Vissza
Pezsgőtúra a cava fővárosában
2017.05.22. | Szabó Hajnalka
Tavaszi barcelonai kirándulásunkat stílusosan egy cavatúrával koronáztuk meg, és azóta is valljuk, hogy aki a katalán fővárosban jár, nem hagyhatja ki ezt a kitérőt…
Barcelona központjából alig háromnegyed órás vonatúttal érjük el Sant Sadurníd’Anoiát, a cava fővárosát, ami azoknak is felejthetetlen élményt nyújt, akik csak a társaság kedvéért indulnak el, mondván: ők nem szeretik a buborékos italokat. Eláruljuk, másnap ez a mondat többnyire úgy hangzik, hogy „Én eddig nem ittam pezsgőt, mert mindig a fejembe szálltak a buborékok, de most semmi bajom sincs, és kár lett volna kihagyni ezt a kiruccanást!”
A végeláthatatlan szőlőtőkék között található Sant Sadurníd’Anoiában egyébként minden a caváról szól, Spanyolország caváinak 95%-a innen származik. A tizenkétezres városkában 80 pincészet található – gyors fejszámolás után megállapíthatjuk, hogy 150 emberre jut egy pincészet, ha a csecsemőket is beleszámoljuk –, de összesen kétszáznál is több tartozik a régióhoz. Ezután talán az sem meglepő, hogy az utcákon a járdákat az úttesttől pezsgősdugókat formázó oszlopok választják el városszerte. Szóval, már az első pohár cava előtt tudtuk, hogy jó helyre jöttünk – pedig arra sem kellett sokat várnunk.
.jpg)
Az egész egyébként úgy indult, hogy a barcelonai utunk szervezésekor eszünkbe jutott, hogy a VinCe magazin korábbi főszerkesztője, Németh Ágnes családostul kiköltözött ebbe a festői városkába, és azóta belevágtak a cavatúrák szervezésébe (ősszel írtunk is róluk). Így még itthonról megkerestük őket, hogy szervezzenek nekünk egy felejthetetlen napot. Azaz, várjunk csak! Akkor még csak valami helyi bortúrában gondolkoztunk, na jó, legyen cava – hogy aztán felejthetetlen nap lesz belőle, csak ott derült ki.
.jpg)
Az állomáson Ági férje, Tamás várt bennünket, aztán egész nap ő kalauzolt, és ügyelt rá, hogy ne maradjunk szomjasak. Mielőtt az első pincébe értünk volna, betértünk egy bárba, és ittunk egy pohár cavát, mintha kedden délelőtt negyed 11-kor mi sem lenne természetesebb.
Elsőként az egyik legnagyobb, mindemellett a legkomolyabb minőségű cavákat előállító Recaredo pincészetet látogattuk meg, ahol a városközpont alatt kanyargó pincéjük felfedezése és egy kóstoló várt ránk. Kedves kísérőnk részletes előadást tartott a biodinamikus művelésről, így mindent megtudtunk arról, hogy hogyan lehet vegyszermentesen, műtrágyát és gyomirtószereket nélkülözve szőlőt termeszteni. A Recaredónál ezt annyira komolyan veszik, hogy az igen komoly nemzetközi minősítést, a Demetert elsőként kapták meg a Penedès borvidéken. A cavák helyi szőlőfajtákból készülnek, melyek közül a xarel.lo a testet, a macabeo a savat, míg a parellada az aromát adja.
Megtudtuk, hogy kizárólag brut nature cavákat készítenek (ezek literenként 3 grammnál kevesebb cukrot tartalmaznak), melyek minimum 30 hónapot töltenek a pincében. Caváikat már érleléskor is parafa dugóval zárják le. A felhasznált parafát is megtapogathattuk, miközben a palackok ezrei között sétálgattunk. Elképesztő volt a látvány, ahogy a labirintusszerű pincében háromszög alakú állványokon sorakoztak a buborékokkal teli üvegek – az állványokat egyébként leginkább egy kétlábú létrához hasonlítanánk, csak a fokok helyett itt lyukakba helyezett palackok sorjáznak. Ezeket máig egyenként, kézzel forgatják, hogy az elhalt élesztő végül a palack nyakába kerüljön, amit aztán a degorzsálás nevű művelet során kirepítenek az üvegből. Meg is nézhettük, hogyan zajlik mindez. A nem mindennapi bemutató után kóstolót is kaptunk, egy 2009-es Terrest, egy 2006-os Brut de Brutöt és egy 2004-es Reserva Particulart.
.jpg)
Ezután egy kis szünetet tartottunk, hogy az egyik helyi étteremben egy négyfogásos ebéddel készüljünk fel az előttünk álló kihívásokra.
(1).jpg)
A Rimarts pincészet az egyik legjobb a helyi, családi pincék sorában. Teljesen más léptékű, mint a Recaredo, de sugárzik róluk, hogy benne van szívük-lelkük. Először a szemközti ültetvényen tettünk egy sétát, aztán bebocsátást nyertünk a kézműves pincészetbe is, ahol minden eszközt bemutattak működés közben. Ismét láttunk degorzsálást, dugózást is. A java azonban csak ezután következett: végre újra kóstolhattunk.
.jpg)
Bevalljuk őszintén, hogy az izgalmas ízek mellett az egyedi címkék is nagy sikert arattak nálunk, egymás kezéből kapkodva fotóztuk a palackokat. De nemcsak a külcsín, a belbecs is igazán elvarázsolt, frissebb és testesebb ízek egyaránt kényeztették az ízlelőbimbóinkat, de olyan különlegességet is kóstolhattunk például, mint a füstölt rozé, ami időnként Magyarországon is kapható.
.jpg)
Napunk lezárásaként házigazdáinkkal egy 100 éves katalán ház tetőteraszán kóstoltuk végig a környékbeli felhozatalból azokat a cavákat, amiket ők az elmúlt hónapokban fedeztek fel és szerettek meg. A citromfák tövében, tapasozás közben azon méláztunk a buboréktenger fölött, hogy milyen jó dolgunk is van. Már szervezzük a következő utat, és reméljük, hogy minél hamarabb visszatérhetünk.
Fotó:
facebook
Szabó Hajnalka