Kataturné
Tényleg nem árultam a múltkor zsákbamacskát, valóban pörgős volt az elmúlt két hét. Próbálom lerövidíteni, de nehéz dolgom van, mert annyi minden történt. Íme.
Első állomás – nagyatádi gyökereim
Épphogy hazaértem az esküvőről, és pislogtam kettőt, már pakoltam is megint Vihar csomagtartójába a borokat, és nyargaltam Budapestre. Pontosabban A Grund felé vettem az irányt, ugyanis úgy esett, hogy egy kedves nagyatádi ismerősünk dolgozik már ott egy ideje séfként, és régóta beszélünk róla, hogy jó lenne összehozni valami közös projektet. Ez nem lett más, mint egy borvacsora, a helyszín második ilyen estje. Szóval több szempontból is izgalmasnak ígérkezett. Jó volt találkozni régi ismerősökkel Nagyatádról, a szülővárosomból, de nagyon örültem, hogy más ismerősök is eljöttek. Egész baráti volt a hangulat, sokáig csevegtünk még a rendezvény után, jó érzésekkel indultam haza az éjszaka közepén. Mert másnap már megint egy komoly feladat várt rám Hegyalján.
Második állomás – Zsirai sisters on the stage
Bár már régebben, de említettem, hogy a borvidéken lesz egy nemzetközi rendezvény, Women in Wine Expo. Ez pont a borvacsora másnapjára esett. Az eredeti tervek szerint Hurkával pénteken kellett volna egy kis előadást tartanunk arról, hogy milyen lánytesókként vezetni közösen egy borászatot, de szerencsére bővült a programterv, és már csütörtökön ellátogatott hozzánk borkóstolóra a csapat egy része. Hurka szegény jól megszívta az M3-ason való közlekedést, így épp csak beesett a kóstolóra, de végül ketten nyomtuk le. Nagyon érdeklődő és kedves kis csapat érkezett hozzánk, jó élményekkel gazdagodtunk. Nem volt sok időnk összeszedni magunkat, mert este jelenésünk volt a gálavacsorán. Gyorsan ledobtuk a munkásruhát, elő a fellépős szettet, és rohantunk a vacsorára. Jó emberek közt repül az idő, és persze nem értünk haza időben, úgyhogy másnap kicsit nehezebben indult a nap. Hihetetlen kapkodás, logisztika és szervezés következett nem egészen 2 óra alatt, ugyanis tengernyi volt a tennivaló. Másnap rendezvényre kellett kitelepülni, a vendégházban lakó vendégeknek be kellett vásárolni a reggelihez, aztán összeszedni magunkat a délutáni előadásra… Hurka észrevette, hogy kezdek szétcsúszni. Mint gondoskodó nővérke, fel is ajánlotta, hogy inkább marad velem, és majd hazamegy másnap. A gyerekek ellesznek az apjukkal. Nem akartam, hogy miattam felrúgja az egész hétvégét, úgyhogy végül amíg tudott, maradt velem és segített, aztán nagy nehezen odaértünk az előadásra, sikeresen elmondtuk, amit szerettünk volna, még jutott egy kis idő csevegni a résztvevőkkel, de aztán rohantunk vissza Mádra, ő útra kelt, nálam pedig folytatódott a pörgés és a készülődés.
Harmadik állomás – Mád Wine Challenge
Egyre több új szellemben szerveződő rendezvény alakult itt nálunk, ez is pont ilyen volt. Egy sportnap, ami nem csak a profi sportolóknak, de a lelkes amatőröknek is rengeteg lehetőséget adott. Az egyik feladat egy akadálypálya volt, amin több helyszínen kellett végigmenniük a versenyzőknek. Én a Recepció Kávézó mellett kaptam egy kis helyet a boraimmal együtt, itt lehetett találkozni velünk. Szerintem nagyon jó volt a hangulat, öröm volt látni a résztvevők lelkesedését. Tök menő volt, remélem, lesz még ilyen. Vasárnap még volt bőven utómunka, úgyhogy a héten nem sok idő maradt a pihenésre, kicsit alvásdeficitbe kerültem. De aztán indult a következő hét.
