Budapest két keréken – Raoul Wallenbergtől Anonymusig

Mindig megdöbbenünk, hogy milyen nagy távolságokat lehet megtenni két keréken viszonylag rövid idő alatt. Nemrég Budapest felfedezésére indultunk, a karantén utáni viszonylagos nyugalomban.

Szellős, kellemes túrát tettünk, élveztük a gyér forgalmat és a jó levegőt. Összesen 18-20 kilométert tekertünk, kényelmes tempóban, jobbra-balra (néha előre is) nézegetve.

A Szilágyi Erzsébet fasor felső végéről indultunk. A keresztutcák közötti kis parkok mellett általában csak elsuhanunk autóval, és ritkán tudatosul bennünk, hogy mit is látunk. Például Raoul Wallenberg 1987-ben emelt szobrát, ami a zsidókat mentő fiatal svéd diplomatának állít emléket.

A Szilágyi Erzsébet fasoron végigfutó kerékpárúton gurultunk lefelé, a Városmajor mentén, elhaladva a Fióka és a Majorka vendéglátóipari egységek mellett, a Széna teret érintve a Parlament irányába. A Kacsa utcánál érkeztünk le a Bem rakpartra. Innen kijelölt kerékpárúton lehet haladni a rakparti úton mindkét irányban, ez egyben az Eurovelo 6 nemzetközi kerékpáros túraútvonal budai szakasza. Mi délre fordultunk, a Lánchíd felé. Egy rövid fotóra megálltunk a Clark Ádám térnél, majd menet közben lőttünk egy-két képet a Várkert Bazárról.

Üdvözöltük Gellért püspököt a Gellért-hegy lábánál, rácsodálkoztunk a majdnem üres Erzsébet hídra, majd tekertünk tovább a Szabadság hídig. Tudtátok, hogy ez utóbbi mindössze 334 méter hosszú, így Budapest legrövidebb hídja?

Érdekes színfoltja lett a városnak a Szabadság híd a széles pilléreken üldögélő ifjúsággal, a szerelemlakatokkal. (Amiket egyébként a hídmester időről időre eltávolít, hiszen a lakatok tömege akár 4-500 kilogramm is lehet, le is szakadhatnának miattuk a korlátok.)

Rövid ebédszünetet tartottunk a Bálna egyik teraszán. Élveztük a dunai panorámát, ráérősen fröccsöztünk, néztünk ki a fejünkből. Tetszett, hogy milyen kevés embert látunk, és az is meglepő volt, hogy szinte csak magyar szót hallottunk.

Újra nyeregbe pattantunk, és végigtekertünk a Budapest Corvinus Egyetem előtt, a Vásárcsarnok mellett, a Kecskeméti utcán át az ELTE jogi karának épülete előtt, egészen a Ferenciek teréig. Az éttermekben, kávézókban már sokan üldögéltek, tisztes távolságban egymástól. Nagyon jó hangulata van ennek a környéknek is.

Áthaladtunk a Kossuth Lajos utcán, behajtottunk a Váci utcába, majd a Pilvax közön át (vajon mit szólna Petőfi, ha tudná, hogy akármikor erre járunk, ő jut eszünkbe?) a Dob utca, Wesselényi utca felé vettük az irányt. A Dob utca sarkán integettünk a Doblo Borbárnak, majd a Kadarkának a Király utcában. Mindenhol akadálytalanul tudtunk kerékpározni, ott is, ahol nem volt kiépített sáv.

Kilyukadtunk az Andrássy útra, majd ismét megpihentünk (kb. 3 kilométer megtétele után) egy jó kávéra a Nagymező utcában, a színházak árnyékában. A pesti Broadway-en, az Operettszínház előtt, a „halhatatlan” színészlegendák lábnyomai között járkáltunk, és üdvözöltük a padon üldögélő Kálmán Imre zeneszerzőt, jól ismert operettek szülőatyját.

Visszatértünk az Andrássy útra. Az Oktogontól a Hősök teréig a szervizúton lehet haladni, ez a hivatalos kerékpárút. Még itt is elviselhető volt az autóforgalom. Áthaladtunk a Kodály köröndön, megcsodáltuk a szépséges villákat, palotákat.

Majd a Hősök tere, a múzeumok, a Városligeti-tó és a Vajdahunyad vára következett.

Tudtátok, hogy a Vajdahunyad vára négy hídon keresztül közelíthető meg? Most néhány mondatnyi „turistáskodás” következik: a borászberkekben a Furmint Február állandó helyszíneként ismert vár az 1900-as évek elején épült, a gótikus erdélyi vajdahunyadi vár mintájára. A Kós Károly sétány felől tekertünk be a szigetre. Balra megpillantottuk a csodaszép Jáki kápolnát. A Vas megyei jáki templom kapuzatának mása díszíti a templomot, azonban az eredetitől eltérően a kápolna egytornyú. Fel is lehet menni az Apostolok tornyába, és onnan, a szédítő 25 méteres magasságból alátekinteni a Városligeti-tóra és a Hősök terére. Ez nekünk most kimaradt.

A jobb oldalon gróf Károlyi Sándor szobra. (Ki is ő? Ugye, jó lett volna figyelni a történelemórákon?! Na, segítünk: a kuruc haderők parancsnoka volt, ő írta alá az 1711-es szatmári békét.) Továbbhaladva a Mezőgazdaság Múzeum épületegyüttese és a bejáratával szemben mai túránk utolsó állomása, az egyik legkedveltebb fotópont, a névtelen jegyző, Anonymus szobra található.

Visszafelé a Lendvay utcán indultunk, az Andrássy úttal párhuzamosan. Az egyik ház falán megláttunk egy táblát Gobbi Hilda nevével. Itt született vagy itt élt? Nem tudtuk, de itthon aztán utánanéztünk: a színésznő alapította meg az egykori Mauthner-villa épületében működő Ódry Árpád Színészotthont.

A Bajza utcánál visszatértünk az Andrássy útra, és egészen a Bajcsy-Zsilinszky útig az elegáns üzletek mellett haladtunk, majd letértünk a Szent István-bazilikához. A tágas téren most csak lézengtek az emberek, így viszonylagos magányban csodálhattuk meg a környéket. Ez alkalommal nem tértünk be a DiVino borbárba (sem), hanem elindultunk visszafelé a Lánchídon át.

Kimerítő, de tartalmas kirándulás volt, próbáljátok ki ti is. Most, hogy a forgalom már visszatért a városba, nem árt az óvatosság, de talán vasárnaponként még mindig nincs olyan sok autó. Pattanjatok nyeregbe, és élvezzétek a túrát!