Kuba – Hemingway nyomában
Felszabadító a nők önbizalma
Az óvárosban egyszerűen barangolni kell. Azt gondolom, ha több időnk lett volna itt, akkor sem merül fel bennünk, hogy pl. múzeumba menjünk, hiszen az egész óváros maga egy múzeum. Egy interaktív, minden érzékre ható, izgalmas kaland. Valahogy átragad az emberre a kubai lazaság. Felszabadító a nők önbizalma. Idősödő, finoman szólva is testes nők színes, szuper feszülős ruhákban olyan természetességgel és életörömmel telve rázzák a hátsójukat, amint zenét hallanak, hogy kedvet kap tőlük az ember, és már mozdul is a csípő.
Utcák és terek
A bóklászás közben előbb-utóbb keresztezzük a Katedrális teret (Plaza de la Catedral), amit a Szent Kristóf katedrális ural. A barokk homlokzatot két torony keretezi. Ide szerettünk volna bemenni, de sajnos zárva volt. Meglepő módon elég sok templomba botlottunk, nem erre számítottunk egy szocialista fővárosban.
A Szent Kristóf tér bája szöges ellentéte a Plaza de Revolucionnak, Ez a világ egyik legnagyobb tere a maga 72 000 m2-ével. Fidel Castro számos beszédének helyszíne volt, szeretett itt több órán keresztül szólni a néphez és gyönyörködni a monumentális felvonulásokban. 1998-ban itt misézett II. János Pál pápa is, akit közel egymillió ember hallgatott a helyszínen. Mi csak autóból láttuk, de így is döbbenetes.
Nem tudom eldönteni, hogy a nappali vagy az éjszakai Havanna az izgalmasabb. Hárman sétáltunk a sötét utcákon, és teljes biztonságban éreztük magunkat. Kuba közbiztonsága alapvetően jó. Mondjuk, a minden ajtón és ablakon lévő rács nem ezt sugallja. Akár kijelenthetjük azt is, hogy Kuba a rácsok országa. :)
Itt támasztotta a pultot Hemingway
Este a legjobb dolog belevetni magunkat az éjszakába. Bármerre indultunk, mindenfelé zene, tánc, szivar, koktélok. Mi úgy döntöttünk, hogy Hemingway-kocsmatúrát csinálunk.
A nagy kalandor és macsó, nem mellesleg irodalmi Nobel-díjas író huszonegy évet töltött Kubában, és a havannai kocsmákban igencsak ismert figura volt. Manapság népszerű, turistacsalogató szlogen, hogy „itt támasztotta a pultot Hemingway”, és ahol csak egyszer is megfordult – ami nem kevés hely –, szeretik is hangoztatni.
Az egyik ilyen ikonikus bár az El Floridita. Itt Hemingway olyan daiquirit kért, amiben kevés a cukor, de dupla adag a rum. Így született meg a Papa doble koktél, amit Hemingway daiquirinek is neveznek. Az egyik sarokban még ma is ott üldögél, és sok-sok fotó készül az életnagyságú szoborral.
Fergeteges zene szól, nincs olyan ember, akinek ne mozdulna meg a lába. Már a belépés pillanatában magával ragad a hangulat. A hátsó részen étterem is működik, de mindenki a bárban tolong. A gyönyörű kubai lányok őrületes hangulatot csinálnak. Gyakran felcsendül a Guantanamera, amit minden náció együtt énekel.
Hemingway másik kedvenc helye a La Bodeguita del Medio volt, kb 8-900 méterre az El Floriditától. Itt mojitót szeretett inni, amit a bár fölötti tábla is bizonyít: „Mi Mojito en La Bodeguita, mi Daiquiri en El Floridita.” Vagyis mojito a La Bodeguitában, az én daiquirim az El Floriditában. Ez a szépen bekeretezett papiros az idők végezetéig biztosítani fogja a bár működését.
Nagyon kicsi a bár, de annál nagyobb a hangulat. Szól a zene, folyik a koktél. A zenészek minden betérőt belefoglalnak a dalba, persze ilyenkor repkednek a dollárok a kosárba.
A bár falára nagyon menő felírni a neved, bár ma már egy táblán kérik, hogy ne tedd. Ennek ellenére egy ember 1 dollárért szívesen ad kölcsön egy fekete filctollat. Ez is Kuba, oldjunk meg mindent „okosba”. Egy tablón azon hírességek fotóit böngészhetjük, akik előttünk itt koktéloztak.
(folytatjuk)
Az előző részeket itt találja:
1. rész: Kuba – egy másik világ
2. rész:Kuba – Havanna kívül-belül
