Vissza
Kalandozás Kolumbiában – Medellín
2022.02.04. | Gubán Ica és Miklós
A Gubán házaspár elutazott Kolumbiába, és úti élményeiket folytatásokban küldik a Borsmenta olvasóinak. Az első részben Kolumbia második legnagyobb városát, Medellínt fedezzük fel velük…
Emlékeznek még a Gubán házaspárra, akik 2021 nyarán elbicikliztek Budapestről Rómába, és az izgalmas túráról 9 részes sorozatban számoltak be a Borsmenta olvasóinak? A Zarándokút két keréken című rendhagyó naplót nagyon sokan követték hétről hétre, és bízunk benne, hogy többen is lesznek majd, akik Ica és Miklós példáján felbuzdulva drótszamárra pattannak, hogy bejárják a nagyon jól dokumentált útvonalat.
![](/userfiles/budapest-roma-zarandoklat-biciklivel-megerkezes-borsmenta-magazin%20(2).jpg)
A Gubán házaspár nem tétlenkedik. Nyári túrájuk után úgy döntöttek, hogy a téli hónapokban is elszöknek egy kicsit a nyárba. Ezúttal Kolumbia felé vették az irányt, és most onnan küldik lelkes beszámolóikat. Íme Ica és Miklós kolumbiai úti naplójának első része.
„Medellín a közelmúltig Kolumbia egyik legveszélyesebb városa volt.”
Medellín a hajdani Eldorádó földjének, Kolumbiának a második legnagyobb városa.
A Valle de Aburra nevű hatalmas völgyben fekszik az Andok északnyugati részén, és a Középső-Kordillera vad hegyei határolják.
Éjszaka érkeztünk, és a reptérről bevezető úton elképesztő panoráma tárult elénk. A mély völgyből a környező hegyekre felkapaszkodó város úgy néz ki, mint valami fényes aranyteknő.
![](/userfiles/01_Medellin_%C3%A9jjel-kolumbia-borsmenta-magazin.jpg)
Medellín a közelmúltig Kolumbia egyik legveszélyesebb városa volt. Gerillák, halálosztagok, a drogkartell gyilkosai szedték a célzott vagy vétlen áldozataikat. Szinte nem volt olyan család, ahol ne gyászoltak volna valakit a drogháború miatt.
Itt volt a világ legnagyobb drogbárója, Pablo Escobar főhadiszállása is. Ma már modern, nyüzsgő város nagyon kedves, barátságos emberekkel, akik azt szeretnék, ha a világnak nem a kábítószer jutna eszébe Kolumbiáról.
Azért Medellín bizonyos részeit mégis jobb elkerülni. Van, ahol az utcán szinte öntudatlanul fetrengő, betépett emberek között prostituáltak sétálgatnak, és ezen a részen valószínűleg sok a zsebtolvaj is. Láttunk olyan üzletet, trafikot, ahol vasrács mögül árultak. Aki úgy dönt, hogy eltölt ebben a városban néhány napot, nézze meg alaposan a szállás elhelyezkedését, és keresgéljen biztonságosabb környéken.
Mi a Laureles városrészben, a Hotel Inntuban foglaltunk szobát. A szállodában wellnessközpont, a tetőteraszon pezsgő- és törökfürdő, napozó található. A szobák nagyok, tiszták, mindennap van takarítás, a svédasztalos reggeli változatos, finom.
A tetőteraszról látszik az Atlético Nacional stadionja. Ha meccs van, még az őrjöngést is hallani.
![](/userfiles/02_%C3%A1rus-kolumbia-borsmenta-magazin.jpg)
A környék csodásan zöld, minden talpalatnyi helyen virágok, kaktuszok, pozsgások, hatalmas fák, pálmák. Egymást érik az éttermek, kávézók, bárok. Közel a 70-es út, ahol szinte lüktetnek az utcák, az éjszakai élet a fényekkel, a csak ekkor nyíló bárokkal leírhatatlan. A vendéglátóhelyekről kihallatszik a salsa, a reggaetón. A népszerű dalokat legtöbbször éneklik is az emberek, de az szinte biztos, hogy megmozdul a csípőjük. Az utcán egymást érik az árusok, akik tálcákról, kocsikról, biciklikről kínálják a gyümölcsöt, a jégkrémet és még ki tudja, mi mindent!
„Jóval olcsóbb minden, mint nálunk.”
Az árak nagyon-nagyon barátságosak. Jóval olcsóbb minden, mint nálunk.
A közlekedés is egyszerű: van metró, busz, de a taxi annyira kedvező árú, hogy érdemesebb ezt választani. 3-4 felé osztva olcsóbb, mint otthon a BKV, és rengetegen cirkálnak mindenfelé. A Cabify taxi appot érdemes használni. A megrendelt kis sárga taxit könnyű megismerni, a rendszám az autó mindkét oldalán látható.
![](/userfiles/02a_taxi-kolumbia-borsmenta-magazin.jpg)
Az utak gyakran keskenyek, túlzsúfoltak. Gyalog nagyon észnél kell lenni, nincs elsőbbségünk a zebrán sem, a gyalogos a galamb után jön. :) A tájékozódás elég egyszerű: az utcák nem neveket, hanem számokat kaptak, és a számok délről észak felé haladva emelkednek.
Úton-útfélen kis kávézókba botlunk, ezeket nem lehet kihagyni. Az első napon nagyon kellemes meglepetés ért minket. A hotelünkhöz egészen közel van a Revolution kávézó, amit két magyar srác üzemeltet. A finom kolumbiai kávé minden héten frissen pörkölve érkezik ide, egyenesen egy délkeleti kávéültetvényről. A kávé mellé némi harapnivaló is rendelhető.
