Vissza
A bolondizmus diadala – Variszkusz-vertikális
2020.03.19. | Vargha Márk
Sok szépséget láttunk már életünkben, de ezt mi sem hittük volna! Bácsi Zoltán, a Variszkusz pince tulajdonosa 12 év rajnai rizlingjeiből tartott bemutatót. Egyik ámulatból a másikba estünk…
Különleges élményben lehetett része annak a néhány borértőnek, aki egy február végi estén összegyűlt a Bártfai Étteremben. A címben foglalt pince tulajdonosa, Bácsi Zoltán mutatta be rajnai rizlingjeit, személyes történetekkel fűszerezve. A pihenésképp elfogyasztott ízletes vacsorát követően a vörös tételek is nagy sikert arattak. Íme az este történései, címszavak köré csoportosítva:
Bolondizmus
![](/userfiles/20200224_193742%20(2).jpg)
„Éld a saját életedet!” Ahogyan az emberek többségének, Bácsi Zolinak se jött ez össze 40 éves kora előtt. Addigi pályája során több területen is sikeres volt, Jamie Kutch-hoz hasonlóan az üzleti világban mozgott, de ahogy egyre több bort kóstolt a termelőknél és egyre több borász barátja lett, érezte, hogy a meetingről meetingre járás nem az ő világa. Hiányzik belőle az, ami nem mérhető: valami olyannak a megalkotása, ami csak két tényezőtől, a természettől és tőle függ. Vagyis a teremtés.
Végül 2008-ban vásárolt egy egyharmad hektáros területet, a Velencei-tónál, és megszületett a Variszkusz. A pince arról a karbon időszakban kialakult hegységrendszerről kapta a nevét, amelynek egykor a Velencei-hegység is része volt. Kétévnyi kettős élet következett – ingázás képletesen és a valóságban is a két univerzum között –, majd Zoli végleg letette a garast a teremtő élet mellett. Tennivaló akadt bőven, a föld rengeteg munkát adott, keserű kudarcok és bombasikerek váltották egymást, de az évek során számtalan barátság szövődött, ami mindig segít a nehézségek elviselésében. Ez hát Zoli bolondizmusa. A hitvallás csörgősipka formájában a címkéken is visszaköszön.
Mesterek és barátok
![](/userfiles/20200224_190609%20(2).jpg)
A legfontosabb szövetséges és a legjobb barát Urbán Zsolt (Urbi), aki szintén jelen volt a kóstolón (és jelenleg kecskefarmja beindításán ügyködik). Ő állt Zoli mellé a kezdetek kezdetén, és egymást kölcsönösen támogatva, együtt építették fel a Variszkuszt. A vállalkozást szakmai tanácsokkal egyebek között a gyöngyöspatai Losonci Bálint segítette, akit a legapróbb kérdésekkel is meg lehetett keresni.
A történet egyik kulcsszereplője az ismert borász, Szentesi József is. Ő hívta fel Zoli figyelmét az első egyharmad hektárnyi eladó parcellára, rajta keresztül ismerte meg a nadapi dűlők természetét, de ő adott pinceépületet és prést is az induláskor. Az este során sok név felmerült, egyebek között Szepsy Istváné, akinek munkásságából Zoli inspirációt merített, vagy Szik Mátyásé, aki lelkesen dicsérte a Variszkusz-borokat, és ezzel hitet adott a kezdő vállalkozóknak.
Rajnai rizling
![](/userfiles/20200224_190609%20(2).jpg)
A szőlőfajta egyik legnagyobb hazai mestere minden kétséget kizáróan Szentesi József. Zoli már korábban is nagy rajongója volt a Szentesi-féle boroknak, és amikor kiderült, hogy a vállalkozást indító egyharmad hektárnyi parcella épp a borász rajnaiültetvényének tőszomszédságában van, a fiatal vállalkozó nem gondolkodott sokat a vásárláson. Innen készült a pince első bora 2008-ban.
A rajnai rizling vertikális kóstolón 12 évjárat borait kóstoltuk végig, és volt közöttük néhány, amelyből a házigazda az utolsó palackot nyitotta ki a jelenlevők tiszteletére. A legidősebb a pince első bora volt 2008-ból, a legfiatalabbhoz 2019-ben szüretelték a szőlőt. A sort egy 2016-os, igencsak jól sikerült, savanyú cukorkás-tósztos hangulatú, gyümölcsös ízű pezsgővel indítottuk, amely épp aznap kapta meg a forgalombahozatali engedélyét. A pezsgősítést természetesen a mester, Szentesi József végezte.
