól látszik, hogy ez is olyan téma, ami elmélyülést igényel a fogyasztó részéről. Éppen úgy, mint a kávé, a bor, a macaron vagy bármi, amit komolyan veszünk.
A két óra alatt rengeteg érdekességet mesélt Gábor, leginkább mégis az egésznek a légköre volt meghatározó. A teakóstolás ugyanúgy tanulható, mint a kávé vagy a bor kóstolása, rengeteg hasonló ízjegyet, karaktert találunk ebben is, a jázminos virágosságtól a céklás földességig. Nem is ez a fontos, hiszen mindenki egy kicsit máshogy érzi az ízeket, másra asszociál egy-egy illatjegynél. A szertartása sokkal fontosabb, ahogy az ember magára figyel, vizsgálja, hogy milyen hatást gyakorol rá az ital. A teák nyugalma, üzenete mindenki számára mond valamit, érdemes ezekre figyelni, az ízeken, illatokon is túl.
A filozófián kívül persze sok-sok hasznos információ is elhangzott. Az nem lepett meg, hogy a valóban jó minőségű teához rengeteg kézi munka kell, ez így van a borok esetében is. Az igazán jó teák a frissen szedett zsenge rügyekből és kizárólag az első két levélből készülnek – nem lehet könnyű szüretelni ezeket sem. Akrobatikus képességeket sejtek a háttérben, bár ezek a fák nem olyan magasak, nagyjából a mi barackfáinkhoz mérhetőek. Egy gyakorlott szüretelő napi 30-35 kiló levelet tud összegyűjteni, ebből a folyamat végén 7-9 kg feldolgozott tea lesz.
A teák típusa nagyban befolyásolja, hogy a feldolgozási folyamat hány lépcsőből áll: egyes típusoknál bizonyos eljárások teljesen kimaradnak, mert pontosan így tudják mondjuk a friss, üde karakterüket kihangsúlyozni. Borra fordítva: a zöld teák felelnek meg nagyjából a rozéknak vagy az egyszerűbb reduktív boroknak, és ugyanúgy, mint a bor esetében, ezeket is érdemes a szüret utáni egy-másfél évben elfogyasztani, hiszen a fő értékük a frissesség.
A feldolgozást a jó minőség érdekében kézzel végzik, minden apró mozdulatra gondosan odafigyelve, mert csak így lesz olyan a végeredmény, ami a hétköznapokon túlmutató élményt nyújt.
Az így készült teák többször, akár 5-8 alkalommal is felönthetőek, és az általuk kapott élmény nem csökken, csak változik, hiszen idővel a kibomló levelek más ízvilágot hoznak, mint az első forrázat. Pénztárcára vetítve (hiszen ez is fontos szempont) ez azt jelenti, hogy egy 4 fős társaság 5-6 gramm tealevéllel másfél órát könnyedén elteázhat. A lelassult hangulat pedig ösztönzően hat a társalgásra, ezt magam is tapasztaltam. Ez a rituálé sokkal bensőségesebb, barátibb, mint egy kávézás, persze ez egyben a hátránya is, hiszen több időt igényel, valószínűleg nincs rá lehetőség minden nap.
A kóstolt teákról nem írok, azt remélem, hogy többen nekivágnak az utazásnak, amit a műfaj kínál. Annyit tanácsolok, hogy semmiképpen se ítéljünk elsőre, az általunk kóstolt forrázatok is rengeteget változtak minden egyes felöntéssel, és előfordult, hogy az a karakter, ami elsőre kevésbé tetszett, harmadikra átalakult olyanná, ami rengeteg izgalmat nyújtott.
Fotó:
Borsmenta
-
honlap
