Végszó

2017.12.27. | Bodó Judit

Bodó Judit rendhagyó interjúban köszön el a Bottszerda olvasóitól. Mindannyiunknak hiányozni fog. Mostantól mehetünk Tokajig, ha hallani akarjuk a gondolatait…

Csak a botnak meg a virslinek (no jó, sok egyéb másnak is biztos, de nagy hirtelen ez a kettő ugrik be) van két vége. A Bottszerdának most jött el. Egy évet ígértem magamnak, kíváncsi voltam, mennyire tudok következetes lenni – nem jutottam előbbre. Tudok, ha akarok, meg ha van némi nyomás. Itt volt, számon kértek. Szabó Editet (a Borsmenta anyját) igencsak szeretem és tisztelem újságírói és emberi mivoltában. Éppoly hülye érzékeny bír lenni, mint jómagam. Hiszem, hogy mindkettőnknél ez kell, hogy jobbat tudjunk produkálni, mint racionálisabb kollégáink. No, nézzük, mit tanultam tőle. A múlt héten „meginterjuholtam” őt.

Egy régi fotó 2007-ből, de a barátságunk még ennél is korábban kezdődött... (Szabó Edit és Bodó Judit)

(All) inkluzív interjú Edittel

ÉN: A Bottszerda ötlete az én fejemből pattant ki, amit te kitörő örömmel fogadtál. A dicséreteid mint valami morfium hatottak – rendhagyó havi érzés 14 naponta. Arról is meséltél, hogy számtalan dicséretet kaptál a sorozatért, és sokan megkérdezték, honnan tudtad, hogy tudok írni. Sejtetted csak, mert beszélni már sokszor hallottál, és szerinted kevés nálam eredetibb stílusú emberrel találkozni a borok világában (ezek a te szavaid). Még mindig így érzed?

Edit: Igen.

Ez is egy régi fotó, még csak két gyerekünk volt. Balla Enikő kertjében üldögélünk. A képet Edit készítette.

ÉN: Hiányozni fog nekem is, neked is. Most viszont egy nagyon koncentrált és fontos időszak következik az életemben. A családra kell összpontosítanom. A szőlő és a bor mellett egy nagy beruházás vár ránk, és nem szeretném, ha elmozdulna az egyensúly.

Az új projekt, a "Kerámia". Lesz vele dolgunk. Fotó: Dancsecs Ferenc

A sorozat célja az volt, hogy egy kicsit bemutassuk egy borászcsalád mindennapjait, belelássanak, hogy a hivatáson túl még mi mindennel kell foglalkozni egy közösségen belül. Szerettem volna megmutatni, hogy a hagyományok nem maguktól jönnek létre. Hatalmas erőket mozgatunk, sok energiát rakunk egy-egy rendezvénybe. Hit kell, hogy még akkor is megvalósítsd az ötleteidet, amikor látszólag a környezet ezt egyáltalán nem értékeli stb.

Bodrogkisfaludi hétköznapjaink egy ünnepi pillanata, a Betlehem felállítása 2017-ben.

Szerinted sikerült megértetni az emberekkel, hogy Tokaj nem „énközpontú”? Téves az az elgondolás, miszerint egy ember/borász/borászat ismertségén múlik a borvidék sikere. Megérezték vajon az olvasók az írásokon keresztül, hogy hogyan érzik magukat a lakók a Nyugiban, a tanárok az iskolában, a panziót vezetők, a kőművesek, a sajtkészítők, a szörpösök, a gyerekes családok és a kamaszok?

Edit: Igen.

Ez pedig egy másik ünnepi pillanat, a bringapálya avatása 2015-ben. Fotó: Upor László

ÉN: Nem értek a Facebookhoz, de néha rákérdeztem az adatokra. Mindig más volt a kedvenc cikk, különböző az olvasottság. Állítólag többen a Bottszerdán keresztül lettek Borsmenta-olvasók. Neked a Jég dupla hisztivel tetszett a legjobban, a legolvasottabb a Meleg január volt, a legtöbb lájkot a legelső, az Egy borász-anyatigrinc hétköznapjai kapta. Ha valaki több mint négy percet töltött az olvasással, az végigrágta magát az egész cikken – és ezt szinte minden olvasó megtette. Jól tudom?

Edit: Igen.

Ilyen volt az idei "Dűlőszelektált farsang". Jövőre gyertek minél többen.

ÉN: Závada Pált neked köszönhetem. Egyszer alkalmam volt Presser Gáborral is hajnalig beszélgetni. A Határi furmintunkat nem adta ki a kezéből. Őt is neked köszönhetem, hiszen évekig főszervezője voltál a Magyar Dal Napja rendezvényeknek. Upor Lacit magaddal hoztad nekünk – szólj neki lécci, hogy a jövő évi farsangon ne dugó-húzó legyen, mert az kiakasztja a vendégsereg 80%-át. Köszi. (Upor az Edit férje – ÉN.) Megígéred, hogy a többi kedvencemet is Bott-bor-rajongóvá varázsolod?

Edit: Igen.

Megismerkedésem Závada Pállal. Magvető Café, Vörösen-Fehéren irodalmi borkóstoló. A beszélgetést Edit vezette. Fotó: Upor László

ÉN: Akkor megígérem, hogy ha módom lesz egyszer a jövőben, akkor csak a Borsmentán folytatom a Bottszerdát.

Mindent köszönök!

Jóskámmal a Csontos présház előtt. Fotó: Dancsecs Ferenc

Békés új évet mindenkinek!

U.i.: Tudom, hogy ezzel már elkéstem, de mindig aktuális: legyen minden fa alatt egy palack tokaji, lécci-lécci!

Ezek a mi boraink, de mi nagyon örülünk, ha a többiekét is megkóstoljátok.

U.i.-u.i.: Az interjú nem egészen így zajlott, de Edit minden gondolatát igyekeztem közölni.

Fotó:

Dancsecs Ferenc / FurmintPhoto - weboldal

Szabó Edit -

Upor László

Bodó Judit

Végszó

Fotó:

Kapcsolódó hírek

címkék