![](/userfiles/20200224_202213.jpg)
A kóstoló során egyik ámulatból a másikba estünk. A fajta közismert ezerarcúsága nagyon szépen megmutatkozott, mindegyik bor intenzív, rétegzett, egyensúlyos és nagyon eleven volt, ismét bebizonyosodott, hogy a rajnai rizling remekül bírja az időt. Külön izgalmas volt látni, hogyan tükrözik a borok az évjárati sajátosságokat. Mivel az alapanyag azonos termőhelyről származott, a tőketerhelés is nagyjából egyforma, másfél kilogramm körüli volt minden évben, és a technológia is többé-kevésbé azonos, a borok közötti különbségek leginkább az évjárati hatásokból adódtak. A feszes szerkezet, a telt test és a biztos alapot adó savtartalom mindegyikre igaz, ám ízkarakterben a borok eltértek egymástól. Volt közöttük üde, gyümölcsös, ásványos, diós, és helyenként a fajtára jellemző petrolosság is megmutatkozott, de leginkább az lepett meg minket, hogy szinte mindegyik fantasztikus formában volt. Külön örültünk a 2009-es évjáratúnak, ami az egyetlen édes a sorban. Nem Zoli akarta így, hanem a természet: az ötből négy hordó nem erjedt szárazra. Soha nagyobb bajunk ne legyen!
Tőlünk egyébként a „gyönyörű” jelzőt a 2010-es és a 2012-es évjárat érdemelte ki, de volt a csapatban, aki a 2013-as mellett tette le a voksát.
Blues a kedvem
![](/userfiles/20200224_214848(1).jpg)
Ezt a nevet kapta az elsőként kóstolt vörösborunk, amely cabernet franc és kékfrankos házasítása. A névadás nem a véletlen műve, Zoli lassan húsz éve rajong a blueszenéért. A zeneiség valahogy meg is mutatkozik a borban. Ahogyan a borász fogalmaz: „Nem hiszek az érzékszervekben. Az életben a legjelentősebb dolgok nem kézzelfoghatók, az érzelmek fontosak, amiket a bor közvetít, nem a hordó és a tartály!” A gondolatot nem utoljára hallottuk, hiszen szűk két héttel később mintha ugyanerről beszélt volna Bott Judit és Luka Enikő is a Gyengébb? Nem! kóstoló „Női lélek minden cseppben” című mesterkurzusán…
Csókaszőlő
![](/userfiles/20200224_221028.jpg)
„Egy korty a csókaszőlőből – egy csepp egy elfelejtett hungarikum géniuszából” – írja Ambrus Lajos. Nos, itt is Szentesi József mint a régi magyar szőlőfajták újrafelfedezője, remek csóka-borok készítője hatott inspirálóan Zolira, aki ezt a hálátlan fajtát pinot noirral házasította. Az eredmény, mely a keresztségben a B oldal nevet kapta, finom fűszerességével igencsak meggyőző volt. Kár, hogy csupán 133 palack készült belőle. Ezt a 2015-ös pinot noir és a 2016-os csókaszőlő fajtabor követte, mindkettőben a különböző módon, de nagyon egyértelműen megnyilvánuló termőhelyi jelleget szerettük.
Négy láb jó
![](/userfiles/20200224_222306.jpg)
Zoli fáradhatatlan vincellér, de azért nem csak Nadapon tölti idejét. Évek óta három jól működő borklubot visz Budapesten. Nem titkolt célja, hogy a „bolondizmus” másokra is átragadjon, és ez a Grund, A Másik Bolt vagy a Bártfai borklub közönségének soraiban megvalósulni látszik: nagyvárosi emberek kezdtek zsebkendőnyi területen szőlőt művelni a hatására. Emellett a családot is el kell persze tartani, de ha valaki azt hinné, hogy a banki-üzleti szektor hátrahagyása mégsem sikerült neki, téved. Az Artizan Nagykereskedés egyik motorját és karateoktatót is tisztelhetünk benne. „Négy lábon állok, egy asztal is így stabil” – mondja, és úgy tűnik, valóban jól érzi magát a bőrében. Ahogy költői megfogalmazásait hallgatjuk, azon se csodálkoznánk, ha egy verseskötettel is előrukkolna a jövőben.
![](/userfiles/20200224_224521.jpg)
Aki csak tudja – nem könnyű, kézműves pince, kevés a palackszám –, keresse, kérje és igya a Variszkusz-borokat. Örömmel ajánljuk bármelyiket, hiszen számunkra a pince és a termelő a küzdelmeivel és örömeivel együtt nagy felfedezés volt. Nemcsak azért, mert a vertikális kóstolók az ültetett kóstolók műfaján belül kihagyhatatlan kuriózumok, hanem az olyan tudat alatt a mi fejünkben is létező, de Zoli által kimondott igazságok miatt is, mint például „A szerelem és a bor a két legkevésbé érthető dolog a világon.” Ehhez csak azt tudjuk hozzátenni, hogy ha viszont egy Variszkusz-borba lesz az ember szerelmes, az nagyon is érthető. 2020 februárjában, egy kelenföldi étteremben töltött este során velünk ez többször is megtörtént…