Negyedik állomás – Országos Borverseny 
Sok éve már, hogy először kaptam meghívót borbírálóként, és azóta jó néhány alkalommal elvállaltam ezt a nemes feladatot. Tavaly is készültem, de akkor – szintén a túlhajtottság miatt – sajnos lebetegedtem, nem tudtam elmenni. Picit paráztam, hogy megint túlhajtom magam, és a szervezetem egy ponton majd megakaszt, de hála az égnek most nem dőltem ki a sorból. Régebben is szerettem ezen a versenyen bírálni, mert tetszett a szervezők lendülete; szeretem, hogy sok fiatal borász és köztük elég sok nő kap meghívást, és szerintem az újító gondolat mindig előremutató. Idén ismét valami frisset, újat találtak ki, és a szakmai zsűrin kívül egy csapat influenszer is lehetőséget kapott, hogy kipróbálja magát borbírálóként. Én aznap érkeztem, és jól fel is bosszantottam magam a forgalmas utakon, azt hittem, sose érek oda. Épp sikerült helyet találnom Viharnak, amikor csörgött a telefon, és hívott az egyik szervező. Hirtelen el is kezdtem magyarázkodni, hogy idén nem hagyom ki, már itt vagyok a kapuban, de nem ez volt a kérdés. Egy profi, kommunikációért felelős csapat volt most a rendezvény mögött, akik több, különböző szegmensből érkező bírálót szerettek volna megszólaltatni egy kisfilmben. És a szervezők úgy gondolták, hogy jó lenne, ha a borász részleget én képviselném. Hirtelen jött a megtisztelő felkérés, és azonnal mondtam is: persze, csináljuk. Végig sem gondoltam, ahogy beértem, azonnal feltették rám a mikrofont, és már jöttek is a kérdések. Izgultam rendesen. Mindenesetre túléltem, és majd fel fogok tűnni a videókban. Remélem, hogy az izgalom nem akasztotta meg nagyon a beszélőkémet. Hálás vagyok a felkérésért, és oké, baromira izgultam, de nagyon meghatott, hogy engem választottak. Mindezek után két nap kemény munka következett. Jó volt találkozni a szakmabeliekkel, borásztársakkal, barátokkal, és élveztem még akkor is, ha nem könnyű ilyen sok bort felelősen végigkóstolni és értékelni. 
Ötödik állomás – otthon, édes otthon
Ennyi izgalom, élmény után mindig jó egy kicsit hazaérkezni és lenyugodni. Már amennyire le lehet, mert itthon is mindig van mit tenni. Bár az időjárás most ismét kicsit hűvös, és a szőlő növekedése picit lelassult, de mi nem álltunk le. Megy a munka ezerrel. De ahogy látom, nem csak mi dolgozunk keményen, itt-ott megjelentek a kedvenceim, az állatok is. Tudtátok, hogy a szőlőhajtás csúcsa édeskés, és az őzek kifejezetten szeretik majszolgatni? Azt hittétek, hogy csak a szőlőbogyókra mennek, és elég nekik annyi? Hát megsúgom, ezek mindent megesznek. Köszi, természet. Mármint értem én, nekik is kell táplálék, na de mindent is? Na jó, mindjárt lenyugszom, de amúgy tényleg nagyon felidegesítettek. A közlekedési stresszt itthon ezek váltják – lehet választani, ki melyiket viseli jobban. Úgy látszik, én egyiket se veszem könnyedén.
Viszont most volt egy kevésbé hajtós hétvégém, amikor sikerült picit lecsillapodni és megpihenni. De aztán újra útnak eredek, ismét turnézok pár helyen. Ha személyesen nem találkoznánk, két hét múlva újra itt! Viszlát!