Jó tudni, hogy az átlagos kávézókban nem igazán ismerik a nálunk megszokott presszót, több helyen is kisebb adag hosszú kávét kaptunk helyette.
![](/userfiles/03_Crapes_Waffels-kolumbia-borsmenta-magazin.jpg)
A jobbnál jobb éttermek között szinte lehetetlen választani. A rendkívül népszerű Crepes & Waffels hálózat első üzletét két egyetemista nyitotta úgy negyven évvel ezelőtt. Szívmelengető számomra a filozófiájuk, mert országon belül kizárólag egyedülálló, rászoruló nőket, anyákat alkalmaznak. A finom és laktató sós palacsintás fogásokat sok-sok zöldséggel, marha- vagy csirkehússal készítik. Nagyon ízlett mindegyik, amit megkóstoltunk.
A másik nagy kedvencem – legalábbis eddig – a Saludpan étterem volt. Kint az utcán csak néhány asztal, ám ha belépünk az épületbe, egy fantasztikus zöldséges, pékség és cukrászda egyvelegét látjuk. Szemet gyönyörködtető a számtalan (számunkra) egzotikus gyümölcs. A kenyereik 100%-ban teljes kiőrlésű gabonafélékből, quinoából, amarántból és kamutból készülnek. Minden ételük tartósítószer-, színezék- és mesterségesadalékanyag-mentes. A háromfogásos szuper egészséges, nagyon bőséges és látványnak is szép napi menü friss gyümölcslével átszámolva mindössze 1700 Ft!
![](/userfiles/04_Saludpan_b-kolumbia-borsmenta-magazin%20(2).jpg)
Jóféle borokat nem lehet Kolumbiában találni (legalábbis nekünk eddig nem sikerült), ha van, az csakis import, de kárpótolnak a fantasztikus, friss gyümölcslevek, turmixok, kézműves sörök, koktélok.
A városra összességében nem mondható, hogy szép. A hatalmas toronyházak láthatóan tervezetlenül, eléggé össze-vissza épültek, a nem frekventált helyek szemetesek, de mindenhol sok a zöld. Ahol nincs föld ültetni, ott autógumiból csinálnak virágládát. (A kép minősége nem a legjobb, de ez egy olyan városrész volt, ahol nem szívesen fotózgattam.)
![](/userfiles/05_gumikasp%C3%B3k-kolumbia-borsmenta-magazin.jpg)
„Néha olyan érzésünk van, mintha erdőben járnánk.”
Kíváncsiak voltunk a hagyományos, vidéki antioquiai falu színes házaira, és mivel valószínűleg nem lesz időnk vidékre látogatni, felmentünk a Cerro Nutibarára (Nutibara-hegy). A helyet leginkább egy skanzenhez tudnám hasonlítani, a színes „falu” központjában ott van a városháza, a templom, az iskola, a fodrász, kis boltok, éttermek, kávézók, vagyis minden, ami kell.
![](/userfiles/06_Cerro%20Nutibara-kolumbia-borsmenta-magazin%20(2).jpg)
A hegytetőn körbesétálva szinte a teljes várost belátni, ezért is érdemes feljönni ide.
Nagyon izgalmas program a Plaza Botero. Megdöbbentőek a hatalmas, furcsán fura Botero-szobrok. Az anatómiailag teljesen helytelen, de mégis megkapó összhangban lévő óriások elképesztő látványt nyújtanak. Képeken láttam már ezeket a szobrokat, de ezt a tömeget, ezt a súlyosságot csak itt, ebben a fizikai közelségben lehet érezni.
![](/userfiles/07_botero-kolumbia-borsmenta-magazin.jpg)
A térről nyílik az Antioquia Múzeum, ahol többek között Botero festményei is láthatóak. A tér túloldalán magaslik egy gyönyörű art deco épület, a Hotel Nutibara.
![](/userfiles/08_HotelNutibara-kolumbia-borsmenta-magazin(2).jpg)
Kíváncsiak voltunk Kolumbia kortárs művészetére is, ezért ellátogattunk a
MAMM-ba. A Modern Művészetek Múzeumához lehet, hogy nem vagyok elég modern, de pár digitális fantáziát kivéve kissé semmitmondónak tűnt számomra. Maga az épület viszont tetszett, szeretem ezeket az ipari jellegű betonszörnyetegeket.
A Medellín folyó mellett egy igazán kellemes városrészen sétálgattunk. Az épületek szinte elvesznek a zöldben. Néha olyan érzésünk van, mintha erdőben járnánk. Tele közösségi térrel, ahol fiatalok salsáznak, edzenek, beszélgetnek.
![](/userfiles/10_salsa-kolumbia-borsmenta-magazin.jpg)
Elképesztő szélsőségeket tapasztalunk. Amerre mozgunk, nagyon figyelnek a környezetvédelemre. Műanyag szívószál szinte sehol nincs, az étlapot a legtöbb étteremben QR-kóddal tudjuk beolvasni, műanyag zacskót elvétve találni. Ezzel szemben láttuk azt is, ahogyan a szegények lakta negyedben a járda szélén ülve akkurátusan szétszedett egy akkumulátort egy férfi, és folyt a sav szanaszét.
A sorozat következő részéért katt ide: Kalandozás Kolumbiában - Medellín és környéke
Fotó:
Gubán Ica és Miklós