Felzúdult a borszakma

Rekkenő hőséggel búcsúzott tőlünk a június, ezért úgy döntöttünk a kollégákkal, hogy hétfőn és kedden, amikor a legelviselhetetlenebbnek ígérkezett a forróság – és úgy is lett, több melegrekord megdőlt az országban –, nem dolgozunk a szőlőben. Így aztán mindenki bejött a pincébe, és nagy erőkkel palackoztunk, töltöttük fel a raktárat. A szőlőben amúgy már másodszor tisztítjuk a törzseket, és zajlik a növényvédelem. Ez a folyamat az amerikai szőlőkabóca által terjesztett aranyszínű sárgaság miatt az idén a többi szőlősgazdával összehangoltan zajlik. Vannak azért annak is előnyei, hogy kicsi a borvidékünk és kevesen vagyunk, mert így könnyebb az együttműködés. Sajnos el kell fogadunk, hogy a szőlőkabóca a jövőben az életünk része lesz, meg kell tanulnunk vele együtt élni. 

Lassan megint itt a szüret

Mintha minden év egyre gyorsabban telne, el sem hiszem, hogy ismét a szüretre készülünk. Most volt karácsony, vagy inkább most fejeztük be a 2025-ös szüretet? De hogy miből is áll a szüreti előkészület? Először is mindig értékeljük az előző év borait, mit hogyan csináltunk az előző szüretnél, mi az, ami bevált, és mi az, ami nem. A munkafolyamatokon mindig van mit finomítani, hatékonyabbá tenni, és azt gondolom, hogy a kollégákkal évről évre jobbak vagyunk ebben. Az általunk alkalmazott technológia jól működik, de persze szeretünk kísérletezni is. 

Néhány szó a reduktív technológiáról

Pincészetünknél a reduktív technológia az alap, vagyis a boraink nagy része hűtött acéltartályban, az oxigéntől elzártan erjed annak érdekében, hogy a szőlő gyümölcsösségét meg tudjuk őrizni a borban. Emellett nagyon fontos tényező az élesztők, tápanyagok kiválasztása is. Van olyan élesztő, amelyik az egyik évben beválik, és fantasztikus aromákat, ízjegyeket hoz elő, de egy másik évjáratban már nem teljesít ilyen jól. Ezért is kóstoljuk rendszeresen más borászok borait is, mert kíváncsiak vagyunk, hogy az adott évjáratban kinek hogy sikerült például a sauvignon blanc bora. És ha találok olyat, ami tetszik, természetesen az az első kérdésem, hogy milyen élesztőt használsz. Persze arra nincs garancia, hogy nálunk is ugyanazt az eredményt hozza majd, de az a célunk, hogy minél finomabb bort készítsünk, ezért fontos feltérképezni a lehetőségeket, és beépíteni a programunkba. 

Milyen lesz az idei termés?

Az idei évvel kapcsolatban egyébként bizakodó vagyok, mert szépnek ígérkezik a termés. Elkerült minket a fagy, a virágzás, a kötődés is jól sikerült, és az ország más vidékeihez képest itt még csapadék is jobban volt, bár sajnos így is kevés. Sokáig alszik még a szabad ég alatt a szőlő, de ha csapadék is jönne, és a jég is elkerülne minket, akkor végre igazán jó termésnek örülhetnénk. Talán már írtam, hogy tavaly a legnagyobb ajándékom a szőlőkombájn volt, és bár a szerkezet ilyenkor még a téli álmát alussza, lassan meg kell kezdenünk a felkészítését az idei szüretre, hogy munka közben ne legyen vele gond. Minden gépet – traktorokat, szivattyúkat – átnézünk, az egész pincét kipucoljuk, csillog-villog minden, mire beérkezik az első adag szőlő.

A szereplőket nem nevezem meg

Gondolkodtam, hogy írjak-e a most következő témáról, de mivel sokakat felkavart, és engem is élénken foglalkoztatott az elmúlt héten, úgy éreztem, hogy nem mehetek el mellette szó nélkül. Nem szeretnék nagy nyilvánosságot adni az érintett pincészetnek, ezért a szereplőket nem nevezem meg. A lényeg az, hogy egy pincészet készített egy videót, amiben a tulajdonos és a főborász becsmérlő módon minősíti a magyar borvidékeket. A stílust most hagyjuk is! A borszakma nagy része felzúdult, és kommentálta az elhangzottakat.

A szóban forgó borászat egyébként jelentős sikereket ért el rangos nemzetközi versenyeken, de azt gondolom, ez még nem jogosítja fel arra, hogy a tulajdonos az összes magyar borvidéket negatívan minősítse. Pannonhalma esetében ez azért is nevetséges szerintem, mert az egyik legrégebbi borvidékről beszélünk, és ha a videó készítőinek igaza van, akkor mindenki más tévedett: a rómaiak, a bencések és az elmúlt ezer évben minden gazda, aki úgy gondolta, hogy szőlőt ültet ezen a vidéken. Talán soha nem volt még ennyire szükség a borászok, borászatok összefogására, mint most, és akkor jön valaki, aki egy ilyen kattintásvadász vagy inkább feltűnőséget kereső videóval képzeli el a marketingjét. Ez felháborító.  

Ma a borágazat szereplői nem egymással, hanem a változó klímával, a csökkenő alkoholfogyasztással, az egyre erősebb alkoholellenes lobbival, a nehéz gazdasági helyzettel küzdenek. Az összefogás és egymás támogatása és segítése létkérdés. Ha csak a szomszédos Ausztriát nézzük, láthatjuk, hogy az együtt gondolkodás, együtt dolgozás nyomán milyen szép eredményeket ér el az ottani borágazat. Nekünk is ezt az utat kellene követnünk. 

Szerencsére a videó azóta lekerült a közösségi oldalakról, de a szereplők természetesen nem kértek bocsánatot. A fiatal főborásznőt egyébként sajnálom, szerintem fel sem fogta, hogy milyen károkat okozott magának a szakmán belül ezzel a szerepléssel. Ha valaki, hát én tudom, mennyire megnyugtató, ha egy problémával több elismert kollégát is megkereshetek, mert jó a viszonyunk, és nem ártani, hanem segíteni szeretnénk egymásnak. Bízom benne, hogy ha a tulajdonos nem is, a főborász talán egyszer végiggondolja, és megérti, mekkora hibát követtek el.

A következő hetek újabb – a fent leírtaknál sokkal kellemesebb – eseményeket ígérnek. Például megyünk Csetvei Krisztivel és Rácz Erikával a Jardinette-be champagne-kóstolóra. A champagne nagy kedvencem, és egy olyan pincészet tételeit hozzák, ahol már személyesen is jártam korábban. Izgatottan várom az eseményt, és ígérem, hogy majd itt is beszámolok róla.