Sörmenta

A Szent András Sörfőzde csapata négy éve gondolt egy nagyot, és malátaillatú boszorkánykonyhájában lázas kísérletezésbe kezdett. Szerettek volna ugyanis egy olyan – idehaza akkoriban még ritkaságszámba menő – ünnepi sört alkotni, ami egy komolyabb karácsonyi menü vagy édesség kísérőjeként is megállja a helyét. Azóta minden sörínyenc türelmetlenül várja a decembert, hogy kiderüljön, mi is rotyogott abban a híres üstben.

Meghívást kaptunk az idei premierre, így néhány napja alkalmunk volt érzékszervi próbának alávetni a legújabb alkotást. Úgy véljük, a csapat elérte célját, az idei, Esthajnal ‘16 névre hallgató ünnepi sör ugyanis nemcsak a hangulat felmelegítésére, de egy komolyabb sült vagy a desszert leöblítésére is tökéletesen alkalmas.

Nem beszélünk a levegőbe, hiszen az Élesztőben tartott kóstolón nemcsak a szárított mentával és valódi kakaóbabbal after eight ízvilágúra varázsolt karácsonyi sört volt alkalmunk megkóstolni, hanem egyéb hozzá passzoló finomságokat is. Az est főszereplőjéhez csokimousse-os tortát, az „öblítőnek” szánt Óarany nevű bécsi ászokhoz pedig májpástétommal és lencsével megpakolt szendvicset kínáltak. Bár ritkán találkozunk sör-sör párosítással, de a stout alapsörre rádolgozott Esthajnal 7%-os alkoholtartalmát és elég komoly, 4-es Balling-fokú beltartalmát látva egyáltalán nem lepődtünk meg, hogy egy könnyű vienna lagert ajánlottak mellé a főzdések.

Persze nem hétköznapi szokás ez, ahogyan a sör elkészítésének módja sem átlagos. Már az alapként használt felsőerjesztésű stout is különlegességnek számít a maga erős, bársonyos és alapból csokis ízvilágával, de az, hogy ebbe egy teatojásra emlékeztető, óriási szűrő segítségével belefőzik a mentát, na az aztán végképp nem mondható gyakorinak idehaza.
A békésszentandrásiak azonban szeretnek kísérletezni, és esetenként valami megosztót alkotni még akkor is, ha a többiekhez képest konzervatív sörfőzdének tartják magukat. A megosztó jelzőt ők maguk aggatják karácsonyi söreikre, hiszen tudják, hogy egy csokis-mentás vagy egy füstölt malátás (2015), esetleg egy fenyős (2014) itallal csak egy bizonyos réteget lehet elvarázsolni.

Úgy látszik, hogy mi viszont ebbe a körbe tartozunk. Az idei darab a szívünkhöz nőtt, vagy inkább fagyott, mert először, még csaphidegen (ami körülbelül 4 fokot jelent) a menta dominál és hűt elég határozottan, de már ekkor érződik, hogy megbújik benne még ez-az. Ahogy melegszik a kezünkben, úgy nyílik ki szépen és lesz egyre komplexebb, egyre csokisabb. Nyugodtan odaülhetünk vele a kandalló vagy a kályha mellé beszélgetni, a sör bírja az időt, aromavilága nagyon gazdag, és még a sokadik kóstolásra is tartogat meglepetést. Az viszont tény, hogy miként a desszertborok, úgy az Esthajnal ‘16 sem könnyed nassolnivaló, és egy-egy jó aszúhoz hasonlóan ebből sincs sok, mert karácsonyi kiadásként csak 2500 litert főztek belőle.

Ez a mennyiség ugyan kitart egy darabig, de aki úgy gondolja, hogy a szokásos furmint-kadarka-aszú hármasa mellé az idén egy kis sört is kínálna a karácsonyi sültekhez, ne sokat teketóriázzon, mert lecsúszik róla. Ha pedig a nagy karácsonyi bevásárlásban jól esne némi szünet, akkor jó szívvel ajánljuk az Élesztő Házat a Tűzoltó utcában, ahol most a szentandrási sörök jó részét csapolva is kérhetjük a korsónkba!