Fontos nők az életemben

A múlt héten volt az Országos Borverseny. A bírálat mindig kétnapos, és nagyon jólesik, hogy évek óta rajta vagyok a bírák listáján, már csak azért is, mert tudom, hogy sokan lennének a helyemben. Igazán megtisztelő, hogy mindig kiváló kollégákkal értékeljük a borokat és döntünk az érmekről, az idei verseny viszont azért is volt különösen nagy élmény számomra, mert rengeteg borásznővel találkoztam, és egy kicsit még bolondozni is maradt időnk. Nagyon jó érzés együtt lenni olyan emberekkel, akik sokat tettek a borkultúráért és a nők elismertségéért a borász szakmában. 

Bea, Éva és Dia

Amikor becsatlakoztam a borász-vérkeringésbe, ámulattal néztem az akkor már befutott nőket, akik sikeresek voltak a szakmájukban, családtagjaikat szeretettel, ugyanakkor szigorral terelték a helyes irányba, tartották az egységet, és emellett mindig ápoltak, csinosak, kedvesek voltak. Néhányan közülük nagy hatással voltak rám. Hadd kezdjem a sort Nyúlné dr. Pühra Beával, a Nyakas Pincészet főborászával. Szerintem Bea öt ember energiájával rendelkezik, mindig mindenhol ott van, jókedvűen, mosolyogva. A Nyakas Budai Chardonnay volt az első bor, amit a kedvencemnek mondhattam, és nem titkoltan ezért is szorgalmaztam, hogy mi is telepítsünk chardonnay szőlőültetvényt. 

A másik szintén energikus hölgy Gálné Dignisz Éva, aki első nőként kapta meg az Év Bortermelője címet – amit aztán Beának is odaítéltek. Éva kedves, visszafogott eleganciája mindig magával ragad, folyton mosolyog, és olyan rozét (és persze mást is) tölt a poharamba, hogy elakad a szavam. Szinte minden nemzetközi és országos borversenyről hoz el aranyat, nagyaranyat. Nagy példakép ő is – borászként és emberként egyaránt.  

Akkor jártam a Corvinus Egyetem szőlész-borász szakmérnöki képzésére, amikor apukám beteg lett. A borászati kémiát Nyitrainé dr. Sárdy Diána tanárnő oktatta – az ő tempóját sem volt egyszerű követni. A MATE Szőlészeti és Borászati Intézet vezetője, a Magyar Borakadémia elnöke – nem kis pozíciók ezek egy férfiak uralta szakmában. Tiszteletre méltó a tenni akarása, öröm nézni, ahogy a diákjait motiválja, tereli a bor felé. Munkáját mindig alázattal és nagy körültekintéssel végzi, de ha vele van az ember, a jókedv sosem marad el. Ezzel a három hölggyel egyébként sok időt töltök együtt. Képzelhetitek, micsoda hangulatot teremtenek, a rengeteg nevetéstől időnként a könnyünk is kicsordul. 

Mónika

Sajnos személyesen ritkábban találkozom Debreczeni Mónikával, a Vylyan Pincészet vezetőjével, tulajdonosával. Az első Vince-rendezvényen láttam először, együtt vártunk egy kóstolóra, és emlékszem, hogy lenyűgözött az eleganciája, a kedvessége. Valahogy így képzelem el a nőt, aki gazdaságot vezet – a régi korok nagy nemesasszonyai lehettek ilyenek. Rögtön utána olvastam az élettörténetét, és a tiszteletem tovább nőtt irányába. Nem semmi, amit nőként, két kisgyerekkel véghez vitt. Azt éreztem, én is ilyen szeretnék lenni; páratlan, ahogy kezeli és megoldja a helyzeteket. Hihetetlenül intelligens, művelt, a világra nyitottan, kíváncsian tekint. Mindig tőle kaptam a legjobb könyvtippeket is. Igen, volt idő, amikor még többet olvastam. Mostanában mindig annyira fáradt vagyok, hogy 4-5 oldal után bealszom, de bízom benne, hogy idővel ez is megváltozik.  

Dóri, Kriszti, Erika és Zita

A nagy példaképek után olyan „nagy nevekkel” folytatom, akikkel együtt nőttünk bele a szakmába, együtt küzdöttük végig a nehéz időszakokat. A legközelebbről Bussay Dórival láttuk egymás munkáját. Dóri is családi örökséget vett át, édesapja halála kényszerítette döntésre. Nem lehetett egyszerű egy mindenki által tisztelt ember után beleállni a szőlészkedésbe és a borászkodásba, óriási volt vele szemben az elvárás, de aki ismeri Dórit, tudja, hogy nem lacafacázik. Külön örülök, hogy a magánéletében is megtalálta a boldogságot, és ma már két eszméletlen csintalan gyermek édesanyja. Ja igen, és mindezek mellett még a háziorvosi praxisát is viszi. 

Csetvei Krisztiről és Rácz Erikáról korábban már írtam, velük azóta is töretlen a barátságunk. Bár sajnos alig van időnk találkozni, de ez valahol jót is jelent, azaz hogy mindegyikünk nagyon elfoglalt. Kovács Zitával, a Sol Montis borászat ügyvezetőjével is sírtunk már egymás vállán. Hiába, nehéz a borászlányok élete. Zita határozott, kemény csaj, aki fegyelemmel irányítja a céget és a férfi kollégákat.

Edit 

Nem felejthetem el azt a hölgyet sem, akinek köszönhetem, hogy kéthetente megoszthatom a gondolataimat az olvasókkal: Szabó Editet. Valahogy ilyen a földre szállt angyal, aki mindig mindenhol ott van, kóstol, tudósít, kedvesen, de határozottan, a véleményét mindig képviselve. Rendíthetetlen, ha a magyar borról van szó. A női borásztársadalom – és úgy általában a borásztársadalom – sokat köszönhet neki. Szerettem a nőnapi nagykóstolóit, amikor csak mi, borásznők kínáltuk a borainkat a közönségnek, és remélem, hogy egyszer majd összeszedi újra az erőt, a kedvet és mindazt, ami ehhez kell, hogy újra együtt legyen a nagy csapat. 

Sok jó csaj (persze fiú is) van a hivatásomban, öröm és boldogság velük élni, dolgozni, nevetni. Persze most is dolgoztunk a szőlőben, a pincében és az irodában, de hogy mit, azt majd legközelebb elárulom.